Családfakutatás: Katonaőseink emlékezete

Ahogy a világháló kínálta számos lehetőség, köztük az anyakönyvek kézi, vagy virtuális lapozgatása, úgy a magyar hadtörténet és a katonáskodás vizsgálata is számos izgalmas adalékot tartogathat a családfakutatást – akár csak kedvtelésből – végzők számára. Legfőképp a katonaállítási lajstromok névvel fémjelzett páratlan forrásanyag alapvető tudnivalóit fogjuk körüljárni a következőkben, hiánypótló érdekességekkel illusztrálva.

A fenti fogalom alatt az állandó hadsereg felállításához, illetve kiegészítéséhez készült személyi nyilvántartás értendő. Négy éve került feltöltésre a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) jóvoltából a katonaállítási listák több százezernyi oldalt tartalmazó, bárki számára elérhető online képfájl-gyűjteménye – legalábbis az utókornak fennmaradt időszakból és körzetekből. 

A Rákóczi-szabadságharc után csaknem 300 évig volt hatályban a sorkatonaság szervezett intézménye Magyarországon: a 18. század elejétől egészen a közelmúltig (1715-2004), melyet a III. Károly király uralkodásakor bevezetésre került állandó hadsereg felállításának óhaja tett szükségessé. Az általános hadkötelezettséget viszont csak a kiegyezés nyomán rendelték el Magyarországon – ekkor önálló magyar hadügy nem létezett. Ennek nyomán minden sorköteles korú ifjú katonai szolgálattal tartozott, amennyiben erre egészségügyileg is alkalmasnak bizonyult. A hadsereg és a honvédség köteléke mellett létezett tartalékos és póttartalékos állomány is, adott esetben ezekbe osztották be a hadkötelezett egyéneket. 

Egyebek mellett ezt a témát is tárgyalja a Kis füzetben nagy segítség a családkutatáshoz 4. nevű, nemrég megjelent – egyelőre csak elektronikusan hozzáférhető – füzetsorozat (ennek első három kötete is ajánlott és hasznos olvasmány az érdeklődőknek). 

Katonaállítási lajstromok

Aligha lehet kérdés, hogy ez a genealógiai kutatásokat színesítő forrástípus az egyre többeknek ismerősen csengő anyakönyvek forrásértékével majdhogynem vetekszik, habár ezek a hadi összeírások természetesen "csak" a néhai sorköteles férfi lakosságot foglalják magukban. A lajstromok teljes évköre a 1756-1918 közti időszakot öleli fel (néhol még 1942-ig is), de túlnyomórészt az Osztrák-Magyar Monarchia idején keletkeztek. Az MNL hivatalos blogján bővebben és árnyaltabban is megismerkedhetünk a katonaállítás egykori gyakorlatáról.Ezek a jegyzékek 6-10 rovatot tartalmaznak, jellemzően a következő főbb adatokkal:

• név;
• születési hely és év;
• lakhely;
• foglalkozás;
• vallás;
• családi állapot;
• és a szülő(k) neve.

Viszont ezeken túl további, különleges információkkal is felvértezhetjük magunkat, jelesül az illető egészségügyi állapotáról, külső megjelenéséről, vagy tanultságáról. Akár még arra is fény derülhet, hogy rendelkezett-e a delikvens tetoválással. Kideríthető az alkalmassági vizsgálat(ok) ideje, sőt, még a testmagasság (eleinte hüvelykben, majd centiméterben megadva) is. Itt nem árt megjegyezni, hogy a katonaállítások plasztikusan mutatnak rá, mennyivel alacsonyabbak voltak átlagosan a néhány generációval ezelőtt élt férfiak. 

Többnyire a húszas éveik elején vették lajstromba őket egy sorshúzást követően, viszont a kezdetekkor, a 18. században ennél még ifjabb és jóval érettebb korban is katonasorba szegődhettek. De ha valaki nem lett volna orvosilag alkalmas az adott katonai feladatok ellátására, akkor a következő évben megismételték a szemügyre vételt, s ha akkor sem, harmadjára is megismétlődött a folyamat. Ha legvégül sem bizonyult alkalmasnak az illető, törlésre került és nem kellett a hadkötelesek sorába beilleszkednie. Ellenben, ha valakinél bármely alkalommal megállapították az alkalmasságot (ez volt a ritkább) és besorozandó lett, a továbbiakban már – értelemszerűen – nem volt szükséges őt ilyetén vizsgálatoknak alávetni. Ha azonban az újonc nem a legjobb kondíciónak örvendett, akkor „kevésbé alkalmas”, „kevésbé erős” megnevezéssel póttartalékosként sorozták be. Persze elég sűrűn előfordult, hogy a szolgálat alól valamilyen mentességet, felmentést szerzett a besorozandó, például ha egyedüli munkaképes volt a családjában, akár (fél)árvasága miatt, vagy abban a már nem túl gyakorinak nevezhető esetben, ha épp ő volt nagyapjának egyetlen munkaképes unokája. 

Tehát jobbára csak néhány évtized sorkatonai rejtelmeiről nyerhetünk átfogó képet a szóban forgó listák jóvoltából. Azokban böngészni megyei bontás és úgynevezett katonai körzetek alapján lehet, s azokon belül találhatóak az adott körzetbe sorolt települések, így az ott lakó sorkötelesek adatsorai is. Földrajzilag is sajnos észlelhetőek hiányosságok, területi eltérések a rendelkezésre álló adatmennyiséget illetően, ám sokunk még így is – jó eséllyel – eredményesen kutathat. Plusz a digitalizáltakon kívül a forrásgyűjtemény újabb, papíralapú iratanyaggal is bővült, ezek azonban még az illetékes levéltárakban várják a kíváncsi kutatókat.

Felmentés: jellemző és kirívó okok

Egy felgöngyölítendő családtörténet rendkívül hasznos és értékes kiegészítését adhatja, hogy a hajdanán élt katonaősnek milyen különös testi jellemzői, netán egyedi ismertetőjegyei voltak. Ennek köre viszont igen változatos lehet a tekintetben, hogy mennyire részletesen tárulnak elénk a vele kapcsolatos, számunkra addig ismeretlen, ám annál érdekesebb fizikai tulajdonságok, adottságok, egészségügyi állapotra utaló információk. Természetesen a fegyverfogásra való alkalmasság megítélésében játszottak lényegi szerepet az alábbi megállapítások rögzítése. Ilyen lehetett gyakorta a „gyenge felsőtest”, „gyenge alvégtagok”, vagy például – speciális esetben – az „eltorzult, járásra nem alkalmas bal láb”, vagy épp az egyik hüvelykujj „merevsége”, de olyan észrevétellel is találkozni, hogy „jobb szemére kancsal”.

Az esetleges visszahelyezendők felülvizsgálatai során is részletezhették, hogy azt miért hajtották végre, ennek szemléltetésére szolgáljon az alábbi példa, mely az egészségi állapotra tér ki a hallóképességre vonatkozóan: „a jobb dobhártyán kendermag nagyságú átfúródás”. Nem meglepő módon "gerincoszlop elferdülés" és túlzottan alacsony (általában 150 cm alatti) termet miatt is ki lehetett rostálódni. Ám az sem mellékes, hogy hiába próbáltak egyesek kibújni a hadkötelezettség béklyója alól, a szándékos öncsonkítás leleplezéséért jellemzően szigorú büntetés járt.

További hadtörténeti források

Érdemes egyéb hadtörténeti eseményeink tanulmányozásában is elmélyülnünk: 

• az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevőiről is fellelhető töredékesen forrásanyag, például az MNL Pest megyei honvédlistájában öt járás településeinek valamennyi, a szabadságharcban katonai szolgálatot teljesített egyén nevét és más adatait is találhatjuk meg. Nem érdektelen hozzátenni, hogy az egyes korszakbeli katonák, nemzetőrök hőseinek, bakáinak története, életútja, valamint temetői síremlékei és emlékművei is további adalékul szolgálhatnak a témát illetően.
• A centenárium óta az I. világháborúval kapcsolatban is már egyre jelentősebb hadtörténeti kutatnivalóval számolhatunk, különös tekintettel a különféle levéltári adatbázisokra.
• Ugyanakkor a II. világháborút illetően is fel tudunk fegyverkezni mélyebb ismeretekkel: legújabban a szovjet gulágok, táborok hadifoglyainak adatbázisa lehet most igazán figyelmet érdemlő nóvum.