Ezotéria
Ez az utolsó itt vizsgált és általában tévesen értelmezett fogalom megint felesleges okoskodásnak tűnhet, mégis lényeges. A nemzeti „oldal” általában elutasítja a liberalizmussal összefüggésbe hozott ezoterizmust vagy (borzalmas szóalakkal élve) ezoterikát. Különösen keresztény része – akár katolikus, akár protestáns. Idáig rendben is lenne, ha nem állna fenn két nehezítő körülmény. Az egyik, hogy az úgynevezett nemzeti oldalt számos olyan ember is alkotja, aki nem keresztény, és okkultista, sőt New Age módszerekkel, tanokkal szimpatizál. A másik nehezítő körülmény, hogy az ezotéria – amely nem azonos az (ideológiai) ezoterizmussal és az ezoterikával – teljesen tradicionális, tehát nem modern kategória. Szó szerinti jelentése: bensőbb, a bensőbbel összefüggésben álló. Totálisan és nagy hangon elutasítani az ezotériát így nemcsak azt jelenti, hogy kizárólag mások kezébe adjuk, hanem azt is, hogy lemondunk a legbensőbb kereszténységről, például a misztikáról, az ikonológiai és liturgikus szimbolikáról, mindarról, ami a kereszténység benseje, és abból ma is életgyakorlattá tehető.
Minden vallásnak van egy mélységi valósága, vagyis nem minden, ami ezoterikus, modern. Tehát eredeti értelemben az ezotéria egyáltalán nem valami okkultizmushoz és New Age-hez hasonló dolog. Ha nem lenne ilyen „dimenziója”, nem létezne muszlim ezoterizmus (szúfizmus), nem létezne államvallássá nem lett taoizmus, egyáltalán nem léteznének centrális metafizikai igazságok, bizonyos szimbolizmusok és gyakorlatrendszerek. A valláskutatás, ha nem is hangsúlyozza mindenki, régóta ismeri az ezotéria pozitív és fontos fogalmát, függetlenül a tájékozatlan és félrevezetett nagyközönségtől. Az ezotéria, ismételjük meg, így egyszerűen a vallások bensőbb, bensőséges valóságát és megélését jelenti, vagyis semmilyen köze nincs modern dolgokhoz, okkultizmushoz, a külső vallásgyakorlás elhanyagolásához stb.
Így nem kellene kerek perec elutasítani az ezotériát nemzeti nézőpontból sem. Ez ugyanis a kereszténység bensőbb, mélységi átélésének elutasítását is jelenti, megint a könnyebb út választását, törekvéshiányt.
Horváth Róbert