Ezen kívül köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták, és kérte a szurkolókat, hogy továbbra is töretlen lelkesedéssel biztassák az olimpikonokat. Az egyéniben Világkupa-ezüstérmes, csapatban pedig világbajnok sportolónő szavait alább tartalmi változtatás nélkül közöljük.
"Útnak indulok"
"Útnak indulok, elképesztő, hogy eljött ez a nap is!
Annyira régóta vártam erre... Itt ülök a buszon és folyik a könnyem (persze csak csendben és magamban). Az örömöm, a feszültségek, a meg-megannyi nehéz nap, kínok, fájdalmak, izzadságos napok/hetek után vagyok itt...
Elképesztő... Elképesztő, milyen nehéz volt!
Egy rettentő fájdalmas helyzetből újra talpra állni és csak csinálni a szokásos menetrendet vagy még annál is többet, mert olimpia csak 4 évente van, ahogy mondani szokás...
Családom, szüleim, tesóim, a kedvesem, az edzői gárdám, akik segítettek és türelmesen viselték a kirohanásaimat, esetleg hatalmas lelki megroppanásaimból igyekeztek felállítani... szóval tűrték és viselték! Itt tartok ezek után...
Sokszoros megfeszülés után várom, hogy egyrészt csatlakozzak a csapathoz és agyonöleljem, puszilgassak mindenkit, milyen teljesítményt nyújtottak, majd várni az én napomra, az én versenyemre!
Hinni és végül elhinni, képes vagyok megcsinálni! Mindent megtettem a sérüléssel/mellett, amit csak lehetett, kihoztam belőle!
A legjobbat szeretnem »csak« nyújtani, amit lehet, kihozni, amit csak lehet. Sok tényező van ebben a sportban. Ezért se lehet sokat mondani előre, amondó vagyok, hogy várjuk meg a lovaglást. Szóval hosszú idő még, de ez a szépsége az öttusának, milyen összetett, milyen sokoldalról kell maximumot nyújtani. És persze mosolyogni az egész világra...
Mert ott/itt vagyok és készen állok !!!:) Köszönöm!!!
Tudom előre mit is lehetne... De nem igaz!
Hiszen nem tartanék itt a sok biztatás és támogatás nélkül! Jó érzés magyarnak lenni!
Csöppnyi ország, de milyen sok szív dobban egyszerre egy olimpián induló sportolóért! Tarts velem/velünk!
Nézzük tovább, mire képesek ennek a »kis országnak« a csodálatos sportolói!:)"