A honvédség ma
A Magyar Honvédség jelenleg nincs a világ élvonalában sem a technológiai fejlettségét, sem a méretét, sem a rendelkezésre álló büdzséjét tekintve.
A honvédség nem lenne alkalmas arra, hogy Magyarországot egy fegyveres konfliktusban megvédje,
bár ez a politikai lózungokon túl nem is cél, ugyanis főként a missziókban való a részvétel feladata, míg a NATO egyébként is jó garanciát nyújt a biztonságra.
Ezt a felfogást
próbálja a kormány megváltoztatni a Zrínyi 2026 elnevezésű haderőfejlesztési programmal,
melynek célja, hogy a honvédség egy potens katonai erővé váljon 2026-ig. Mindezt úgy szeretnék elérni, hogy a GDP 2 százalékát költenék a hadseregre a jelenlegi 1,3 helyett (ami 2012-ben csupán 0,81 százalék volt), mindeközben folyamatos modernizációt hajtanak végre. A 2016-ban útjára indított program legfőbb mozgatórugója, hogy 2014-ben a NATO úgy döntött, hogy legalább a GDP 2 százalékát haderőre kell fordítani, amire Donald Trump amerikai elnök folyamatos nyomására valóban törekednek a NATO-tagállamok. Ez egyébként jelenleg a 29 tagállamból nyolcnak sikerült.
A Zrínyi 2026 keretében a legkülönbözőbb fejlesztések mennek végbe, amelyek a rendszerváltás utáni folyamatos büdzsécsökkentés után valóban fejlődésnek mondhatók. Azonban
a probléma az, hogy nem a honvédség néhány képességét erősítik meg, hogy azok ütőképessé váljanak, hanem a legkülönbözőbb területeket fejlesztik:
helikopterektől VIP repülőgépekig, Suzuki Vitaráktól hazai fegyvergyártásig számtalan hírről hallani.
Önálló haderő fejlesztés
Ma Magyarország előtt három haderőfejlesztési lehetőség áll, amiből az első az önálló fejlesztés.
Habár nulladik opcióként megemlíthető a teljes leszerelés Izland módjára, azonban Európa közepén különösebb stratégiai fontosság nélkül ez nem egy jó ötlet. Ha szeretnénk, hogy komolyan vegyenek minket, célszerű fenntartani a honvédséget akkor is, ha a lehetőségek korlátozottak.
Jelenleg az önálló fejlesztési irány az elsődleges Magyarországon, ezt mutatja a Zrínyi 2026 program is. Azonban ezzel az a legfőbb probléma, hogy az egyébként is kevés rendelkezésre álló pénzt szétszórtan használják fel, gyakran vitatható hatékonysággal.
Végül a megvalósult, NATO által elvárt haderőfejlesztésnek nem lesz olyan kielégítő az eredménye, mintha a honvédség egy-egy részére fókuszálnánk.
Fejlesztés másokkal együttműködve
A következő fokozat az, amikor bizonyos képességeket más országokkal együtt hozunk létre.
Ezt Orbán Viktor is felvetette a Bálványosi Szabadegyetemen, amikor arról beszélt, hogy a Kárpát-medence újjáépítése során érdemes lenne a szomszédainkkal közösen fejlesztenünk a hadseregeinket. Azonban ennek az ötletnek a gyakorlati megvalósulása egyelőre nem látszik.
A közös fejlesztés egyébként jó ötlet, ugyanis a nagyobb országokhoz mérve kisebb költségvetéssel rendelkező államoknak nincs elég forrásuk bizonyos képességek fenntartására.
Ha több ország összeáll és létrehoznak egy közös képességet, akkor túllépnek az önállóság okozta korlátokon és erősebbé válnak.
Erre remek példa a stratégiai légiszállítás képessége (SAC), amelynek keretében 12 állam (Magyarország is) közösen tart fenn és használ 3 Boeing C-17-es típusú teherszállító repülőgépet – amelyek Pápán állomásoznak magyar felségjelzés alatt. Ezen kívül számos együttműködést találhatunk Európában, például egy cseh–német–román hadosztályt, ahol egy már meglévő német egységhez csatlakoztak cseh és román erők.
Európai közös hadsereg
A harmadik haderőfejlesztési fokozat egy közös európai haderő létrehozása,
amelyet Orbán Viktor szavak szintjén támogat. Orbán véleménye különös, mert a kormány nagy erőkkel küzd az Európai Ügyészség vagy a közös határvédelem ellen, miközben egy európai hadsereg valóban csonkítaná Magyarország szuverenitását. Úgyhogy felmerül a kérdés, hogy Orbán ismét 180 fokos fordulatot venne-e, ha a közös hadseregről komolyan kezdenének beszélni az Unióban.
Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár elkezdtek erről a lehetőségről beszélni. Macron azért szeretne európai védelmet, mert az Egyesült Államokat már nem tartja eléggé megbízhatónak, ha az Unió védelméről van szó. Úgy látja, hogy érdemes lenne az európai államoknak szorosabban együttműködniük és megteremteni az önálló védelmi képességeket, mert egységben az erő. Donald Trump amerikai elnök azonnal ellenállt Macron ötletének, inkább azt javasolta egy Twitter-bejegyzésben, hogy az európaiak fizessenek eleget a NATO-nak, és akkor majd nem lesz mitől tartaniuk.
Merkel viszont kiállt Macron mellett és kijelentette, hogy az európai hadsereg vízióján dolgozni kell. Azzal érvelt, hogyha lenne egy közös hadsereg, közös védelempolitika és közös fegyverexport, akkor az hatékonyabb lenne a jelenlegi helyzetnél. Trump ellenkezésére pedig úgy reagált a német kancellár, hogy ez nem egy, az Egyesült Államok vagy a NATO ellen irányuló kezdeményezés, hanem éppen ellenkezőleg, egy erősebb Európával a NATO is jobbá válna.
Egy közös európai haderő hatalmas előrelépést jelentene az Európai Unió érdekérvényesítése szempontjából mind az Unió határain belül, mind határain kívül,
hiszen ezzel egy olyan fegyveres erő kerülne az EU kezébe, amilyennel jelenleg egyáltalán nem rendelkezik. Egy közös hadsereg mindenképpen sokkal nagyobb költségvetéssel rendelkezne, mint a jelenlegi 28 tagállam különálló hadseregei, ezzel pedig az Unió tagállamainak összesített GDP-jéből kiindulva felvenné a versenyt Kínával vagy az Amerikai Egyesült Államokkal. Azonban kérdéses, hogy az Egyesült Államok vagy Oroszország mint nagyhatalmak, akik az EU megosztottságában érdekeltek, mennyire hagynák ennek az elképzelésnek a megvalósulását. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tagállamok, így Magyarország szuverenitása is csorbát szenvedne.
Szerző: Petróczki Márk