Elfogadták a plakáttörvényt

Az MSZP józan ésszel alig követhető tojástáncának záróakkordjaként nem szavazta meg saját - vélhetően korábban a Fidesszel is leegyeztetett - javaslatát, így a politikai plakátok kampányidőszakon kívüli betiltása végül

nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget, és így nem is lesz belőle jogszabály.

A Fidesz azonban tegnap már kitalálta, hogyan hallgattathatná el a Jobbikot. Az ezt célzó törvényhez csak feles többség kellett,

így ezt simán meg is szavazta a kormánytöbbség. 

A meglehetősen bonyolult plakát-szappanopera röviden így foglalható össze:

• Megbukott az eredeti lex csicska
• Elbukott az MSZP-Fidesz paktum (elvileg nem lesz kétharmad)
• Jön a trükközés: ha nem lehet kétharmad, akkor a feleshez nyúlnak
• Nem azt a törvényt nyújtják be, mint amit Áder János visszaküldött
• Ha elfogadják a javaslatot, akkor az állam, a minisztérium annyiért plakátol, amennyiért akar 
• A pártok viszont nem vehetnek igénybe semmilyen kedvezményt, még akkor sem, ha ezzel közpénzt spórolnának
• Egyszerű többséggel szabályoznák a pártok működését, alaptörvény-ellenesen
• Nem vonatkozik a korlátozás a CÖF-re, mert az álcivilek olyan állami cégektől kapnak támogatást, amelyek nincsenek nevesítve, mint költségvetési szervek.

A szavazást megelőző vitában a bizottság részéről Répássy Róbert, Áder János köztársasági elnökre hivatkozva elmondta, az államfő egyértelműen fogalmazott, amikor visszaküldte a törvényt: azt szerinte teljes egészében újra kell tárgyalni, és a bizottság ezt is tette.

Mint elmondta: ügyrendi vita alakult ki arról, hogy érvényes-e az MSZP módosító javaslata, megfelel-e a házszabálynak. A javaslatot végül érvényesnek tekintette a bizottság és a kormánypárti többség el is fogadta azt.

Répássy szerint nem az a kérdés, ki nyújtotta be a javaslatot, ha nem az, hogy átment a bizottságon, és hogy ennél nagyobb átláthatóság még nem volt a reklámpiacon, mint amit ez a szabályozás hozhat.

A Jobbik részéről Staudt Gábor ismertette a bizottság kisebbségi véleményét.

Szerinte a rendkívüli ülés ténye bizonyítja, hogy csak akkor fontos valami a Fidesz számára, ha az a Fidesz érdekét szolgálja. Ha nemzeti ügyről van szó, akkor nem ez a helyzet (lásd. alaptörvény-módosítás).

"Ez nem más, mint a Fidesz félelme attól, hogy elveszti a választásokat"

- fogalmazott.

Az ellenzéki honatya szerint közjogilag és a házszabály szempontjából is érvénytelenül fogadta el a módosító javaslatot a bizottság, amit majd az Alkotmánybíróság meg is fog állapítani.

Staudt Gábor arra emlékeztetett: Kubatov Gábor az Alfahírnek a Fidesz 2012 és 2016 közötti plakátszerződéseire vonatkozó kérdésére azt válaszolta, hogy "ez nem közérdekű adat". A Fidesz tehát

csak az ellenzéki pártok esetében tartja közérdekű ügynek tartja a kampányfinanszírozás ügyét. 

A jobbikos képviselő a Répássy Róbert által emlegetett "egyenlő esélyek" megteremtésérről megjegyezte: ez a törvény olyan helyzetet teremt, mintha

"Vlagyimir Klicsko és Répássy Róbert állna ki egymás ellen egy bokszmeccsre, és azt mondanánk, hogy a feltételek egyenlőek, hiszen mindkét emberen van kesztyű." 

Kósa Lajos a Fidesz részéről azzal vádolt a Jobbikot, hogy eladta magát Simicska Lajosnak. A Fidesz célja szerinte, hogy:

"a magyar parlamentalizmus ne arról szóljon, hogy jönnek a milliárdosok, és felvásárolják a pártokat".

A fideszes frakcióvezetője két simicskázás és sorosozás (igen, megtalálta a lehetőséget, hogy a plakáttörvény kapcsán is szóba hozza az amerikai spekulánst) között elárulta a Fidesz ars poeticáját is, amikor kijelentette:

"Aki fizet, az pötyögtet". 

Felszólalása végén egy önéletrajzi ihletettségű, megejtően őszinte vallomást is eleresztett, amikor arról beszélt, hogy 

"a milliárdosok pénze kezdetben lehet édes, de a történet vége mindig nagyon keserű."

Tóth Bertalan az MSZP részéről hangsúlyozta, hogy az ő frakciójuk nem nyújtott be módosító javaslatot.

Az LMP részéről Hadházy Ákos szólalt föl, szerinte háború van, melyben a Fidesz ki akarja rekeszteni az ellenzéket a nyilvánosságból.

Az MSZP-s Bárándy Gergely szerint 27 éve nem volt példa arra, hogy egy bizottság ilyen módon fogadjon el bármit is. Szerinte ezzel a kormánypárt meghamisította az MSZP aláírását.

A jobbikos Volner János szerint Kósa Lajos megcáfolta Répássyt, amikor kijelentette, hogy pártfinanszírozási kérdésről van szó, amit viszont csak kétharmados törvényben szabályozhatna az Országgyűlés.

Répássy újabb felszólalásában álságosnak nevezte a vitát, ami szerinte csak arról szól, hogy az MSZP-nek ne kelljen álllást foglalnia saját javaslatával kapcsolatban.

Az új szabályozás szerinte tisztítani fogja a közéletet, és majd a nyilvánosság eldönti, kinek volt igaza.

A Jobbik részéről Szávay István kifogásolta, hogy a szabályozás révén a Fidesz újabb százmilliárdokkal tömheti majd az álcivil szervezeteket, hogy le tudják járatni a legesélyesebb ellenzéki kihívójukat.

Szerinte a Fidesz fél a nyilvánosságtól, és folyamatosan titkolózik arról, mennyi közpénzt juttat a CÖF-nek.

Gulyás Gergely sajnálta, hogy az MSZP a saját hétfői javaslatával pénteken már nem értett egyet. Ettől függetlenül szerinte nem kell csodálkozni, mert ha valaki módosító javaslatot küld a bizottsági elnöknek az MSZP-frakció nevében, hivatalos csatornákon, akkor azt a bizottság elfogadhatja.

Szerinte megkérdezték az MSZP-t, hogy vissza kívánják-e vonni a javaslatukat, ők nem akarták, így azt jogszerűen tárgyalta a bizottság, és ez így, jogi értelemben a bizottság javaslatának tekinthető.

Gulyás egyébként azzal takarózott, hogy a szabályozás módosítására a kamupártok pártfinanszírozási visszaélései miatt van szükség, ezzel ő is elismerte, hogy pártfinanszírozási kérdésről van szó.

A jobbikos Szilágyi György szerint utoljára a kommunizmusban volt olyan, hogy a médiatartalmak csak kormányzati jóváhagyással jelenhettek meg, most megint itt tart a magyar közélet.

Szerinte az egész procedúrára csak azért volt szükség, mert Orbán Viktor fél Vona Gábortól és a Jobbiktól.

Alább látható és hallható Vona Gábor véleménye az ügyről.