(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Sokan döbbentünk meg, amikor Orbán Viktor főtanácsadója 2015-ben közölte, hogy a polgári Magyarország csak politikai termék volt. A liberális lapban megjelent „iránymutatás” nagyjából akkora csalódás volt, mint ha a menyasszonyról derült volna ki, hogy bizony férfi…
Akkor a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke, református lelkész, Orbán másik főtanácsadója, minisztere kezdte bizonygatni, hogy nem, nem, a polgári Magyarországot komolyan gondolják a narancspártban.
A főtanácsadó ma is főtanácsad, sőt főszerkeszt. Ellenben a lelkész úr már nem miniszter, az egyesület vezetője is más.
És ami igazán más. az maga a Fidesz. Szó sincs már régóta semmiféle őszinte értékvállalásról. Mindig az a jó, a fontos, a kívánatos, aminek a végén a Párt, a Vezér vagy valamelyik kedvence méretes hasznot söpör be.
Elpárolgott az európaiság. A Párt, Vezére és mindenkori megmondóemberei úton-útfélen gyalázzák az Európai Uniót, amelytől eurómilliárdokat kasszíroznak, és amely milliárdokkal természetesen nem is akarnak elszámolni.
Bohócot csinálnak a Jézus Krisztusból, ahogy néhai édesapám mondta volt, ha képmutató, álkeresztény dumával szembesült. A gátlástalan korrupció, a fékevesztett gyűlölködés, Orbán istenítése, az egyenes beszéd (igen-igen, nem-nem) totális hiánya, az enyves kezek tömege – és mindezt leöntik kenetteljes dumával. Évek óta nyitva a kérdés, hogy a pápa demens vénember vagy gazember, aki föltette, a fő fideszes megmondóember ma is. A minap a „polgári” napilapban fejtegette egy másik megmondóember, hogy „egyszerűen nem érti a pápát”, aki merészelt negatívan nyilatkozni a populizmusról. Közben szemforgató módon abban reménykednek, hogy ősszel Budapestre jön a „demens vénember”, legitimálni az orbáni „keresztény kurzust”. Igazi Krisztus-követő rosszul van ettől a „kereszténységtől”, amely lábbal tiporja az Apostoli Szentszék társadalmi tanítását éppúgy, mint az összes többi mértékadó történelmi egyházét.
A Fidesz teljesen maga alá gyűrte az államot, helyénvaló állampártnak nevezni. Akinek kételye van, nézze meg az Állami Számvevőszéktől a versenyhivatalig az összes elvben független intézményt és apparátusát.
E korszak emblematikus épülete a felcsúti stadion. Látványos és értelmetlen. Hosszabb távon fenntarthatatlan, amíg áll, veszteséget termel. Semmi köze a felcsúti emberek mindennapjaihoz. Kétszer akkora, mint maga Felcsút.
Emberek százezrei félnek. Nem attól, hogy éjszaka jön a fekete autó. Attól, hogy ha lájkolnak egy Facebook-bejegyzést, előveszi őket a főnökük. Attól, hogy rossz feladótól kapnak e-mailt. Hogy egyszer rossz helyen találnak megjelenni. Hogy nem jó újságot merészelnek olvasni a munkahelyükön. Lassan már viccet is csak suttogva mernek mondani.
1988-ban nem erről volt szó. Amikor a Fidesz polgári párttá, aztán szövetséggé lett, akkor sem erről volt szó. Nem volt szó a társadalom alávetéséről, nem volt szó a tudomány bekebelezéséről, nem volt szó a nagybirtokrendszer visszaállításáról, a nyomtatott és elektronikus sajtó felzabálásáról, az egyházak revolverezéséről, a bírói függetlenség lábbal tiprásáról. Nem volt szó felcsúti stadionról.
Az Orbán-párt nem az a párt, amelyet egykor szerettünk és támogattunk. Az Orbán-állam nem az az állam, amelyet a magyar polgár a magáénak tudhat és érezhet. Az orbáni kereszténység torz, az orbáni berendezkedés országrontó.
Aki egyetértett az 1998–2002 közötti Orbán Viktorral, az most keserűen széttárja a karját: hát miért kell ezt csinálni? Miért kell széttiporni a polgári Magyarországot? Miért kell lejáratni a krisztusi eszményt? Miért kell korrupcióba fojtani a közéletet? Miért kell egymás ellen uszítani magyart és magyart?
Mi a közjó előmozdítására szövetkeztünk annak idején. Most a Párt és a narancsszín élcsapat birodalma épül, a nemzet, a polgárság pedig sorvad.
Magyar polgárok, ideje összeszednünk magunkat, és ismét síkraszállni a közjóért.