Idézzük fel ismét a 2024. december 21-i miniszterelnöki nemzetközi sajtótájékoztató egy ikonikus párbeszédét! A kérdező az Index gazdasági újságírója, a válaszolni próbáló személy Orbán Viktor kormányfő.
„– Tavaly miniszterelnök úr azt mondta, hogy 2024 a gazdasági növekedés éve lesz. Ki a felelős, hogy ez nem teljesült idén?
– Ki a felelős azért, hogy jövőre fog teljesülni, ez a jó kérdés. Nagyobbat sose tévedjünk, mint hogy nem ’24, hanem ’25 lesz a nagy gazdasági növekedés éve. Sose szerettem azokat a politikusokat, akik elhárítják a felelősséget. Persze, mindig van háború, meg infláció, meg energiaárak emelkedése, meg külső szereplők. Fontos az, hogy nekünk van-e világos célunk. Azokat nyilvánosságra hoztuk, akkor teljesíteni kell. Ha nem tudtad teljesíteni ’24-ben a növekedési célkitűzéseid, akkor teljesítsd ’25-ben! Ez fog történni most.”
A jövő idő kijelentő módot már akkor is elég szkeptikusan fogadták azok, akik reálisán látták a helyzetet, ám a miniszterelnök egészen tavaszig ragaszkodott a „fantasztikus év”, „repülőrajt” kifejezésekhez, sőt még azt is mondta,
„lesz nagy csodálkozás, amikor az első negyedéves gazdasági számok majd kijönnek”.
Hát lett bizony! Akkora mínuszt csinált az ország, hogy a földön koppant az állunk.
A helyzet nem javult sem a második, sem a harmadik negyedévben, és az előrejelzések szerint negyedik negyedév is legfeljebb arra lesz elég, hogy egy stagnálást jelentő talán fél százalékos pluszban zárjuk az évet.
Voltak persze jóléti intézkedések, a családok szja-kedvezményének kiterjesztése vagy épp a tizennegyedik havi nyugdíj egynegyedének megszavazása üdvözlendő lépés, az ilyen több százmilliárd forintos kiadásokra lehet fordítani a gazdasági növekedést – ha van.
Ha nincs növekedés, akkor ezt viszont vagy adóemeléssel, vagy kiadáscsökkentéssel, vagy hitelfelvétellel lehet megoldani – ahogy azt a Kádár-rendszerben is tették.
Nem véletlen, hogy már Orbán Viktor legközelebbi szakértői is félreverik a harangot.
Na, jó, nem csak kenyérrel él az ember, ezért most az elmúlt év pénztárcánkon túlmutató eseményeiből is szemezgetünk szubjektíven.
Született egy döntés az Európai Unió Bíróságán, mely több százezer korábbi devizahitel-szerződésről mondta ki, érvénytelen, mert tisztességtelen kitételt tartalmazott, és a kontraktust utólag, a devizahiteles törvényekkel sem lehet érvényessé nyilvánítani.
A döntés értelmében olyanok is akár hét számjegyű összeg visszatérítésre lennének jogosultak korábbi hitelező bankjuktól, akik már visszafizették devizában felvett (esetleg azóta forintosított) tartozásukat. Kár, hogy ebben a küzdelemben a devizakárosultak szabadságharcosaként is emlegetett Marczingós László és Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő mellett a közéleti szereplők közül alig-alig mer valaki lándzsát törni.
Szintén tavasszal sorozatként mutatták be Bán Mór Hunyadi című regénysorozatának tévésorozat-változatát. A tényleg grandiózus jelenetekkel tarkított produkcióra régóta vártunk, és aki nem olvasta a sorozatot, az nem is csalódott, remek kalandfilmsorozatot kapott jó pár remek színészi alakítással. Aki azonban arra várt, hogy az – eddig – tizenkét kötetre rúgó eposzhoz hasonlóan megismerheti a korabeli Magyarország valóságát, annak csalódnia kellett, hiszen – a teljesség igénye nélkül – lemaradt a vászonról a magyar főúri garnitúra zöme Garai nádorékkal az élen, Hunyadi huszitákkal vívott harcai, az osztrák határ menti villongások és fosztogatások, valamint a Thuz fivérek titkosszolgálati ármánykodásai is.
Apropó, könyvek! Tegyük fel 2025 polcára kiemelkedő helyre Krasznahorkai László nevét, aki íróként újabb Nobel-díjjal öregbítette hazánk nevét. Ezzel két év után, amikor Karikó Katalin és Krausz Ferenc kapta meg az elismerést, újabb kitüntetettünk lett.
Nobel-díjat sűrűbben kapunk, mint amilyen sűrűn űrhajóst küldünk a világűrbe. Farkas Bertalan 1980-as küldetése után 45 évvel Kapu Tibor kutatóűrhajósra lehettünk büszkék. A fiatal magyar több mint két tucat tudományos kísérletet végzett el a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, tehát nem önmagában az utazás, hanem ennek tudományos eredménye az, ami a küldetés jelentőségét adja!
Sportolóink is szép sikereket értek el. Molnár Attila Európa-bajnok lett 400 méteres síkfutásban fedett pályán, vízilabdában mi vagyunk a császárok továbbra is, mert a Ferencváros pólósai ismét elhódították a Szuperkupát, a győri kézilabdás lányok megint megnyerték a Bajnokok Ligáját, és Szoboszlai Dominik révén nemcsak meghatározó játékosa, hanem bajnoka is van egy angliai sztárcsapatnak, a Liverpoolnak.
Hogy a fiatal tehetségnek micsoda érzelmei vannak, azt később, november közepén magunk is láthattuk, amikor az írek ellen az utolsó pillanatban elveszített világbajnoki selejtező után a válogatott csapatkapitánya magába roskadva ült – ő a Puskás Aréna gyepszőnyegén, mi a fotelben a tévé előtt. E vereséggel ugyanis az is eldőlt, hogy továbbra is az 1986-os foci-vb az utolsón, amin a nemzeti tizenegy képviseltethette magát, lecsúsztunk a 2026-os amerikai vb-ről.
Nemzetközi szinten talán csendes évnek volt mondható 2025. Az orosz–ukrán háború annak ellenére nem ért véget, hogy egyesek azt várták, a januárban hivatalba lépett Donald Trump „két telefonhívással, huszonnégy óra alatt” békét teremt. Tűzszüneti megállapodás nincs, valamelyik érintett heti rendszerességgel elmondja a kötelező „sosem voltunk még ilyen közel a békéhez” klisét, hogy azután minden folytatódjon úgy, ahogy eddig.
A világ vezetői közül talán csak a Vatikán élén történt váltást érdemes megemlíteni: húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápa, az ő helyére a bíborosok konklávéja az amerikai Robert Prevostot választotta, aki XIV. Leó néven lépett Szent Péter trónjára.
Az év vége pedig szerintünk arról szólt, vajon – hasonlóan több uniós országhoz – munkaszüneti nappá válhat-e végre szenteste napja. A kezdeményezést a Jobbik karolta fel, és ennek köszönhetően a nemzeti Választási Bizottság által jóváhagyott népszavazási kérdést több mint százezer honfitársunk támogatta aláírásával. Ha ezeket a szignókat az NVB is hitelesíti, akkor az Országgyűlésnek kötelezően napirendre kell vennie a kérdést, hogy december 24-e ne áthelyezett pihenőnap, hanem valódi munkaszünet legyen.
Az Alfahír szerkesztősége boldog és sikeres új esztendőt kíván minden Olvasójának!