Magyar György ügyvéd a magyarugyved.blog.hu oldalon az alábbi kommentárt fűzte ahhoz, hogy az ügyészség megsemmisítette a Schadl György páncélszekrényében található szex DVD-ket arra hivatkozva, hogy az nem tartozik a konkrét korrupciós Schadl-Völner-ügyhöz. Ahogy az ismert,
"Az már tényleg a jogállam halála, ha a nyomozó hatóság saját hatáskörében dönti el, hogy egy súlyos, a volt igazságügyminiszter-helyettest érintő korrupciós ügyben semmisít meg az eljárás kezdeti szakaszában az eset teljes feltárása érdekében esetleg fontos bizonyítékokat.
Kezdjük az elején: az eljárás során Völner Pál egykori igazságügyminiszer-helyettest és Schadl Györgyöt, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökét – aki ugyan letartóztatásban van, de ettől a tisztségétől máig nem fosztották meg – egyebek mellett hivatali vesztegetéssel gyanúsítják. Lépjünk túl azon, hogy a politikusnak a busás állami apanázsa mellett szüksége volt-e a 84 milliós kenőpénzre, amit a végrehajtók törvénytelen kinevezése érdekében kapott. Kérdéses, hogy ilyen tényállás mellett szabadlábon védekezhet, de ezt is felejtsük el.
Van ennél nagyobb probléma. Nevezetesen: az ügyészségi jegyzőkönyv szerint Schadlnál találtak két fényképet, illetve egy lapon számítógépes üzenetváltásokat. A szekrényben volt még két DVD is, a fotókon pedig három pucér ember látható, akik közül ketten éppen szexeltek. A hivatalos közlés alapján egy férfi egy nővel folytatott nemi aktust, egy tükrös-tolóajtós szekrény mellett. Ezt egy másik személy fényképezte, s ő is látszik a felvételen.
A két DVD-n egy közszereplő vezetékneve szerepelt, az ügyészség pedig nem cáfolta, hogy „a lefoglalt boríték egy közéleti személyre nézve kompromittáló adatokat és feltehetően kompromittáló videófelvételt tartalmaz”. A vádhatóság azonban úgy vélte, hogy ezeknek a felvételeknek nincs köze a korrupciós botrányhoz, és azokat saját hatáskörében megsemmisítette. Így soha nem fogjuk megtudni, hogy a képeken szereplő személy kicsoda, és volt-e valamilyen köze a vesztegetési ügyhöz. A végrehajtói kar vád alá helyezett elnökének saját lakásában levő, kizárólagos rendelkezési joga alatt álló széfjében lelték fel a kompromittáló bizonyítékokat, amely önmagában arra utalhat, hogy Schadl ezeket minden bizonnyal zsarolási célból helyezte ott el. Ezért az az állítás, hogy a dokumentumok nem függenek össze a nagyon súlyos korrupciós ügyben folyó büntetőeljárással, szakmai nonszensz. Aki a megsemmisítésükre utasítást adott vagy azt végrehajtotta, felelősséggel és magyarázattal tartozik a nyilvánosság felé, s bűnpártolás és hivatali visszaélés gyanújába keveredhet.
Ami viszont biztos, a nyomozó hatóságnak nem dolga szelektálni egy feltárt bűncselekmény bizonyítására alkalmas eszközök között, hanem feladata a komplex adatgyűjtés, s mindent a vádhatóság, illetve a bíróság rendelkezésére kell bocsátania. Amennyiben nem így járnak el, bűnpártolást követhetnek el, ami alapesetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy miként kerültek nyilvánosságra az ügyben keletkezett lehallgatási anyagok. Ezek elvileg titkos információnak minősülnek, és a bíróság dönthet arról, hogy azokat nyilvános tárgyaláson is az eljárás tárgyává teszi-e. Ebből a szempontból vajon releváns, hogy Völner felesége telefonon azt közölte a férjével:
A Porschét azt elvitték.
Elvitték..., nagyon kedvesek – válaszolta az egykori miniszterhelyettes.
Figyelj, Pali, ezek rohadt mocskok, ezek rohadt patkány mocskok! Ezek egészen egyszerűen arra mennek, hogy te valakiről pofázzál valamit – mondta Völner felesége, mire a férfi azt válaszolta:
Lehet, hogy fogok is.
Ahhoz, hogy a történetben tisztán lássunk, az lenne tisztességes, hogy tegye meg. Ha már – legalábbis a vád szerint – állami felsővezetőként ilyen piszkos ügybe keveredett, tartozik nekünk annyival, hogy terítse ki az asztalra az összes kártyáját. Bár egy vádlott nem köteles vallomást tenni, és igazmondásra sincs kötelezve."