Az Egyesült Államok és úgy általában a világ inkább kitér a Jeruzsálem státuszával kapcsolatos kényes kérdések elől, ezt most felrúghatja Trump, egyértelműen állást foglalva az izraeliek mellett. A nyugati államok külügyminisztériumai eddig elkerülték, hogy akár csak gesztus értékű jelzésekkel, de elismerjék Izrael fennhatóságát a városban, a döntést az izraeli-palesztin béketárgyalásokra bíznák.
Kié a város?
1917-ben a törökök átadták a várost Nagy-Britanniának, így az a birodalom mandátumterületévé vált. A második világháború után Palesztina népszövetségi mandátum székhelyévé tették, brit felügyelet alatt.
Az ENSZ-nek az volt az elképzelése, hogy a mai Izrael területén két állam létesüljön: zsidó többségű Izrael és többségében arab lakosságú Palesztina, 1947-ben elfogadtak egy rendeletet, mely alapján nemzetközi ellenőrzés alá helyezték volna Jeruzsálemet. Ebben olvasható az is, hogy Kelet-Jeruzsálem a palesztin állam fővárosa lehet. A megosztás a lakosság számarányait tekintve reális volt: nagyjából 105 ezer arab élt 100 ezer zsidóval.
A tervek szerint A, B és C területeket hoztak volna létre: az egyik Izrael, a másik Palesztina, a harmadik nemzetközi terület, mely Jeruzsálemet foglalja magába, demilitarizált, semleges övezetként. Külföldi rendőrökkel, zsidó és arab lakosokkal. Az ENSZ úgy tervezte, hogy a nemzetköziség lehetővé teszi, hogy mindhárom világvallás szabadon gyakorolhassa hitét a szent városban. A határozatot elfogadták, de az igazán soha nem működött.
Az arabok nem akarták átadni az ellenőrzést néhány terület felett (például: Dar al-Islam), 1949 végén Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök kinyilvánította, hogy Izrael elválaszthatatlan része és fővárosa Jeruzsálem, ezt a Knesszet is deklarálta – nemzetközi elismertség nélkül. I. Abdullah ibn Husszein jordán király annektálta Kelet-Jeruzsálemet, de ezt csak Pakisztán ismerte el. 1952-ben a nemzetközi közösség elfogadta, hogy Nyugat-Jeruzsálem izraeli fennhatóság alá tartozik.
Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael Ciszjordániával együtt Jeruzsálem egészét is elfoglalta, 1980 óta következetesen fővárosának tekinti, de ez tulajdonképpen senkit nem érdekel, sőt, inkább Nyugat-Jeruzsálemből is elköltöztették a nagykövetségeket.
Hat nap, amely megváltoztatta a Közel-Keletet
ElőzményekÁprilis 7-én izraeli Mirage harci repülőgépek lelőttek hat darab szíriai MiG vadászgépet a Szíria déli területei fölötti harcban. Az egyik gép a fővárosra, Damaszkuszra zuhant. 1948 óta, mióta Izrael létezett, folyamatosak voltak a határ menti konfliktusok a zsidó és a szomszédos arab államok között.
Mit csinál Trump?
Épp most készül egy jó nagyot belepottyantani az évtizedes status quóba, Izrael oldalán. Sok mindent nem kell csinálnia. 1995 óta létezik Amerikában egy törvény (Jerusalem Act), mely szerint a követség átcuccol Jeruzsálembe, de az elnök ez alól mindig felmentést adott, hogy ne öntsön olajat a közel-keleti tűzre. Ha nem ad felmentést, költözhet a követség, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy Washington elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosaként – a kongresszusban sok támogatója van ennek az álláspontnak.
Ha nem ad felmentést Trump, akkor tényleg költözni kell, mert 2019-ben feleannyi pénzt kaphat a Department of State a külképviseletek fenntartására a törvény szankciói szerint, ha nem helyezik át a nagykövetséget Jeruzsálembe.
Az elnöknek hétfőn kellett volna hosszabbítania, nem érkeztek hírek arról, hogy ezt megtette volna. A kampányban Trump a Tel-Avivból való költözés mellett állt ki, így ez nem lenne váratlan lépés tőle. Viselkedése viszont kiszámíthatatlan, egyszer már megakadályozta az áthelyezést, hogy haladjon a izraeli-palesztin békefolyamat, de a költségtakarékosság is szerepet játszott benne.
A valódi döntés esélyes, hogy veje és tanácsadója, Jared Kushner kezében van, aki a terület felelőse Trump csapatában. Ő azt mondta, hogy
„az elnök még nem döntött arról, hogy elismeri-e Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, vagy azonnali lépéseket kezdeményez a követség átköltöztetésére.”
Persze az is lehet, hogy csak el akarják terelni a figyelmet az Egyesült Államokban épp zajló orosz befolyásolási kísérletekkel kapcsolatos nyomozásokról.
Mit szól a külföld?
Izraelen kívül mindenki háborog az MTI tudósítása szerint. Az Arab Liga vezetője, Ahmed Abdul Gheit szerint
„ez nem szolgálja a békét, sem a stabilitást, ellenben táplálja a fanatizmust és az erőszakot.”
A palesztin elnök, Mahmúd Abbász értelemszerűen kampányol amellett, hogy megakadályozza az elhatározást. A Hamász már arról beszél, hogy népfelkelés lesz, ha számukra kedvezőtlen döntés születik. Szaláh ál-Bardavíl, a szervezet egyik vezetője olyan lázadásról és ellenállásról beszélt, ami
„felperzseli a földet és letöri mindenkinek a kezét, aki csak hozzá próbál érni Jeruzsálemhez és a szent helyekhez.”
Az Iszlám Dzsihád radikális palesztin szervezet szerint a bejelentéssel véget érhet a békefolyamat. Ferenc pápa is figyelmeztetett, hogy a jeruzsálemi ügy felpiszkálása semmilyen szempontból nem jó ötlet, békén kéne hagyni a jelenlegi status quót.
Mevlüt Cavusoglu, török külügyminiszter súlyos hibának tartaná a döntést, ami káoszt és instabilitást hozhat. Recep Tayyip Erdoğan kilátásba helyezte, hogy megszakítják diplomáciai kapcsolataikat Izraellel. Boris Johnson, brit külügyminiszter óvatosan fogalmazott, de a békés párbeszédet mindennél fontosabbnak tartja.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nem akar spekulálni amíg nincs döntés, de a katonai szövetség különben sem része a békefolyamatnak. Azt azért hozzátette, hogy a tárgyalásos megoldást támogatják.
A Kreml részéről Dmitrij Peszkov, elnöki szóvivő nyilatkozott, Moszkvában aggódnak a helyzet súlyosbodása miatt, de meg nem hozott döntést nem akarnak kommentálni. Kína attól tart, hogy kiéleződnek a feszültségek Trump miatt, az Egy övezet, egy út projekt miatt fontos nekik Izrael és a palesztinok is.
Szalmán szaúdi király telefonon szólt Trumpnak, hogy hello, ez így nem annyira jó ötlet, nem lesz béke, ha ezt csinálod. Az iráni ajatollah szerint az amerikai diplomácia kudarca és inkompetenciája, hogy idáig süllyedt a helyzet.
Sigmar Gabriel, a német külügy vezetője szerint veszélyes következményei lehetnek ennek. Emmanuel Macron fel is hívta Trumpt, hogy figyelj, ezt jól gondold át, mert inkább az izraeli-palesztin tárgyalásokra kéne bízni a döntést. António Guterres ENSZ-főtitkár hasonlóan vélekedik az ügyről.
Benjámin Netanjahu, izraeli miniszterelnök természetesen örülni fog, ha Trump borítja a bilit, Jeruzsálem elismerését fővárosként nemzeti és történelmi identitásuk elismeréseként kezelné.
A probléma az is
hogy, ha Trump elismeri Jeruzsálemet fővárosként, akkor legitimálja Kelet-Jeruzsálem izraeli megszállását. A sajtóhírek szerint az elnök nem fogja használni az egységes Jeruzsálem szót, de ez nem javít sokat a helyzeten. Gyakorlatilag összebalhézik az egész arab világgal, a békefolyamatokat, bármit is állít, tönkreteszi ezzel.
Trump Izrael fővárosának ismeri el Jeruzsálemet
Az izraeli Tizes tévécsatorna úgy értesült: Washington azt kérte az izraeli vezetőktől, hogy egyelőre ne nyilatkozzanak tervbe vett lépéséről. Ennek ellenére Iszrael Kac közlekedési miniszter a tévében üdvözölte Trump döntését. A nemzetközi közösség nem ismeri el Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, mint ahogyan nem ismeri el Kelet-Jeruzsálem izraeli annektálását sem.