Válogatott marhaságok: 11 dühítő magyarázat, 11 dühítő meccs után

Tragikomédia.

“Súlyos problémákkal állunk szemben, amelyeket nem lehet öt perc alatt megoldani, de szó sincs válságos helyzetről. Divattá vált mindennek a kritizálása. Most mindenki bátor, mindenki újít, mindenki bírál. Ez pesszimista hanghoz vezet.”

Ezek a mondatok 1988 márciusában hangzottak el. Szólhattak volna a magyar labdarúgásról is, de Kádár János saját rendszere állapotáról beszélt.

Az MSZMP főtitkára kiakadt azon, hogy a hírközlő szervek negatív színben írnak mindenről és külön kiemelte, hogy egy napilap egészen odáig merészkedett, hogy egy labdarúgó meccset a magyar történelem egyik súlyos katonai vereségéhez hasonlított. Nekünk Mohács kell. Jó, de hány…

Mondják a magukét

Az elmúlt évtizedekben számos megalázó, a sajtóban történelmi jelzővel is ellátott vereséget szenvedett a labdarúgó-válogatott. Kifogások mindig voltak. A füves pályák és a jó védekező középpályás hiányától kezdve, egészen az idő és az időjárási tényezőkig. Egy csokorra való a szánalmas, mesterinek nem nevezhető kifogást gyűjtöttünk össze, amit 30 éve hallgatunk. 
 

Esett, fújt, sütött

A legnagyobb lúzerség az időjárást és a pálya minőségét bírálni egy-egy fájdalmas zakó után, hiszen ezek a tényezők mindkét csapat játékosaira hatnak. Ezt lassan belátták a mesterek is, így lassan-lassan kikopott a szél, a nap, az égtáj, az éghajlat hibáztatása. Mi maradt még a tarsolyukban?

1. A drukkerek

A csapat 12. játékosaként emlegetett szurkolót bírálják az edzők, ha túlságosan jó hangulatot varázsolnak, mert az túlpörgeti a csapatot és bénítólag hat. Bírálják azért is, ha önámítás helyett őszintén kifejezik, hogyan értékelték a csapat teljesítményét. Bernd Stork 2017 októberében a feröeriek elleni vb-selejtező hazai meccse után a következőt találta mondani:

"A játékosok nem kapták meg ugyanazt a támogatást, mint máskor, ami elszomorította őket. Nem játszottunk jól, de győzni akartunk. A drukkereknek köszönettel tartozunk, hogy eljöttek, bár ma nem álltak mögénk. Ilyet még nem éltem át korábban. Ma nem kaptuk meg a támogatást."

2. A hit és félelem

1999. szeptember 4-én Bicskei Bertalan szövetségi kapitány irányítása alatt idegenben mérkőztünk meg Eb-selejtezőn az amatőr játékosokból álló Liechtenstein válogatottjával. Akkor szégyenletesnek tartott 0-0 lett az eredmény. A találkozó után Bicskei a következőt mondta: 

“Az első félidőben a játékosok azt hitték, hogy magától is begurul a labda a hálóba, ebben egy kicsit én is hibás vagyok. A második félidőben változott a csapat felfogása, többet birtokoltuk a labdát, de csak futottunk az eredmény után. Az első félidei játék miatt elnézést kérek. El vagyok keseredve, mert edzői pályafutásom legkellemetlenebb pillanatait éltem át, de régebben dolgozom a futballban annál, minthogy egy-egy eredmény miatt hirtelen döntést hozzak.” 

3. A magyar mentalitás

Mészöly Kálmán 1995 októberében az idegenben Svájc ellen csúfosan 3-0-ra elveszített meccs másnapján a következőképpen értékelte a történteket. 

“Nagyon fáj, hogy így alakult a mérkőzés. Az a baj, hogy hiába hívtam fel valamennyi játékos figyelmét: küzdjön, hajtson, tegyen meg minden tőle telhetőt a sikerért, ez a kérés sajnos süket fülekre talált. Tudomásul kell venni: ilyen a magyar mentalitás, s hiába töltök egy-egy mérkőzés előtt néhány napot a válogatottakkal, a rövid idő alatt én sem tudom megváltoztatni a beidegződött rossz szokásokat.”

Beszélt arról is, hogy nagy baj van a labdarúgással. 

“Igen, padlón van a válogatott, az egész magyar labdarúgás, innen kell megkeresni a kivezető utat, de közben eleget kell tenni a kötelezettségeknek is. Látok azért némi reménysugárt, hiszen a fiatalok, az olimpiai kiküldetésre pályázók ezúttal is kitettek magukért, ők, nem kis bravúr árán, a mostani selejtezőn idegenben 0-2-ről fordítottak 3-2-re a svájciak ellen. Ha ők ,,felnőnek,,, talán nekik már más lesz a hozzáállásuk a játékhoz…”

A kapitány hozzátette azt is, hogy “az utóbbi néhány, nem igazán jól végződő mérkőzés után féltek az újabb kudarctól”.

4. Béna játékosok

1997 őszén Jugoszlávia nemzeti tizenegyével mérkőzött válogatottunk a vb-pótselejtezőn. Az első meccs hazai pályán 1-7-es kiütéses vereséggel zárult. Félidőben Csank János szövetségi kapitány csak annyit tudott mondani, hogy nem gondolta volna, hogy ennyire béna lesz egy-két játékos.

László Attila, a válogatott menedzsere pár nappal az első zakó után (utána még következett egy 5-0-as) arról beszélt, hogy “első rénézésre” bajt érzett. 

“…fizikailag kifogástalanul képzett, kidolgozott izomzatú, igazán profi egyéniségekkel néztünk farkasszemet. Ráadásul Savicevicék fejben is ott voltak.” 

A menedzser beszélt arról is, hogy a futballválogatottunk kicsiben hű tükre a társadalmunknak. Azt mondta:

“Semmi pozitív fejlemény, talán még a remény sem adott ilyesmire. Mondják, túlfizetettek a futballisták. Erre én azt állapíthatom meg, ha másutt könnyen szerzett milliárdok csak egy töredéke jutna el hozzánk, tán másként mennének a dolgok.”

5. Használták a fegyverüket

“Gratulálok a lett válogatottnak, olyan mérkőzést nyert meg, amelyen mi támadtunk többet. Megpróbáltuk uralni a játékot, de nem éltünk a lehetőségeinkkel. A hazaiak legveszélyesebb fegyverükkel, gyors ellentámadással szerezték első góljukat, a másodikkal pedig komoly előnyhöz jutottak. A harmadik hazai találat után ugyan sikerült a szépítés, de azt követően már csak erőlködtünk. Az a legbosszantóbb, hogy tudtuk, mi a lettek legveszélyesebb fegyvere, mégsem voltunk képesek megakadályozni őket abban, hogy használják”

- magyarázkodott Gellei Imre, miután 2003. szeptember 10-én 3-1-es vereséggel hagyta el a pályát a válogatottunk.

6. A veszélyes máltai kontrák

2006. október 11-én Máltával Európa-bajnoki selejtezőt vívott a magyar válogatott és 2-1-es vereség állt az eredményjelzőn a játékidő leteltekor. Bozsik Péter szövetségi kapitány a következőket mondta a találkozó után:

"Nagyon nehéz egy ilyen meccs után bármit is mondani. Hosszabb elemzésre most nem vállalkoznék. Mifsud kikapcsolását nem sikerült megoldanunk, tíz emberrel, ellenfelünk vezetésénél mindent megtettünk az egyenlítésért, ez azzal járt, hogy hátul nagyon kinyíltunk, amit a máltaiak veszélyes kontrákkal jól kihasználtak."

7. Nincsenek jó védekező középpályások

2007 őszén Moldova hazai pályán magabiztos, háromgólos győzelmet aratott válogatottunk felett Európa-bajnoki selejtezőn.

”Van ilyen, előfordul, hogy semmi sem sikerül, de a vereséget is emelt fővel kell elviselnünk"

- mondta Várhidi Péter, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a honi szövetség (MLSZ) hivatalos honlapján.


Hozzátette: Nem tudtuk pótolni a hiányzó Juhász Rolandot és Vass Ádámot, többen kényszerűségből nem az eredeti posztjukon játszottak és a számára kijelölt új feladattal nem mindenki birkózott meg. Ismét bebizonyosodott, amit korábban is mondtam: a magyar futballban nincsenek jó védekező középpályások."

A nyilatkozata végén kimondta a szurkolók által legutáltabbá vált mondatot: 

"Megyünk tovább a megkezdett úton, szerdán nyerni fogunk a görögök ellen.”

Hát, az sem jött össze. 

8. Sebeket osztó közszereplők

A magyar labdarúgó-válogatott négy éve ismét beállította története legnagyobb különbségű vereségét, 1908-ban Angliától, 1941-ben pedig Németországtól kapott ki 7-0-ra. 2013. október 11-én a nemzeti tizenegy 8-1 arányú vereséget szenvedett el Hollandiától. Közel három évig irányította a csapatot Egervári Sándor, aki a történelmi vereség után megvált posztjától. Nem sokkal ezután nyílt levélben értékelte teljesítményét. Ebben arról is írt, hogy a sorsolásnál a vártnál nehezebb csoportba került a válogatott a vb-selejtezőkön. 

A románoktól és a hollandoktól elszenvedett súlyos vereségek ellenére úgy vélekedett a mester:

"(…) 1986 óta a két legtöbb pontot gyűjtő sorozatát érte el válogatottunk, így elmondhatjuk, hogy bár az álmainkat elérni nem tudtuk, de az elmúlt évtizedekhez képest az előrelépés, az őszi két vereség ellenére, szembetűnő.”

Egervári keményen bírálta a bírálóit is:

"Sajnálatos módon, társadalmunk közszereplői közül néhányan komoly sebeket okoztak önmaguknak nyilatkozataikkal, és az utóbbi három évben egyre nagyobb számban futballozó gyerekeink elé is torztükröt állítottak szakszerűtlen és rosszindulatú feltételezéseikkel, kinyilatkoztatásaikkal."

Így folytatta:

"Véleményünk szerint pillanatnyi indulatoktól vezérelten nem lenne szabad veszélybe sodorni azt a folyamatot, ami kétségtelenül elindult, minden igazi szurkoló örömére!”

9. Súlyos egyéni hiba

“A magyar labdarúgó-válogatott kilátástalan játékkal rendkívül sima, 3-0-s vereséget szenvedett péntek este Bukarestben a románok vendégeként világbajnoki selejtezőmérkőzésen” - írta az MTI 2013. szeptember 6-án. A románok már a 2. percben vezettek, fél óra elteltével már két gól volt az előnyük. 

"Sajnos nem tudtuk megvalósítani, amire készültünk”

- kezdte gyorsértékelését Egervári Sándor szövetségi kapitány. 

“Nyilván ehhez kellett egy nagyon korai, súlyos egyéni hibából kapott gól. A román válogatott ma este a játék minden tekintetében felülmúlt minket.”

10. Nem volt meglepetés… Csak nekünk

A magyar labdarúgó-válogatott 2017. június 9-én történelmi vereséget szenvedett Andorrában, ahol 1-0-ra kikapott világbajnoki selejtezőmérkőzésen.

A rendkívül kínos találkozó végén Bernd Storck azt mondta:

"Tudtuk, mire számíthatunk, nem leptek meg minket, mégis vesztes helyzetbe kerültünk. A második félidőben kevéske lehetőségünket sem tudtuk kihasználni, így nagy blama lett a vége, amit nem lehet megbocsátani.”

11. “…a kiállítás befolyásolta a mérkőzést”

Elhasználódott a vereségek kapcsán a történelmi jelző is. Csütörtökön a luxemburgiak válogatottja is 2-1 arányban jobbnak bizonyult a magyarnál. A megbízott szövetségi kapitány, Szélesi Zoltán a következőképppen magyarázta a magyarázhatatlant az M4 Sportnak:

"Sajnos a kiállítás befolyásolta a mérkőzést, a mai futballban meghatározó, ha egy játékossal kevesebben játsszuk végig majdnem a teljes második félidőt. Ez nem tette könnyebbé a dolgunkat. Voltak hibák, amiket elkövettünk, ezeket elemeznünk kell, és a következő meccsünk előtt kijavítanunk, hogy ne kövessük el újra.”

Elmondása szerint ezenkívül voltak gondok a megnyert párharcok arányával, a labdavesztések számával és a játék pontosságával is. 

Vagyis nagyjából a foci minden elemével problémák voltak. 

Pénz, stadion, akadémia van. Hol vannak az eredmények?

30 éve hallgatjuk, hogy az utánpótlást kell képezni. Majd új utakon indulunk el és szép lesz, meg jó is a focink. Annyiszor indultunk el új utakon, hogy észre sem vesszük, hogy egy körforgalomban masírozunk körbe-körbe. Vannak akadémiák, programok, spéci edzőképzés, licenszek miegyéb, eredmények viszont alig. Pályák kellenek? Sorra nőnek ki a földből a stadionok. Pénz kell? Ömlik a TAO-s pénz a fociba. Részesedik a szerencsejáték bevételeiből, a közvetítői díjakból és még ki tudja miből a sportág. Szurkolás kell? Ott voltunk. De elég volt!