Az őszi választásokat követően nagy politikai átrendeződés várható: míg eddig – világtörténelmi kuriózumként – a nagykoalíció volt a leggyakoribb kormányzási forma Ausztriában -, az utóbbi választások során folyamatosan csökkent a két nagy párt, a szocialista SPÖ és a jobbközép ÖVP aránya. Nagy kérdés, hogy a választást követően lesz-e egyáltalán közösen feles többségük.
Az utóbbi évek a koalíciós partnerek közti feszültségről, az FPÖ szárnyalásáról szóltak. Hosszú hónapokon keresztül messze a legnépszerűbb párt volt a Szabadságpárt a közvélemény-kutatások szerint. A második helyen az SPÖ, a harmadikon pedig az ÖVP állt. Kimutatták ugyanakkor, hogy abban az esetben, ha nem Reinhold Mitterlehner alkancellár, gazdasági és felsőoktatási miniszter, hanem a fiatal külügyminiszter, Sebastian Kurz lenne a kancellárjelölt, akkor átvenné a vezetést a jobbközép, konzervatív párt.
A vezetőváltásra késő tavasszal került sor, amikor Mitterlehner minden politikai funkciójáról lemondott, Sebastian Kurzot pedig pártelnökké választották. Az új alkancellár az ÖVP által jelölt, de független igazságügy-miniszter, Wolfgang Brandstätter lett. Ezzel a stratégiai húzással Kurz elérte, hogy ne kelljen minden témában megnyilatkoznia. Amikor kritizálták azért, hogy koalíciós partner pártvezérként nem foglalja el az alkancellári posztot, Jörg Haiderre utalt, megjegyezve, hogy máskor is volt már ilyen helyzet, amikor nem a tényleges irányító ült az alkancellári székben.
Sebastian Kurz komoly feltételekhez kötötte, hogy vállalja a pártvezetést és kancellárjelöltséget: csak akkor, ha az országos listát és kormányra kerülés esetén a kormánytagok névsorát is kizárólagos hatáskörben szabhatja meg, továbbá, ha a megyei listáknál vétójogot kap. Eddig a mindenkori ÖVP – elnök dolgát nehezítette, hogy a megyei pártelnököknek, ill. a különböző tagszervezeteknek (pl. a gazdasági felsővezetői rétegeket tömörítő Wirtschaftsbund, a munkavállalókat megszólító ÖAAB, a parasztságot lefedő Bauernbund) nagyon nagy hatalommal és lobbierővel bírt. A párt így az utóbbi 10 évben négy pártelnököt „használt” el. Kurz, az ÖVP alapjain egy új mozgalmat akar létrehozni. Kritikusai azonban megjegyzik, hogy hiába próbálja magát osztrák Macronként beállítani. A francia elnök ugyanis úgy alapított mozgalmat, hogy kilépett a kormányból és a pártjából is, amit Kurz nem tett meg.
Christian Kern kancellár népszerűsége megkopott azokhoz a várakozásokhoz képest, amelyeket egy évvel ezelőtti kinevezésekor táplált a szocialista párt. Faymannhoz képest lendített ugyan a párt népszerűségén az ÖBB volt elnöke, idén, Welsben tartott programadó beszédének pontjai közül azonban keveset tudott megvalósítani. Erről azonban nem csak ő tehet, hanem a koalíciós partnerek kölcsönös reformblokádja is. Az SPÖ-nek ugyanakkor nincs nagyon alternatívája: az, hogy egyedül többséget szerezzen, esélytelen, még a Zöldekkel való koalíció sem jönne össze. A Szabadságpárttal pedig, akikkel a nyolcvanas évek közepén kormányoztak, a Vranitzky-doktrína mondja ki a koalíciókötés tilalmát. Az akkori kancellár, amikor a párt liberális vonalához tartozó Norbert Steger helyett Jörg Haidert választotta pártelnöknek, felmondta a koalíciót és a Szabadságpárttal való koalíciókötést párthatározattal is megtiltotta.
Az immár harminc éves doktrína erősen korlátozza a szocialisták esélyeit, így többen fel is vetették, hogy meg kéne fontolni a koalíciós tilalom feloldását. Burgenlandban, a legutóbbi tartományi választásokat követően SPÖ – FPÖ koalíciós kormány alakult és az ottani szocialisták jó értelemben vett minőségi változásról beszélnek. A korábbi, ÖVP-s koalícióval szemben sokkal gördülékenyebben folyik a munka, a koalíciós partnerek állják a szavukat.
A bécsi tartományi szocialisták vezetője, Michael Häupl azonban kitart a Vranitzky doktrína mellett. Nem is csoda, hiszen legfőbb riválisa Heinz–Christian Strache, a Szabadságpárt vezére. A szocialista pártban a bécsi pártszerv az egyik legjelentősebb hatalmi tényező. Az SPÖ ráadásul többféle jelzést is ad, egyrészt kidolgozzák az FPÖ-vel való koalíciókötés kritériumrendszerét, másrészt nem oldják föl a Vranitzky–doktrínát, sőt, a kancellár felesége tagja az FPÖ-ellenes „Demokratikus Charta” – jellegű kezdeményezésnek.
Az FPÖ ugyan vesztett népszerűségéből, mivel sok potenciális szavazójuk inkább Kurzra voksolna, koalíciókötés szempontjából kényelmes helyzetben vannak. Tartományi szinten, van ahol a szocialistákkal, van, ahol a néppártiakkal kormányoznak közösen. Könnyen válhatnak királycsinálóvá akkor is, ha az áhított kancellári poszt nem is jönne össze.
A Kurz, Kern és Strache közti harc az első helyért, - ami egyáltalán nem lefutott meccs - , nagyon megnehezíti a kisebb pártok dolgát. A legkisebb parlamenti frakcióval rendelkező párt, a jobboldali ideológiájú, gazdaságilag liberális Team Stronach be is jelentette, hogy nem indul. A képviselők egy része az utóbbi években már távozott is más pártokhoz, a megmaradt frakció tagjai pedig szabadon dönthetnek, hogy elindulnak-e és hogyan.
Főként a liberális, jobbközép és balliberális szavazatokra számító NEOS, főként az ÖVP-ban csalódott szavazóbázisra számít. Az országos lista második helyén indul Irmgard Griss aki - függetlenként - 18%-ot kapott a tavalyi elnökválasztáson. Kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnök-asszonya, hány százalékot tud dobni a 4%-os küszöb fölött egy kicsivel tanyázó párt népszerűségén.
A legnehezebb helyzetben azonban a Zöldek vannak. A korábbi pártelnök, Alexander van der Bellen győzelme a tavalyi elnökválasztáson elfedte azokat a problémákat, amelyek az utóbbi hónapokban a felszínre kerültek.
Néhány nappal Mitterlehner lemondása után ugyanis, a Zöldek pártelnök – frakcióvezető asszonya, Eva Glawischnig is lemondott minden funkciójáról, még a parlamenti mandátumát is visszaadta, súlyos, egészségügyi problémákra hivatkozva. Nem sokkal korábban a pártvezetés kizárta a komplett ifjúsági tagozatot, akik így a kommunista KPÖ-vel alkotnak „KPÖ plus” néven választási platformot.
A párton belül marginalizált, korábbi felsőházi képviselő, Efgani Dönmez lett az első, akit Sebastian Kurz bejelentett, mint az országos lista befutó helyére tett jelöltjét.
A legnagyobb érvágást azonban az jelentheti, hogy Peter Pilz, korábbi pártelnök, aki – néhány éves, a bécsi tartományi parlamentben eltöltött megszakítással -, 31 éve tagja a Parlamentnek, a kezdetektől fogva, kilépett a pártból és saját listával indul. Pilz több történelmi jelentőségű ügy főszereplője, eltusolt ügyek feltárója.
A Glawischnig helyébe lépett Ingrid Felipe (pártelnök) – Ulrike Lunacek (listavezető) duónak különösen nehéz dolga van. A tavalyi elnökválasztás dicsfényében fürdőző, több tartományi kormányban is jelen lévő politikai erő népszerűsége megzuhant. Kampányukban arra figyelmeztetnek, hogy egyedül ők utasítják el egyértelműen a Szabadságpárttal való koalíciókötést. Ha nincs erős zöld jelenlét a parlamentben, akkor „Orbánizálódhat” Ausztria.
Bejelentette indulását Freie Partei Österreichs néven a salzburgi megyei FPÖ-ből kiszakadt csoportosulás is, akik Dr. Karl Schnell, volt megyei FPÖ – elnök és volt tartományi kormánytag köré tömörülnek. Mivel a parlamenti választásokon előzetes aláírásgyűjtés nélkül történő induláshoz, 3 alsóházi képviselő kell, a két képviselő mellé egy Team Stronachos is csatlakozott az aláírásával. Ugyan országos szinten esélytelen, hogy megugorják a 4%-os választási küszöböt, az alternatív küszöb ugyanakkor, bejuttathatja őket. Ha ugyanis egy képviselőnek sikerül úgynevezett direktmandátumot szereznie (egy helyi körzetben a körzetre vonatkozó arányszámnál több szavazatot szereznie), pártja akkor is részesül mandátumokban, ha országosan kevesebbet kapnak a küszöbnél.
Természetesen Ausztria sem maradhat kétfarkú kutyák nélkül: Roland Düringer, legendás humorista, műsorvezető Jetzt G!lt’s (Most érv!nyes) nevű platformjával indul a választásokon. A jelöltek sorrendjét sorsolással határozzák meg.
Mivel augusztus közepéig kell leadni a listákat, a jelöltek száma még növekedhet. Izgalmas ősz vár Ausztriára, az eredmény pedig akár három párt koalíciója is lehet, amire, a közvetlenül a második világháború utáni kormányok óta, amikor szovjet nyomásra a KPÖ-t is bevették a kormányba, nem volt példa.