Percenként átlagosan 33 800 műanyag palack kerül a Földközi-tengerbe, elsősorban azért, mert a partjai mentén fekvő országok csődöt mondtak a műanyag szemét környezetbarát feldolgozásában - hívta fel a figyelmet a hétvégén a Természetvédelmi Világalap (WWF), hozzátéve, hogy összességében tehát több mint félmillió tonna műanyag kerül az Atlanti-óceánhoz kapcsolódó melléktengerbe évente.
Az MTI által szemlézett WWF-elemzés szerint egy kilométer partszakaszon naponta öt kilogramm műanyag szemét gyűlik össze.
A leginkább kedvelt úti célok a legszennyezettebbek:
- Barcelona,
- Tel-Aviv,
- Valencia,
- Velence,
- a Pó folyó deltája,
- a marseille-i öböl és
- Kilikia térsége Törökországban,
ami részben arra utal, hogy a kommunális hulladékfeldolgozás nem tud lépést tartani a turistaszezonban megnövekvő szemét mennyiségével.
Az üdülőszezonban akár a 200 milliót is elérheti a Földközi-tengeren vakációzók száma, ami a part menti régiókban akár 40 százalékkal is megnövelheti a hulladék mennyiségét
- idézte az APA osztrák hírügynökség Axel Heint, a WWF tengerbiológusát.
A szakértő szerint a Földközi-tenger szennyezését nemcsak a természet, hanem a gazdaság is megszenvedi. A tengerbe kerülő szemét évente 641 millió eurós költséget ró a turizmusra, a halászatra és a tengeri gazdaságra, miközben például a halászat is hozzájárul a környezetszennyezéshez: a műanyag hulladék 20 százalékát az elhagyott szállítmány és a halászatban használt eszközök teszik ki.
A földközi-tengeri országokban évente keletkező 24 millió tonna műanyag szemétből 6,6 milliót válogatás nélkül dobnak ki: össze sem gyűjtik, illegális lerakókban hagyják vagy egyszerűen csak eldobják. A környezetbe kerülő műanyag szemét kétharmada Egyiptomból, Törökországból és Olaszországból származik.
A WWF szerint a műanyag szemét kezelését a hulladékra bevezetett kínai importstop is nehezíti. Törökország például 2018 óta a világ tíz legnagyobb műanyagszemét-importőre között van, és egyre több szemetet vesz fel Nagy-Britanniából, Belgiumból és Németországból. Törökország az újrahasznosításra fordítható kapacitását nagy részben az importált szemét feldolgozására használja, a külföldről származó hulladékot alaposabban válogatják, mint a hazait, amelyet nem hasznosítanak újra vagy a legrosszabb esetben egyszerűen csak lerakják valahol.