Történt ugyanis, hogy 2026. július 22-én, a Jobbik szervezésében egy kisebb csapat Belgrádba utazott, hogy méltóképp megemlékezzen a nándorfehérvári csatáról. Békésen, tisztelettel emlékezve a hősök, Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály tetteire, mely során 1456-ban a magyarok legyőzték II. Mehmed oszmán szultán túlerőben lévő hadseregét, amely Nándorfehérvár várát ostromolta.
Hogy is lehetett volna ártó szándék egy rendezvényben, melyen vitézek, civilek és érdeklődök maroknyi csapata vett részt, és csupán annyi céljuk volt, hogy lerakjanak egy koszorút, és főhajtással tisztelegjenek a múlt előtt ebben a rohanó világban, amely gyakran feledkezik meg a gyökereiről?
Úgy tűnik, még ennyi év elteltével is van olyan, aki egy ilyen eseményt is képes felhasználni arra, hogy személyes vendettát indítson néhány magyar ellen.
Aki gyakran utazik Szerbiába, az tudja, hogy nem uniós ország lévén, a határátkelés gyakran sokáig tart, az ellenőrzések szigorúak. Alapvetően nincs is ezzel semmi gond, azzal viszont már annál inkább, ha egy szerb határőr visszaélve a hatalmával, egy személyes, vélt vagy valós (?) sérelem miatt egy egész turistacsoportot büntetni kíván. Csak mert megteheti.
A magyar csapat egyik tagja egy Horthy Miklós emlékét őrző egyesület emblémájával ellátott, magyar címeres pólót viselve indult az utazásra. A férfit eleinte gond nélkül átengedték a határon, az okmányai természetesen rendben voltak, személyes holmijai között csak néhány szendvics, víz, és némi ruha volt.
Néhány perccel később a szerb határőr fröcsögő szájjal, kiabálva parancsolta vissza a férfit, szinte agresszívan lépett fel ellene, és kiutasítással fenyegette, mert – kapaszkodjon meg a kedves olvasó – „rákerestek, hogy pontosan mi szerepel a férfi pólóján, Horthy Miklós egy magyar náci volt, aki az ő nagyapját megölte”.
Ezen a ponton hagynánk időt a kedves olvasónak, hogy lecsengjenek a szavak, de írott formátum lévén, ehhez nem kellünk.
A szerb határőr ezt követően a magyar csapatot (melyben zömében idősebb emberek voltak) majdnem két órán át fogta a határon, tűző napon, információ nélkül és érdemi indoklás nélkül. A megemlékezők fenyegetésen kívül nem sokat kaptak.
Amint kiderült, hogy a határőr a férfi pólóját sérelmezi, az úr azonnal felment a buszra, lecserélte a ruhadarabot, és csendesen várta tovább az ítéletet – elmehet, hogy megemlékezzen a nándorfehérvári hősökre, vagy egy életre kitiltják őt a szomszédos országból?
A magyar látogatók mindvégig együttműködőek voltak, de hiába tettek bármit, a szerb határőr hajthatatlan volt. Az ő nagyapja bizony meghalt, amiről egy „náci magyar” tehet. Hívatta a parancsnokát, a csapat pedig tehetetlenül, gyakorlatilag kettészakadva vesztegelt a határon, órákig.
De a szerbnek ez sem volt elég. Kis idő elteltével, már az egész csapatot azzal fenyegette, hogy nem engedi át őket a határon, a busz két sofőrjét – akik csak a munkájukat végezték – örök kitiltással fenyegette Szerbiából. Csupán azért, mert nem tetszett neki egy átutazó öltözéke.
1942 januárjában magyar katonák és csendőrök razziát tartottak a Délvidéken, különösen Újvidéken. Az akció során több ezer civil vesztette életét, a történészek szerint azonban Horthy soha nem adott utasítást a civilek lemészárlására. Úgy tűnik azonban, a szakemberek által megfogalmazott tények nem számítottak a szerb határőrnek.
A diplomáciai botrány végül a konzulátus és a nagykövetség segítségével elmaradt.
Hogy hogyan jön a ruházat – melyet legutóbbi emlékeink szerint szabadon választhat meg magának mindenki – egy több mint 80 évvel ezelőtti eseményhez, amely vagy megtörtént valójában, vagy nem az rejtély.
A szerb határőr akciójával csak annyit ért el, hogy akadályozott néhány tucat magyar embert, akik méltón emlékezni szerettek volna a múlt hőseire, ő maga pedig meggyalázta a hivatását azzal, hogy visszaélt a hatalmával.
A csapat végül eljutott Belgrádba, ahol megtartották az eseményt, mely minden gond nélkül, szívükben büszkeséggel és meghatódottsággal lezajlott.
És hogy mit tanulhatunk ebből az egészből? Vannak olyan sebek, amik nehezen, talán sosem gyógyulnak be igazán. Az igazságtalanság, az önnön igazságosztás és a hatalommal való visszaélés azonban sosem lehet gyógyír.
Az esettel kapcsolatban Dr. Gyüre Csaba, a Jobbik alelnöke kérést intéz a magyar külügyminiszterhez, hogy Orbán Anita tegyen fel kérdéseket a magyarországi szerb nagykövetnek hivatalosan úton, hogy hogyan fordulhat az elő 2026-ban, hogy ilyesmi előfordulhat egy magyar állampolgárral.