Váradi egy, a Facebook-ra feltöltött videójában felhívta a figyelmet arra, hogy bár az erőmű szakemberi korábban biztosan állították, hogy bármi történjék is a Duna képes lesz hűteni a rendszert, a valóság most mégis mást mutat és veszélyben van az üzemeltetés. Ha pedig ilyen veszélyekkel nézünk szembe, akkor miért nem lép a kormány és vonja meg Ukrajna energetikai támogatását, ha már a lakosságot is önkorlátozásra szólítja fel?
„Ha nekünk is kevés van, akkor az első logikus gondolat, hogy akkor nem adunk másnak. Pláne nem ingyen. Ugye, mert az Ukrajna felé irányuló elektromosenergia-export jelentős része vészhelyzeti áramsegély formájában megy, ingyen.” – Állította videójában Váradi.
A helyzet valójában persze nem ilyen egyszerű. A villamosenergia elméletileg piaci alapon áramlik Ukrajna felé egy közös elektromos hálózaton, melyben sok európai ország van összekötve.
Ezen rendszerben előre megkötött, hosszú távú szerződések alapján a termelő országok a piac áramszolgáltatóinak adhatják el a megtermelt energiát, amennyiben meg tudnak állapodni a vételárban. Tehát alapesetben az export nem politikai alapon jön létre és a hazánkból kivitt áramot nem a lakossági ellátásban teremt hiányt.
Ugyanakkor, ha valós veszély fenyegeti az exportáló ország villamosenergia-ellátását, az adott kormánynak joga van olyan intézkedéseket hozni, melyekben leállítják az exportot, a megmaradt áramot pedig a hazai ellátásba forgathatják.
És itt merül fel a kérdés: ha a paksi erőmű hűtését nem tudja biztosítani a Duna (a megígértekkel ellentétben), az erőmű pedig a teljes leállás előtt áll, akkor miért szállítjuk az energiát továbbra is az ukránoknak? Ha ez nem vészhelyzet, akkor mi az?
Mikor lesz végre Magyarországnak egy olyan kormánya, amely valóban a magyar emberek érdekeit helyezi előtérbe ahelyett, hogy más országok igényeit szolgálná ki?