Ugyan van egy enyhe fizetésemelkedés Magyarországon, ez még mindig nagyon messze van azoktól a gazdaságoktól, amik nem más országok összeszerelő-üzemeiként működnek. Az mfor.hu az OECD és az Eurostat adatait összevetve arról ír, hogy hazánkban is csökkent a ledolgozott órák száma: míg az ezredforduló tájékán átlagosan több mint 2000 órát dolgozott egy magyar ember évente, ez a szám tavaly 1741 volt.
Ez azonban nem csak nálunk van így, mert míg 2017-ben még a középmezőnyben szerepeltünk, és a 17. legtöbb munkával töltött idő volt ez a mennyiség, addig tavaly már a 14. legmagasabb adat volt a magyar, tehát arányaiban többet dolgozunk, mint korábban.
A legtöbbet továbbra is Mexikóban, Costa Ricán és Koreában dolgoznak az alkalmazottak, sorrendben 2148, 2121 és 2005 órát évente – írják.
A munkaórákat a nettó fizetésekkel összehasonlítva már szomorúbb képet kapunk. Eszerint a magyarok nagyjából annyit töltöttek a munkahelyükön tavaly, mint az észtek (1748 órát), de a magyar átlagos kereset 8630 euró volt, amivel szemben az észt dolgozók egy nappal több munkáért 13 687 eurót vihettek haza.
A nyugati- és keleti bérek közötti szakadékot jól mutatja, hogy az olaszok 18 órával kevesebb időt dolgoztak a magyaroknál, és ezért a magyar átlagfizetés közel háromszorosát vihették haza, 21 461 eurót.
Gazdasági szakértők rendre emlékeztetnek arra, hogy jelentős gazdasági növekedés nem érhető el olyan politikával, ami az országot összeszerelő-üzemmé alakítja valós hozzáadott érték nélkül.