"Felszerszámoztunk, felnyergeltünk és felkészültünk az előttünk álló háromhetes választási hadjáratra. Magyarok, magasba a zászlókat, menjetek és harcoljatok, éljen a magyar szabadság, éljen a haza, fel győzelemre, hajrá, magyarok!"
- adta ki az ukázt híveinek Orbán Viktor beszéde végén, a Kossuth téren, 2018-ban.
Menjetek és harcoljatok!
- követelte Orbán Viktor. És bár tudom, hogy ez is csak a harcias retorika része, hogy hangosabban szóljon a vircsaft, mint az OLAF-jelentést készítő hangja, és az is érthető az ő szemszögükből, hogy most már inkább tűnnek őrültnek, mint gyengének, de a tetemre hívás a XXI. század Európájában valóban arra utal, hogy átléptek azon a bizonyos vékony vörös vonalon.
Szerintem a valaha volt legjobb háborús film Terrence Malick remeke, Az őrület határán (The Thin Red Line - James Jones azonos című, 1962-es regénye alapján). Az alkotás az 1942-es Guadalcanali hadjárat véres összecsapásaiba enged bepillantást, és végig kísérhetjük azt a folyamatot is, amikor a háborúba, az értelmetlen pusztulásba küldött emberek igyekeznek egyensúlyozni azon a vékony vörös vonalon, amely elválasztja az értelmet az őrülettől. Nyilvánvalóan kevés sikerrel.
A film 1998-ban jelent meg
(akkor még Orbán Viktor a polgári Magyarország elnevezésű politikai termékkel kampányolt a Liberális Internacionálé alelnökeként),
többek között brutális könyörtelenséggel megmutatva az amerikai társadalomnak (is), hogy a szembeálló fél, az elpusztítandó ellenség egyáltalán nem a sátán ivadéka volt, hanem ugyanolyan törékeny, ha tetszik zavarodott, megvezetett emberekből álló tömeg, mint amelyik a mi oldalunkon is küzdött az őrület határán. Egyének pusztulását mutatta be, akik között ott voltak azok is, akik feltalálhatták volna a rák ellenszerét, az ingyenenergiát, vagy épp egy tartósabb villanykörtét.
Aki 2018-ban, a tömegpusztítás nyomait ismerve, harcba küldi a magyarokat, az nyilvánvalóan felelőtlen, és elment az esze. Még akkor is, ha - remélem - csak hazudik nekik.
"Nekem ebből elegem van, nekem ebből elég, én nem akarok soha többé magyar ember ellen harcolni! Ha harcolni kell, akkor harcolok a bennem lévő rosszal, vagy a másokban lévő rosszal. Harcolok a félelemmel, a keserűséggel, a haraggal, az elnyomással, a korrupcióval, de nem akarok másik magyar emberrel harcolni többé!"
- hangzott el néhány perccel később, néhány méterrel távolabb mintegy válaszként Vona Gábortól, a Jobbik-miniszterelnök-jelöltjétől, a vörös vonal innenső oldaláról.
Korábban egyszer úgy éreztem, hogy a XXI. század bekukucskált hazánkba, amikor rájöttek a magyarok, hogy nem kell okvetlenül egymással söröznie "a belpesti ficsúrnak" és a "nemzeti radikálisnak" ahhoz, hogy bizonyos kihívásokra Magyarország érdekében közösen találjanak választ. Remélem, ebben nem kell csalatkoznom.
Segíteni kell egymást, és ha úgy tűnik érdemesnek, akkor meggyőzni a másikat az igazunkról, vagy hagyni, hogy a másik tegye meg velünk ugyanezt, de semmi esetre sem foghatunk fegyvert "politikai ellenfelünkre", még szavak szintjén sem. A magyarság érdekében legyen már vége ennek az őrületnek!