A köztársasági elnök intézménye az elmúlt 36 évben rengeteget roncsolódott, melyen az elmúlt időszak eseményei nem segítettek, sőt a politikai turbulenciának hála, minden korábbinál komolyabb válságba került. Pedig lehetne másképp is. Az államfői poszt sokak szemében és a jelenleg hatályos törvények világában egy szimbolikus szereppel bíró, korlátozott közjogi státusz, de még ezen is jelentős csorba esett a rendszerváltásnak hazudott események óta.
Politikai közösségem, a Jobbik Magyarországért Mozgalom ezen az elmúlt években, sőt évtizedben saját javaslataival érdemben próbált segíteni, javítani. Mára nagyon sok ember, sőt más politikai közösség is magáévá tette azt a gondolatot, hogy - hasonlóan más nemzetekhez -, legyen Magyarországon is közvetlenül megválasztva a mindenkori államfő, és legyen közjogilag is megerősítve a pozíció. Mert ez így lenne rendjén. Sőt azt látjuk, hogy a lehető legideálisabb egy olyan ember lenne, aki a szó jó értelmében vett civil, akit nem politikai erők, hanem emberek jelölnek. Mérettessenek meg a jelöltek és győzzön a Jobbik!
De a kérdés az, hogy milyen egy vágyott köztársasági elnök, mik lennének azok a preferenciák, melyek mentén érdemes elgondolkodni.
A mindenkori köztársasági elnök, szemben elődeivel, legyen karakán, a saját értékei, hitvallása, gondolatai mellett kiálló személy. Olyan, közjogi értelemben vett harcos, aki igenis kiáll a saját elvei mellett, aki, ha kell beleáll fontos, a társadalmat érintő témákba, aki 15 millió magyart képvisel itthon és a nagyvilágban.
Akinek a határon túli magyarjaink nemcsak szavakban fontosak, hanem tettekben is: ha kell, elmegy a falig, vagy azon is túl értük és bármely magyarért a világban, ha valakit bántódás ér, vagy segítségre van szüksége. Legyen magyarok között a legelső magyar!
Aki példás, erkölcsös életével utat mutat a társadalomnak, hogy még ebben a modern, hívságokkal teli, romlott világban is fáklyaként mutassa a helyes utat. Aki a saját nézetrendszerét, ideológiáját megtartva, de a nemzeti egységre törekedve minden társadalmi réteggel, minden politikai párttal megtalálja a közös pontot és éljen, de ne visszaéljen saját, megélt és képviselt politikai nézetével. Mert nem az a mindenkori cél, hogy működésképtelenné tegye az aktuális törvényhozást, hanem javítson azon. Nemcsak a törvények, hanem a közéletünk őrévé kell válnia!
Legyenek fontosak neki hagyományaink, hőseink, történelmi nagyjaink, akik példaként szolgálhatnak nemcsak neki, hanem a 21. századi magyar társadalomnak.
Ne fordítsa el a fejét, ha bárki segítséget kér, ha olyan, a társadalmat megrázkódtató történések borzolják a kedélyeket, amelyek az elmúlt években, évtizedekben voltak. Mert meg kell szólalnia, közvetítenie kell, ha pedig konfliktust kell vállalni, igenis tegye meg. Ha nem is értünk mindenben egyet, de az egységhez vezető utak mentén vállalni kell a súrlódásokat, vitákat.
Parttalan viták tárgya a mindenkori köztársasági elnök képzettsége, végzettsége, amely azonban kisiklatja a valódi célokat. Megfelelő munkatársakkal egyébiránt túl lehet ezeken is lendülni. Láthattuk, hogy bármilyen jogtudós valaki, ha hiányzik belőle a karakánság, a nemet mondás képessége, a szociális érzékenység, vagy az őszinteség, netán a megszólalás készsége. Nem a végzettség a lényeg, hanem az elnök hozzáállása és jellemvonásai.
A Jobbik olyan köztársasági elnökben hisz, aki nemzetben gondolkodik, és példát mutat. Aki kiáll a saját igazáért, és nem a jogszabályok mögé bújik, hanem őszinte. Akinek legfőbb szándéka a nemzeti egység megteremtése. Egy olyan személy, akit a magyar nemzet tagjai választanak meg, és aki sosem felejti el, hogy a köztársasági elnök nemcsak egy jól fizető állás, hanem nemzetszolgálat, melyben mindenkit tud képviselni.