A kisebbségek fontosabbak a Filmalapnak, mint a nemzeti öntudat

Értjük mi, minden gondolkodó magyar ember érti 2015-ben: óriási probléma az országban a széthúzás. A szomszéd fűje. A szomszéd nője. A szomszéd pénze. Pedig az egységre, az egyetértésre kellene törekedni, kiiktatni az irigykedést, a könyöklés-taposást. Mármost nagyon úgy tűnik, az egységet és az együttműködést magas beosztású vezetők valami egészen másban látják, mint ami elsőnek eszünkbe jutna ezen hangzatos-magasztos eszmékről. Hiszen arra gondolhatnánk, ilyesmikről szól a dal: tudjon örülni a magyar a másik magyar sikerének, ünnepeljük a magyar tehetségeket, lássuk meg a szépet többezer éves hagyományainkban, egyszersmind legyünk hűek önmagunkhoz. Az említett magas beosztásúak ehelyett mintha azt akarnák lenyomni a torkunkon, hogy a következőkről van szó: hagyjuk a hagyományainkat a sokszínűség támogatásának égisze alatt szétmorzsolódni, másképp maradiak leszünk és ezt nem engedhetjük meg magunknak a huszonegyedik században; adjunk annyi teret a kisebbségeknek, amennyit akarnak, engedjünk be és engedjünk meg mindent. Mindenféle kritikus gondolkodás és józanparaszti nélkül cseréljük le a szabadságot szabadosságra – hiszen ez utóbbi mindenkinek kényelmesebb és kétségkívül előnyösebb. Illetve a magasbeosztásúak beosztóinak mindenképpen.

 

Egy idealista léleknek, mint aki e sorok írója, igen nehezére esik elhinni, hogy a kultúra és a művészet, amely emberkezek, emberi brilliáns gondolatok általi megtestesülése a szépnek, az értéknek, az öröknek, az igaznak, a megfoghatatlannak és valahol az isteninek, kívül tud maradni a politikán. Jobban mondva a politikai-gazdasági-ideológiai koordinátarendszer keretein. Az ilyen idealisták aztán a propagandák kedvenc alanyai. Persze attól, hogy valaki idealista, még nem hülye, és könnyen egyértelmű következtetéseket vonhat le – miből? Hát a tényekből. Ez az írás most a magyarországi filmgyártásban támogatott és nem támogatott filmeket veszi górcső alá – hiszen a Filmalap releváns bizottságának döntései, még inkább a (tíz-, száz-) milliók, nos, ezek aztán vérbeli tények.

 

Következzenek az információink a 2013-2015 közötti időszakról.

 

"Továbbra is arra buzdítjuk az alkotókat, hogy történetekben gondolkodjanak, és keressenek közönségvonzó témákat. A magyar történelem és irodalom például gazdag izgalmas, lebilincselő történetekben" – mondta Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója a ma.hu-nak adott interjújában 2014 végén.

 

Arany Jánost és a Toldi-trilógia klasszikus feldolgozását előtérbe helyező filmalkotás. Lett volna.

 

 

Arra hivatkozva, hogy Pálfi alkalmatlan az együttműködésre, a Filmalap visszavonta a támogatást. Aztán elköszönt Miskolczi Péter (aki Pálfi György három filmjénél volt producer) a döntőbizottságtól. Helyére Kálmán András kerül, aki korábban a Vajna-érdekeltségek közé is tartozó forgalmazó céget, az Intercomot vezette.

 

 

Két treatmentet utasított vissza a Filmalap, a harmadikat, ami Romsics professzor Bethlen monográfiája alapján készült viszont támogatta 6 millióval. Ezt később visszavonta, mert Szabó elment Sins of the Fathers-t rendezni Joe Eszterhas forgatókönyvéből (lásd alább).

 

 

Kalandfilm Mátyás korából. Nem kapott fejlesztési támogatást.

 

 

Hunyadi János halála és Mátyás királlyá választása közti történések filmes feldolgozása, amolyan Trónok harca koncepcióban. Lett volna.

 

 

Bevették fejlesztésre, de a Filmalap megítélése szerint két év alatt nem született épkézláb forgatókönyv, így az adaptációs jogok visszaszálltak a Hunyadi könyvsorozat írójára Bán Mórra.

 

 

A kuruc korban játszódó nagysikerű ifjúsági regény feldolgozása. Eleddig nem kapott gyártási támogatást.

 

 

A filmtervet nem támogatták. Vidnyánszky ennek ellenére leforgatta - és az utóbbi évek egyik legerőteljesebb magyar filmalkotása lett. Sajnos erről kevés szó esik.

 

Történelmi-film témában egyetlen támogatott produkcióról tudunk (információim szerint gyártásit is kapott) a Salamon király legendája, amely egy izraeli-magyar koprodukcióban készülő rajzfilm.

 

A film a második világháború idején egy határszéli faluban a nagymamájuknál nevelkedő és a könyörtelen világban túlélni igyekvő ikerpár megrázó története. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a nagy füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Ugyan életben maradnak, de szívük megkeményedik, testük megedződik.

 

Az mno.hu 2013. december 17-én megjelent cikkében a következők olvashatók: „(…) a cselekmény ennyire pontos elhelyezése kényes kérdéseket vet fel, például a nyilaskeresztesek, a magyar fasiszták második világháborús szerepével kapcsolatban” (vetette fel a riporter). „Nemcsak a második világháborúban, a magyar fasiszták nagyon is élnek, és jelen vannak” – harsant a válasz a rendezőtől, amivel meg is érkeztünk a mai rögvalóságához, a nacionalista, tehát náci, akkor pedig antiszemita, rasszista, kirekesztő, elviselhetetlen Magyarországra.”

 

 

A film Magyarország hivatalos nevezése az Oscar-versenybe. A történet Auschwitz-Birkenauban játszódik, ahol a Soderkommando egyik tagja (főhősünk) egy halott fiúban saját fiát véli felfedezni, és a körülmények ellenére megpróbálja méltó módon eltemetni. A nemzetközi kritika elsősorban az operatőri munkát és a különleges, zárt, nyomasztó atmoszféra megteremtésének bravúrjait emeli ki a főszereplő Röhrig Géza szenvtelen játéka mellett.

 

 

2014. május 9-i cikk a filmkultura.hu-n: 2014. május 27-én kezdődik és július végéig tart Gárdos Péter új alkotása, a Hajnali láz forgatása. A film a rendező szülei találkozásának és szerelmének megindító történetét mondja el, akik csodával határos módon túlélték a németországi haláltábort, majd 1945 tavaszán svédországi rehabilitációs kórházakba kerültek. A Tivoli Film-Plusz Kft. gyártásában készülő magyar-svéd-izraeli koprodukció előreláthatólag 2015 elején kerül a hazai mozikba. 

 

 

A Filmalap eddigi nemzetközi igazgatója, Bereczki Csaba 150 millió forintot kapott Soul Exodus című zenés dokumentumfilmjének gyártására, amely tolókocsiban ülő klezmer zenészekről fog szólni, középpontjában a Brothers Nazaroff nevű hagyományos klezmer zenét játszó alkalmi formáció tagjaival. A közleményben a következő áll: "A Filmszakmai Döntőbizottság a Soul Exodus című filmtervet csak azzal a feltétellel támogatta, ha Bereczki Csaba munkaviszonya a Filmalapnál megszűnik, a munkaviszony július 4-én megszűnt." A Soul Exodus bemutatását 2015 őszére tervezik.

 

 

A film Szántó T. Gábor Hazatérés című novellájának feldolgozása lesz, a forgatókönyvet Szántó és Török Ferenc közösen jegyzi. „Két szempontból is izgalmas a sztori” – nyilatkozza Török Ferenc a haon.hu 2014. május 5-én. – „Egyrészt, mert 1945-ben játszódik, akkor, amikor a német megszállók már elmentek, a szovjet felszabadítók viszont még egy demokratikus választásokra készülő országban állomásoznak. A forgatókönyvben szereplő falu, ahol az események játszódnak, 1944-ben átélte a holokausztot. Aztán egy évvel később hazatér két, korábban elhurcolt ortodox zsidó férfi, felkavarva ezzel a település életét. Megjelenésük kényszeríti rá a lakókat, hogy szembenézzenek, feldolgozzák, kibeszéljék az elmúlt egy év eseményeit. Az elhurcolásokat, hogy mit tettek és mit nem, mi történt a hátrahagyott értékekkel, milyen helyzetben, kik és hogyan döntöttek” – vázolta a történetet.

 

 

„A film nem a Magyar Gárdáról szól” – nyilatkozza a rendező, a Filmalap fejlesztője, döntőbizottsági tag. A filmben ábrázolt testvérpár kilátástalan kallódás közepette egy karizmatikus vezető hatására csatlakozik egy rendvédelmi szervezethez. 2014.08.09-én a hvg.hu írta: „Javában forog a Magyar Gárda-filmként emlegetett Veszettek, Goda Krisztina új filmje. Ez a projekt kapta eddig a második legmagasabb támogatást (első a Toldi volt és most a Herendi-féle Kincsem) a Filmalaptól, 693 millió forintot.”

 

 

Gyártás-előkészítési szakaszban van M. Kiss Csaba rendezői bemutatkozása. A film egy cigány labdarúgócsapat története. Az origo.hu a következőket írta: "2000-ben forgattam egy Sirok nevű faluban, ahol barlangban laktak cigánycsaládok. A srácok elindultak a falusi bajnokságban, brazilok néven, engem pedig nagyon megfogott ez a történet. A filmem története 2002-ben játszódna, amikor a dél-koreai-japán közös rendezésű focivébé zajlik. Párhuzamos történet lenne, azt mutatnánk, hogy miközben a valódi brazil válogatott hajt a vb-ért, addig Sirokon a srácoknak azokat kell legyőzniük, akiktől függnek: a helyi menő csávók, az önkormányzat, a rendőrök, tanárok csapatait. Drámai erősségű, de vidám, szórakoztató filmnek szeretném" - tervezgette.

 

 

A film a mai Budapesten játszódik. Minimalista eszközökkel és humorral meséli el egy Bissau-Guineából a polgárháború elől menekült férfi, egy fiatal perzsa lány, és egy magyar-történelem szakos tanárnő különös történetét. A hitelességet erősíti, hogy a főszereplők amatőrök, és a való életben is bevándorlók. Érdekesség még, hogy az afrikai szereplőt az utcán szólította le a rendező.

 

Az Állampolgár a Popfilm produkciójában készül, producere Fehér Károly, a mozibemutató a tervek szerint 2016-ban lesz. A Filmalap 290 millióval támogatja az előkészítést.

 

 

Idén márciusra tervezték a film forgatását, de csúszás van, lehet, hogy a produkció nem is készül el. A film gyakorlatilag Eszterhas Music boxának feldolgozása (a Music boxban egy nő rájön, hogy az apja náci háborús bűnös - ebben a verzióban pedig egy fiú jön rá). Érdekesség, hogy a régi Eszterhas film eredetei címe is Sins of the Father volt.

 

 

Ha valakinek nem lenne ismerős a történet: a szerepe szerint meleg Csányi beleszeret egy nőbe és megküzd a másságával.

 

 

 

A prizmafolyoirat.hu írta: „Császi Ádám első nagyjátékfilmje, a Viharsarok kapcsán több interjúban azt hangsúlyozta, hogy a megtörtént eseményeket feldolgozó coming-of-age dráma egyik fontos feladata a társadalmi szerepvállalás, a homoszexuális szerelem ábrázolásához kapcsolódó tabuk feloldása. Kétségtelen, hogy a film explicit erotikus képsorai magyar viszonylatban kiemelkedően valósághűek (ráadásul az azonos neműek közti intimitás nyílt bemutatása a hazai filmszcénában valóban rendhagyó gesztusnak számít), de az alkotók minden másban elhanyagolták a hitelesség követelményét, és megelégedtek a jelzésértékű filmnyelvvel.”

 

 

Port.hu: „Három elkeseredett, különböző korú nőt egy esős éjszakán egymás mellé sodor az élet, akiket aztán egy kiöregedett dizőz felkarol és létrehozza velük élete utolsó nagy művét, a Swing Angels nevű énekes haknizenekart. A lányok az ötvenes évek női trióinak stílusában egy transzvesztita bártulajdonos (Kulka János) és egy hakniszervező menedzser segítségével körbeturnézzák a Balatont.”

 

Havas Ágnes erről úgy nyilatkozott, hogy az idén (2014) bemutatott filmek „jól tükrözik a magyar film sokszínűségét, művészfilmek mellett több közönségsiker is született.”

A Filmalap, úgy tűnik, nem favorizálja túlságosan a nemzeti öntudatot erősítő filmeket, egyetlen ilyen projektje jelenleg a Herendi-féle Kincsem, amivel azért sietnek, nehogy beelőzze őket a magyar-orosz-angol koprodukcióban készülő és állami támogatásra nem pályázó nagy Kincsem-film, ami Vajna szerint sosem kerül gyártásba. Ha ugyanis az orosz-magyar Kincsem előbb kerül gyártásra, az ellenzék azonnal megkérdezi, "a Filmalap miért költ több mint 2 milliárdot az adófizetők pénzéből egy olyan filmre, amit éppen most forgatnak."

 

Dúró Dóra, a parlament kulturális bizottságának jobbikos elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján egyenesen csúfos kudarcnak nevezte a Nemzeti Filmalap tevékenységét. Mint elmondta: a nemzeti identitást erősítő, nagy költségvetésű történelmi játékfilmek nem készültek, s megszűnt a Magyar Történelmi Film Alapítvány is.

 

444.hu: „Ketten távoznak a döntőbizottságból (ők döntenek a több száz millió forintos támogatásokról): Divinyi Réka visszamegy forgatókönyvet írni (ő egyébként írt olyan könyvet, amit később támogatott a Filmalap, szóval elég összeférhetetlen volt eddig is). Érkezik: Goda Krisztina (rendező, Veszettek, Kamélon, Csak szex és más semmi, Szabadság, szerelem - amelynek producere Andy Vajna mostani kormánybiztos volt).”

 

Mi örülnénk a legjobban, ha a Filmalap válaszul kielégítően alá tudná támasztani: döntéseiket csakis művészi értékek alapján hozták meg.