Pedig a csatára készülve semmit sem bíztak a véletlenre. Bevetették az időközi választás kampányában a teljes fegyvertárat:
lejáratást, karaktergyilkolászást, elemi iskolai szintű sorosozást, Kubatov-listát, mindent, ami a csövön kifért.
A közvélemény-kutatók jelentései mindent elsöprő kormánypárti fölényről számoltak be. Majd február 25-án a seregek rohamra indultak, totális mozgósítás vette kezdetét mindkét oldalon, aztán mire a füst eloszlott a csatatéren, addigra már Lázár János magyarázhatta erőltetett mosollyal a sajtónak, hogy mennyit is ért a kampányuk.
Azóta zavarodottságról, bizonytalanságról árulkodnak a kiszivárgó hírek és az ellentmondásos kiszólások a fideszes tábori sátrakból. Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője olyat mondott a hódmezővásárhelyi választás után, amiért pár nappal korábban még árulás vádjával kivégezték volna.
„Abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást például”
– jelentette ki bólogató kormánypárti elvtársai körében. A Magyar Nemzet nem sokkal később azt írta, hogy a Fidesz lejjebb tekerné a sorosozás hangerejét. Ettől persze még kell valamivel riogatniuk. Ha már Soros György nem annyira ijesztő a magyar társadalomnak, hogy a Fidesz mellett voksoljanak a választók, akkor lecserélik egy még fenyegetőbb, globális ellenségre, az ENSZ-re. De a bűnbakképzés párton belül is dívik. Bayer Zsolt már meg is találta a hódmezővásárhelyi vereség főbűnösét. A Mandinernek adott interjúban kerek-perec kijelentette: Hódmezővásárhelyen a protestszavazás Lázár János személye ellen szólt, akit valamiért sokan nem szeretnek helyben.
Míg a hódmezővásárhelyi csatatér vesztes oldalán bűnbakképzés, leszámolás és egymás torkának átvágása zajlik, nem árt megnézni a győztes „oldalt” is. Ez az időközi választás két fontos dolgot bizonyított be.
Bármit is mondanak a közvélemény-kutatók felmérései, a Fidesz még az egyik legerősebb fellegvárában is fölényesen megverhető. A kutatásokban vakfoltként szereplő rejtőzködő szavazók pedig azonnal láthatóvá válnak és felsorakoznak, ha egy erős ellenzéki jelöltre voksolhatnak.
Márki-Zay Péter úgy vonult be a köztudatba, hogy összellenzéki jelöltként nyerte meg az időközi választást. Azóta minden ellenzéki párt egy kicsit a saját magának érzi a győzelmét, és igyekszik abból a lendületből, lélektani előnyből politikai tőkét kovácsolni, amely február 25-én született. Olyanok is, akiknek semmi köze nem volt az egyébként Jobbik által felkért Márki-Zay kampányához, amelyben a néppártosodó ellenzéki erő oroszlánrészt vállalt.
A kérdés, ami most az elemzőket, a kommentátorokat és persze minden politikára fogékony embert foglalkoztat, hogy lehet-e országos modellt építeni a hódmezővásárhelyi stratégiára.
Csakhogy a hangsúly nem az összefogáson van, hanem azon, kiről hiszik el az emberek, hogy le tudja váltani a kormányt, és nem ismétli meg sem az MSZP, sem a Fidesz-KDNP hibáit, inkább tanul azokból.
A 2010-es kétharmad annak a következménye volt, hogy a magyar választók egyértelmű ítéletet mondtak az MSZP nyolcéves kormányzása felett. 2018. április 8-án Orbánékat értékelhetik a magyar választók, de az tévút és visszafordulás lenne, ha azok a baloldali politikai párttöredékek is az elszámoltatók közé furakodnának, akiket szintén lenne miért elszámoltatni.
A hódmezővásárhelyi csata arról szólt, hogy megverhető-e a Fidesz, de a háború valódi kérdése az, hogy kétszer rossz nyolc év után ad-e esélyt a választói akarat egy teljesen új kormányzati ciklusnak. Ez a tétje ennek a választásnak, erről kell döntenie a magyar embereknek.