Itt egy magyar srác, aki nyakába veszi az amerikai álmot

Mikor találkoztál életedben először a lábtenisszel?

Körülbelül hét éve találkoztam a lábtenisszel, ekkor még „tengó” néven ismertem Győrben. Volt egy szűk, kicsit idősebb társaság, akik nyáron napi szinten játszották. Eleinte akkor tudtunk játszani a pályán a barátaimmal, ha ők pihentek.

Előtte volt közöd a labdarúgáshoz?

Igen, kiskorom óta fociztam több győri klubban, amit húsz évesen hagytam abba egy térdműtét és a munka miatt. Mondhatni átálltam a másik oldalra, funkcionális edzéssel kezdtem foglalkozni. TRX és egyéb más funkcionális eszközökkel személyi és csoportos köredzéseket tartottam és tartok a mai napig.

Miért maradtál a lábtenisznél?

Szinte szerelem volt első játékra. Először is a légkör, a barátok, majd a játék sajátosságai: a technikai elemek, a gyorsaság, a játék látványossága. Nagyon sok sportágban alkalmazzák, mint kiegészítő edzésmódszert, mert nagyon fejleszti a reakcióidőt, a finom érintések a labdakezelésen javítanak és a játékosok mozgásának lekövetését is segíti.

Milyen műfajban űződ?

A fő számaim a felnőtt páros és a felnőtt hármas, de több versenyen indultam egyéniben is a válogatott színeiben, mint tartalék játékos.

Jártál már a lábtenisz-világbajnokságon és Európa-bajnokságon is. Hogyan néz ki egy ilyen esemény? Itt is vannak selejtezők?

Így van, már két világbajnokságon és egy Európa-bajnokságon vettem részt, melyeken minden alkalommal a második helyen zártunk az éremtáblázaton. Selejtezők nincsenek, mivel a lábtenisz nem világsport. Meghívásos alapon történik, azon országok között, ahol jelen van ez a nagyszerű játék. Ezekben az országokban a legnépszerűbb: Csehország, Románia, Szlovákia, Franciaország, Dánia és Magyarország. Az utóbbi időben Dél-Koreában is egyre népszerűbbé válik.

Hány ország indul például a világbajnokságon?

A tavalyi világbajnokságon huszonnégy ország vett rész, ebből tizennyolc aktívan, több számban is tudott játékosokat kiállítani.

Milyen a lebonyolítási rendszer? Hasonlít a labdarúgáséhoz?

Hasonlít, egyszerű a lebonyolítási rendszer. Sorsolással osztják be az országokat csoportokba.

A versenyzés mellett a junior csapatnál edzőként is dolgozol. Mekkora utánpótlása van ennek a sportnak? Annyira nincs a köztudatban a lábtenisz Magyarországon, mennyire nehéz fiatalokat toborozni?

A tavalyi világbajnokságon kaptam meg a junior csapat felkészítését és a versenyen való irányítását. Nagyon szépen szerepeltek a srácok, jól sikerült a felkészítés és úgy éreztem, ki tudtuk hozni a maximumot. Sajnos elég kevés fiatal játssza ezt a sportágat, kevesen ismerik. Ezen próbálunk változtatni, minél több bemutatót tartani és versenyeket szervezni, ahol népszerűsíteni tudjuk a lábteniszt.

Ha jól tudom Spartan Race versenyző is vagy. Melyik sportra találtál előbb?

Igen, több hobbim is van, némelyik már a szenvedélyemmé vált, szerencsére az eredményekben látható a befektetett munka. A lábtenisszel ismerkedtem meg előbb, az első Spartan Race, amin indultam, 2014 áprilisában volt.

Melyiket szereted jobban?

Nagyon jó kérdés, nem tudnék választani! Mindegyik sportágban megtaláltam önmagam és hatalmas motivációval tudom csinálni. Amíg találok benne örömöt és kihívást, addig szeretném csinálni mindkettőt, számomra ez a legfontosabb.

Itt is kiváló eredményekkel rendelkezel, nyilván rengeteg időt ölsz a felkészülésbe. Plusz ott van a lábtenisz és a juniorok edzése is. Össze lehet egyeztetni ennyi kötelezettséget?

Szerencsére össze tudom egyeztetni a dolgokat és még a pihenésre is marad időm, ami nagyon fontos a regenerálódás szempontjából. A juniorok felkészítése specifikus és időszakos, általában nagyobb versenyek előtt csinálunk egy komolyabb edzőtábort és foglalkozást.

Végül úgy alakult, hogy mikor a Spartan Race világbajnokságon az Egyesült Államokban jártál, más apropója is lett a tengerentúli látogatásnak. Importálnátok a lábteniszt?

Így van, bár ez akkor még nem volt fókuszban. Hazaérkezésem után jöttek szóba ezek a lehetőségek. Egyelőre csak előzetes kutatómunkát végeztünk és úgy gondoljuk, hogy lenne piaca Amerikában is.

Gondolom nem egyedül csinálod.

Csaba Lucas a partnerem ebben, aki már huszonnégy éve kint él az Egyesült Államokban és több éve a sport területén van jelen a vállalatával, hatalmas sikerekkel. Több élvonalbeli csapat, például a Borussia Dortmund és a Liverpool játékosaival foglalkozott és készítette fel őket számos területen.

Amerikában uralja a piacot az amerikai futball, a baseball, a kosárlabda és a jégkorong. Még az európai futball sem annyira népszerű. Ismerik egyáltalán ott a lábteniszt?

Egyelőre nem ismerik lábteniszként, viszont több sportágban jelen van, mint kiegészítő edzésforma, például az európai labdarúgásban, a kézilabdában és a jégkorongban is.

Sikerült már egyeztetni valakivel odakint erről a tervről? Van realitása, hogy megvalósuljon?

Természetesen az előzetes egyeztetéseket elvégeztük, ezért is tudunk most erről beszélni. Ezt nehéz innen megmondani, viszont többen hiszünk benne, és megvan hozzá a kellő szakmai háttér és motiváció ahhoz, hogy eredményesek legyünk.

Magyar állampolgárként létrehozhatsz egy sportági szövetséget ott? Nem szükséges ehhez amerikai állampolgárság?

Ezt egyelőre nem tudom biztosra, viszont van segítség és megoldás, ha kiderülne, hogy én erre nem leszek jogosult.

A hazai szövetség nyújt támogatást ezekben a tervekben?

Sajnos a szövetség erre nem tud fordítani, elég kis költségvetéssel működik szponzorok és támogatás hiányában. Teljesen magánjellegű a kezdeményezés.

Hol tart most ez a projekt?

Szerencsére jól halad, több nyitott kérdés is van még, de természetesen már vannak konkrétumok is, amire tudok alapozni.

Mi a következő lépés?

Az elsődleges és legfontosabb cél, hogy kijussak Amerikába és el tudjuk kezdeni a piackutatást, partnereket keressünk és fel kell építeni egy üzleti- és marketing tervet a kinti feltételeknek megfelelően. Ezután tudunk kitűzni egy célt és haladni felé.

(címlapfotó: David Tömböly / Facebook)