2017. 11. 02. 21:31

A migránsnak nézett rokonról, szomszédról, barátról

Kömlőn migránsnak nézték a temetőbe érkezőt. Már a saját testünket szaggatjuk.

A 444.hu adott hírt arról, hogy Mindenszentek idején a temetőbe látogatókat migránsoknak nézték, olyannyira, hogy magától a polgármestertől kértek segítséget, mondván "migránsok elözönlötték a falut." 

Vaklárma volt. Az esetről eredetileg tudósító heol.hu szerint valószínűleg a migrációról szóló hírekben látottak, hallottak válthatták ki e reakciókat. Állítólag volt olyan helyi, akit szintén bevándorlónak hittek a kömlőiek. A rémhír olyan sebességgel terjedt, hogy többen már azt is elhitték, hogy migránsok gyújtották fel a településtől nem messze lángra kapott tarlót is. 

Esztergályhorváti és Őcsény után már kétségünk sem lehet afelől, hogy működik a Fidesz propagandája. Pont ott, ahol működnie kell.

Azok között, akikhez már csak a szűrt híreket juttatják el az éjjel-nappal a legostobább, leegyszerűsített propagandát öntő fideszes közmédia és csatolt részei. 

Szerencsétlen, jobb sorsra érdemes kömlőiek egy része tiszta szívéből félt, egy olyan dologtól, aminek lényegét és valódi hátterét eltakarják előle, egy olyan válságról, ami sem most, sem a közeljövőben nem lesz az ő valósága.

Kömlőnek és még másik 2000 magyar kistelepülésnek ugyanis egészen másfajta valósága van. 

Az pedig a teljes jövőtlenség, a lassú, magára hagyott elmúlásé. Az ő valóságuk ugyanis nem a migránshordák megjelenéséről, a nem létező munka elvételéről, a nem létező veteményes szétdúlásáról szól.

Az ő életük a bezárt postáról, a járhatatlan bekötőútról, a napjában kétszer betérő, használhatatlan menetrenddel közlekedő széteső öreg buszról, a Fidesz által megígért, majd újra sem nyitott vasútról, a bezáró utolsó kisboltról, a réges-régen bezárt kocsmáról, az omladozó kultúrházról, a nem létező közvilágításról, az akadozó, vagy egyes járásokban már nem is létező közszolgáltatásokról, a nem létező közbiztonságról, a tökéletes kilátástalanságban tengődő bűnözésben és olcsó drogokban elsüllyedő cigánysorról, az idősek ebédjéért saját autóval és benzinnel járó polgármesterről, a mindent szétrágó nihilről, beletörődésről, a kiürülésről, az utolsó egy méteres járda átadójára megérkező elnéző tekintetű nagyember tekintetes kedvéről, az elvándorlásról és persze

az éjjel-nappal a nyakukba hányt propagandáról szól.

Ők tehetnek róla? Nem.

Mert Kömlőn és Esztergályhorvátiban és Őcsényben mindenki áldozat.

Azért, mert a hatalom pontosan tudta, hogy mitől fél a kömlői, az esztergályhorváti, az őcsényi.

Azért, mert a hatalom mindent megtett azért, hogy hozzájuk már csak a saját mocskos propagandája jusson el.

Azért, mert a hatalom magasról leszarja, hogy mekkora kárt okoz ezzel a kömlőinek, az esztergályhorvátinak, az őcsényinek.

Tragikus és szomorú, egyben szörnyen fájóan elkeserítő, hogy Kömlőn a régen látott rokonok, egykori szomszédok, rokonok, barátok nem könnyezve-összeborulva örültek meg egymásnak, hanem rettegve-remegve hívták fel a polgármesterüket, hogy valakik a temetőben sétálnak. 

Azok a valakik a messzire szakadt falubéliek voltak. Akiket hazavárni kellett volna, nem pedig rettegni tőlük. Csakhogy a cél az, hogy még egymástól is féljünk. Mert az minden hatalomnak jó.

Réges-régen a múltunk lesz a Fidesz, Habony Árpád, Németh Szilárd, és a komplett fideszes sajtó, de a seb, az a mély, folyamatosan gennyező seb, amit belénk vágtak és vágnak, és mérgez. Na az velünk marad. És ez lesz a Fidesz valódi öröksége.