A BBC News számolt be a Nature Scientific Reportsban megjelent tanulmányról, melyben a csendes-óceáni szemétfoltot vizsgálták, ami már akkorára nőtt, hogy körülbelül Spanyolországot, Franciaországot és Németországot egyben beterítené, de valószínűleg ehhez még hozzácsaphatjuk Lengyelországot is. Öt térségről (a Csendes- és az Atlanti-óceán északi és déli része, valamint az Indiai-óceán) tudunk ahol ilyen van, a legnagyobb „sziget” Kalifornia és Hawaii környékén található, 88 ezer tonnát nyomhat. 1,6 millió négyzetkilométer a kiterjedése, de 3,5 millió négyzetkilométeres területet érint, az áramlatok hatására folyamatosan mozgásban van.
A kutatók három éven keresztül vizsgálták a hulladékfoltot, a munkában részt vett hat egyetem és egy légiszenzor cég. Hajókkal és repülőkkel is dolgoztak.
Minél később kezdik el felszámolni a jelenséget, annál nehezebb lesz, mert egyre apróbb darabokra bomlanak a különböző tárgyak. A probléma viszont ott kezdődik, hogy nemzetközi vizekről van szó, így egyik ország sem akar foglalkozni vele. Magánadományokból fenntartott alapítványok végzik a munkát. A szeméthalom viszont annyira gyorsan növekszik, hogy jelenleg nem tudunk vele lépést tartani.
A takarítás üteme azért is fontos kérdés, mert hiába bomlottak le mikroszkopikus, szemmel szinte észrevehetetlen méretűre a tárgyak, attól még ott vannak a vízben, viszont kiszűrni már nem javasolt őket, mert a sűrű hálókkal apró élőlényeket is kiemelnének az óceánból. Tehát sok helyen ott is szemétsziget van, ahol az szabad szemmel nem igazán látható.
A tisztítás kapcsán több álláspont is létezik. Egyes kutatók úgy tartják, hogy a szemétdarabok a kidobástól számítva akár 50 éven át is sodródhatnak a, mire csatlakoznak valamelyik nagy folthoz, ezért hiába takarítanánk ki az óceánokat, hamar újratermelődne a szennyezettség.
Erik van Sebille, az Új Dél-walesi Egyetem óceánográfusa szerint először a forrásokat kell megszüntetni, hogy ne jusson több szemét a vízbe, ha ezzel megvagyunk, utána érdemes elkezdeni a takarítást. Annyi szerencsénk van, hogy a part menti vizekben nem nagyon találkozni ilyenekkel, inkább az óceáni sivatagokban, ahol nem annyira gazdag az élővilág.
Korábbi becslések szerint a hulladék egyötöde hajókról és olajfúrókról kerül a vízbe, a többi szárazföldről.
Korábban írtunk már az egyik megoldási javaslatról, ami szűrné a vizet:
Lefolyót tettek a tengerbe
Az óceánok tele vannak műanyag hulladékkal, néha olajjal is, összességében komoly szennyezettségtől szenvednek természetes vizeink. Többféle megoldással próbálkoztak már a helyzet javítása érdekében, most két ausztrál srác talált ki valamit.Andrew Turton és Pete Ceglinski az IndieGoGón gyűjtött pénzt a Seabin nevű szerkezetre. Két év alatt sikerült is telepíteniük az elsőt, az angliai Portsmouthnál.
Sok mindent nem tudunk róla
A tengeráramlatok és a szél több helyen is összefüggő foltot építenek az óceánba kerülő szemétből, ami nem csak a víz felszínén, hanem alatta is megtalálható. A Csendes-óceán északi medencéjében található a legnagyobb hulladéksziget, mert itt egy körkörös áramlási rendszer működik, ami összetereli a lebegő tárgyakat.
Gyakorlatilag kettő hatalmas foltról van szó, amik lazán kapcsolódnak egymáshoz. Először 1988-ban fedezték fel, viszont 1997-ig várni kellett arra, hogy bekerüljön a köztudatba. Abban az évben egy yacthverseny résztvevőjének tűnt fel, hogy gigantikus szeméthalmon keresztül vezet az út Las Angelesből Honoluluba, vagy épp vissza.
Még 2009-ben sem tudtunk róla sok mindent, a méretét 700 000 és 15 millió négyzetkilométer közé becsülték, ami nem túl szűk tartomány. A mostani 1,6 milliós becslést az eddigi legalaposabb térképezés után állapították meg.
A csendes-óceáni folt 8 százalékát apró műanyagszemcsék teszik ki, de moszatok és planktonok is keveredtek a halomba. 1,8 milliárd körüli tárgydarabról lehet szó, a halászhálóktól a WC-ülőkén át a gyerekjátékokig minden megtalálható benne.
A NASA is beszállt
Az űrhajózási hivatal még 2015-ben készített műholdas animációt az időjárást és a tengeráramlatokat figyelő bóják adatai alapján az óceánokban áramló szemétről.
Nem csak tengerek és óceánok
Az Amerikai Kémiai Társaság korábban expedíción vizsgálta a Nagy-tavakat, ahol az Erie-tavon műanyagszemcsékből álló szigetet találtak. A problémát bonyolítja, hogy ez szabad szemmel egyáltalán nem látható.
Van olyan faj, amelyik kihasználja
Még 2012-ben a Scripps kutatói olyan eredményeket publikáltak, mely szerint a vízipoloska élete teljesen átalakult. A faj eddig is a lebegő tárgyakra rakta petéit, például madártollakra, kagylókra vagy faágakra. A hulladékban meglátták a lehetőséget, így sokkal nagyobb felületük van petézni, mint eddig. A vizsgálatok megállapították, hogy a rovar petéinek sűrűsége jelentősen megnőtt az Északi-Csendes-óceán szubtrópusi áramlatában.
Visszajuthat hozzánk
Túl sok mindent nem tudunk arról sem, hogy a műanyag szemét meddig marad meg az óceánban, mennyi a lebomlási ideje, elsüllyed-e, egyáltalán eltűnik-e valaha. Évtizedekről és évszázadokról is szó lehet.
Az viszont biztos, hogy a napfény ibolyántúli sugárzásának hatására fokozatosan darabolódik a műanyag, szemmel nem látható apró részecskékre bomlik. Ezeket sok esetben elfogyasztják a tengeri élőlények, tehát bekerülnek a táplálékláncba. Egy 2011-es kutatásban a vizsgált halak 9 százalékának volt valamilyen műanyag a gyomrában. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a közepes vízmélységben élő halak évente 12-14 ezer tonna műanyagot fogyaszthatnak el.
A tengeri halak által az emberek szervezetébe is bejuthatnak ezek az anyagok. Vannak olyan feltételezések is, hogy bizonyos idő után a hulladék egy része elsüllyed, a probléma viszont így nem oldódik meg, csak a mélybe kerül. A bomlás során számos mérgező anyag kerülhet a vízbe, ami veszélyezteti az óceánok ökoszisztémáját.
Arról nem is beszélve, hogy sok élőlény halálát okozzák az óceánokba került műanyagok, nem csak a mérgezés, hanem egyéb, a mozgást korlátozó és a fejlődést befolyásoló okok miatt is.
Évente nagyjából nyolcmillió tonna hulladék kerül a Föld vizeibe, az Ocean Cleanup becslése szerint 2050-re már több szemét lesz az óceánokban, mint hal.