Sigmar Gabriel a Frankfurter Allgemeine Zeitungba írt ciket arról, hogy szerinte Németországnak a jelenleginél is több pénzzel kellene hozzájárulnia az Európai Unió költségvetéséhez. A politikus azt javasolja, Berlin lépjen valami "váratlant" a következő uniós költségvetés vitájában: ne azért lobbizzon, hogy kevesebb, hanem azért, hogy
még több hozzájárulást kelljen befizetnie.
Herr Gabriel testét persze nem szállta meg Teréz anya szelleme, nagyon is jól végiggondolta ezt, és pontosan azt teszi, ami a dolga: Németország érdekeit képviseli.
Szerinte ugyanis ezek az összegekre a németeknek nem adományként, hanem "a jövőbe való befektetésként" kell tekinteni. Méghozzá azért, mert
"minden euró, amit befizetünk az EU büdzséjébe, visszatér hozzánk - közvetlenül, vagy közvetett módon."
A külügyminiszter elismeri, hogy Németország kevesebb uniós támogatást kap, mint más tagországok, ám "export, kereskedelem és munkahelyek formájában" mégis többet profitál, mint, amennyit befizet.
Egy hónappal ezelőtt hasonlóan nyilatkozott Günther Oettinger német uniós biztos is. A politikus a Lengyelországnak folyósított fejlesztési pénzek kapcsán állapította meg, hogy azok nagy része Németországba vándorol vissza.
"A lengyelek arra használják ezt a pénzt, hogy a német építőiparnak adnak belőle megrendeléséket, német gépeket és német teherautókat vásárolnak.
A kelet-európai államoknak adott uniós támogatás jelentős része Németországba csorog vissza
Németország azért nem zárja el hazánk és Lengyelország uniós pénzcsapjait, mert a támogatásként adott eurók nagy része az ő gazdaságukba csorog vissza. Mindezt Günther Oettinger, német EU-biztos vallotta be Global Handelsblattnak adott interjújában - írja az Eurologus blog. Magyarország esetében persze csak azokra az EU-s pénzekre gondolhatott, amik nem vándorolnak többszörösen túlárazott közbeszerzések után a különböző színezetű kormányok körül sáfárkodó oligarchák zsebébe.