Folytatódik hazánkban egy második egészségügy kialakulása, ahol a szolgáltatásokhoz való hozzáférés pusztán a páciensek pénztárcájától függ. Azonban a magánszektor szükségszerűen elszívja a munkaerőt az állami szférától is, és amíg ezt nem szabályozza a kormányzat, egyre több magyar állampolgár számára jelent majd problémát a szolgáltatás elérése.
Kincses Gyula: "a pártok végre felfogták, nem lehet mindig megúszni!"
Kincses Gyula egészségpolitikus. Államtitkár, amikor 2008. március 9-én a kórházi napidíjról és vizitdíjról szavaztunk. Előtte, 2001-ben az Egészségügyi Minisztérium reformügyekért felelős miniszteri biztosaként az Orbán-kabinet főtanácsadója, majd a Medgyessy-kormány egészségügyi tárcájának tanácsadója. Még korábban, 1990-94 között az MDF parlamenti képviselője, 1992-től a Népjóléti Minisztérium egészségügyi rendszerváltozást koordináló bizottságának elnöke.
A Népszava számolt be egy szakmai pódiumbeszélgetésről, amelyen Lang György, a Semmelweis egyetem Mellkassebészeti Klinikájának megbízott igazgatója említette, hogy stratégai fejlesztési projekteket dolgoztak ki, egyebek mellett arra reagálva, hogy az utóbbi években mind több befektető jelenik meg a fizetős egészségügyben. Ebben a versenyben pedig nem szabad lemaradnia a Semmelweis Egyetemnek sem.
Az intézményben gyógyítók 60 százaléka már most is dolgozik magánellátásban.
A Semmelweis Egyetem leendő magánklinikájáról készült szakértői anyagot már bemutatták Balog Zoltán miniszternek is. A céljuk, hogy legalább annyi bevételhez jussanak a magánklinika szolgáltatásaiból, mint amennyit az állami ellátásért kapnak – mondta a professzor.
Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója arról beszélt, hogy sok 50-60 éves orvos a magánellátásba megy dolgozni. Ami ugye azt jelenti, hogy mivel a fiatalok pedig külföldre mennek, tovább fokozódik az orvoshiány a kórházakban.
Az igazgató meglátása szerint egyébként
a betegeik 500 ezer forintig szinte gond nélkül vásárolnak szolgáltatásokat, 500 ezer forint és egymillió között már van „lemorzsolódás,” és egymillió feletti protézis- és onkológiai műtétekre már csak kevesen vállalkoznak.