Figyelmeztetés Csongrád megyéből: a kivándorlás Magyarország sírba eresztő kötele

Csongrád megye 3-as számú választókerületében a jobbikos Szabó Zoltán Ferenc az egyetlen olyan ellenzéki jelölt, aki legyőzheti a 20 éves urambátyám rendszert kiépítő fideszes Farkas Sándort. A megyében nagyon sokan akarnak végre változást, Hódmezővásárhelyen Lázár János kapott már egy gyomrost, sőt a fideszesek egyéniben már Szabót támogatják majd április 8-án. Interjú a szentesi képviselővel.

Jellemző a választókerületi indulókra, hogy eddig csak egyetlen alkalommal sikerült egy asztalhoz ültetni a képviselőjelölteket, az is csak a napokban történt meg, és azon sem vett részt a fideszes Farkas Sándor.

Sándorfalva volt az első lehetőség arra, hogy a jelöltek egyáltalán bemutatkozhassanak az embereknek, válaszolhassanak a kérdéseikre. Farkas Sándor távolmaradása kapcsán hadd jegyezzem meg, az én szememben nem képviselőjelölt az, aki nem mer szembe nézni a választókkal, és nem tiszteli meg őket a jelenlétével. A rendezvényen egyébként részt vett még a DK-s Eörsi Mátyás, az Együttes Dombi Gábor, míg a Momentum részéről Hegedűs Barnabás. A baj az, és ez a közönség reakcióból is kiderült, hogy a jelölttársaim kevés, vagy semmilyen helyi információval nem rendelkeznek. A Csongrád 3-as körzetben eredetileg elinduló 26-ból 10 kamujelöltet sikerült kiszedálni, a maradék 16-ból 6 bír bármilyen mérhető társadalmi támogatottsággal, és ebből 6 jelöltből csak ketten élünk a körzetben, a többiek Budapesten és Szegeden laknak.

A DK és az LMP jelöltjei fővárosiként arra tökéletesen alkalmatlanok, hogy képviseljék a Csongrád megyében élőket, arra viszont teljesen alkalmasak, hogy megakadályozzák azt, hogy a Hódmezővásárhelyről érkező változás szele eltakarítsa innen az elmúlt 20 évben kialakított urambátyám rendszert.

Ha már Hódmezővásárhely, április 3-án Márki-Zay Péterrel lesz egy közös utcafóruma. Miért ilyen fontos az a polgármester-választás?

Annak a nagy gyomrosnak, amelyet Fidesz és Lázár János a sasfészekben szedett be, volt már előzménye Algyőn is. A településen előrehozott önkormányzati és polgármester-választást tartottak, és Lázár János még az utolsó héten is a helyi fideszesek által támadott független polgármester, Molnár Áron újraválasztása ellen kampányolt. Ám az algyőiek félelmet nem ismerve, az arroganciának nem engedve, még nagyobb százalékban választották meg Molnár Áront, és mind az 5 fideszest kitakarították a testületből, és azóta sem volt semmilyen probléma a településen. Ez volt az első alkalom, hogy a felszínen mutatkozott meg a düh a Lázár János által képviselt politikával szemben.

Hódmezővásárhelyen is mindenki tudta, az egész polgármester-választás arról szól, hogy sikerül-e egy félelem nélküli várost visszaszerezni a Fidesztől. Ennek voltunk a szemtanúi akkor. Mi Hódmezővásárhelyt szomszédvárnak hívjuk, és ha a szomszédvárban változás van, főleg akkora, ami az országos politikát is befolyásolja, akkor azt itthon is megérezzük. Ezért kértem a polgármester urat, hogy támogasson engem, igaz, Márki-Zay Péter más fórumokon is világossá tette, Szabó Zoltán Ferenc Csongrád 3-ban én az egyetlen esélyes ellenzéki jelölt.

Mekkora hatással volt a megyében, hogy a teljhatalmú Lázár János vereséget szenvedett?

Hódmezővásárhelyre nagyon sok pénz ment, nagyon sok olyan megalomán beruházás valósult meg, mint például a több 10 milliárdos kopáncsi körhíd.

Teljesen más mérnöki megoldásokat lehetett volna itt is alkalmazni, ha nem egy olyan ember agyszüleményei ezek, aki csak nagyban tud gondolkodni: nagy földterületekben, nagy kastélyokban, nagy magyar arisztokráciában.

De Lázár János tud gonoszul arrogáns is lenni. Elhíresült, amikor arról beszélt, hogy ha jól megdolgoztatják a közmunkásokat, akkor majd nem lesz idejük lopni. Ezzel 180 ezer embert sértett meg zsigerből, de jó pár közmunkás dolgozik Szentesen, és környéken is, akik szintén nem vették jó néven ezt a kijelentést. Mindig azt próbálta sugallni, hogy a gazdag ember az ember, az ér valamit, a középosztálybeli pedig annyit ér, amennyije van. Ebből lett mindenestül elege az embereknek. Az 50 ezres Hódmezővásárhelyen ezért tudott olyan jól mozgósítani az ellenzék összefogó ereje, és az emberek érzelme, dühe és indulata nagyon megverte a Lázár-fél struktúrát, méghozzá nagy arányban. Ezzel utat és lehetőséget mutattak. Algyőn és Hódmezővásárhelyen bebizonyosodott, nagy számban kell elmenni szavazni, és nem kell félni. Ez az erő ad a kampányomnak, és Kiss Attila kampányának is nagy erőt, és ezzel a lendülettel fogjuk leváltani a helyi több tíz éve regnáló erőket.

Mert hiszek abban, hogy a jobbikos Kiss Attila le fogja győzni április 8-án Lázár Jánost Csongrád 4-ben.

Amellett, hogy a kireszavazzunk.hu oldalon megtalálható információk szerint magasan Ön a legesélyesebb ellenzéki jelölt, de helyi politikus is, tapasztalatai szerint milyen problémák érintik a választókerületben élőket?

Az elmúlt kampányok során sok olyan konkrét fideszes ígéret elhangzott, amiről most már egyértelműen tudjuk, szimpla hazugság volt. Ilyen például a 451-es főút felújítása. Ez ki is volt táblázva, ám a megvalósítás teljesen elmaradt. Farkas Sándor erre nemrég még rá is tromfolt a Csongrád Megyei Iparkamara kistérségi összejövetelén, ahol arról beszélt, hogy majd jövőre, de legkésőbb 2019-ben a 451-es út tényleg fel lesz újítva, azonban a Magyar Közlönyben ennek semmilyen nyomát nem találni. Dühítő, hogy 2018-ban is ugyanaz a szöveg. Szintén ilyen látványos hazugság volt a szentesi műtőtömb megépítése, amely végül Hódmezővásárhelyen valósult meg. Nem sajnálom tőlük, örülök, hogy a szomszédvárban javult az egészségügyi ellátás biztonsága, de nálunk így ez csak egy ígéret, egy hazugság maradt. Nagyon féltem a szentesi egészségügyi ellátást. A térséget érintő központi orvosi ügyelet kritikus szintre ért. Alig lehet háziorvost találni már, akik vannak, egyre idősebbek. Sőt, Szentesen már görög orvosok rendelnek.

Azt tudni kell, hogy miután a Fidesz 2011-ben átszabta a választókörzeteket, a Csongrád 3-as olyan nagy lett, hogy szinte már bejárhatatlan, 400 kilométer kell autózni, hogy mind a 22 települést meglátogassuk. Van 4 olyan településünk, amely nincs 500 lelkes, itt van Balástya, ahol a külterületi tanyákon többen élnek, mint a belterületen, valamint a körülbelül 18 ezres Csongrád és a 28 ezres Szentes. Más-más problémával küzdünk.

Milyen az élet vidéken?

A térség kistelepülései elvesztették a megélhetési formájukat, nálunk az állattartásnak, a növénytermesztésnek, a kisebb-nagyobb gazdaságoknak komoly hagyományai voltak. De ez az időszak letűnt. Bár kevés a munkanélküli, viszont nagyon kevés a tisztességes bért fizető munkahely is, ezért nagyon jelentős az elvándorlás. Ezt úgy képzeljék el, hogy amíg Szentesen a 80-as években 35-36 ezer fő élt, addig most maximum 28 ezer embernek van itt állandó lakcíme, arról viszont csak becsléseink lehetnek, hogy ténylegesen mennyien élnek a városban.

Bölcsődei, óvodai beiratkozásokból látjuk, hogy ez a család sincs itthon, és az sem. Ez a gyermek sem ide fog járni, és a másik szülei is elköltöztek.

Választókörzetünk legnagyobb gazdasági és szociális problémája nem a bevándorlás, hanem a kivándorlás. Olyan mértékben hagyják el a térséget a fiatalok, ami már szociális katasztrófával okoz: teljesen szétesnek a családok, és elmaradnak az elvándorlók befizetései, adói is, ami érezhető kihatással van a települések költségvetésére.

A kivándorlás mihamarabbi kezelése a programon egyik fontos pontja. A kormányzatban senki nem akarja megérteni, kalandvágynak tartják, pedig a kivándorlás Magyarország sírba eresztő kötele.

Az infrastruktúra fejlesztésének elmaradása sok vidéki térségben tovább konzerválja a kilátástalanságot, ami aztán elvándorlásra sarkallja az itt élőket. Ezt Önöknél is tapasztalni?

Igen, például rendkívül komoly problémát jelent az úthálózat minősége. Például Csanytelek településről 7 kilométer hosszan kell kátyúkat kerülgetve autózni, hogy elérjük az Ópusztaszeri Emlékparkot. Mivel az 500 lelkes Nagytőkén szinte nincs munka, bármelyik irányba is indulnak el az emberek dolgozni, egy kátyútengeren találják magukat. De a kis dűlőutak, illetve bekötő utak is mind-mind felújításra szorultak. Nemcsoda, hogy a sándorfalvi jelölti vitán az emberek kérdezték volna Farkas Sándort a stadionépítésekről, és a számukra esztelennek tűnő, túlszámlázott beruházásokról. Úgy látják, ha ezekből csak néhány százmillió, vagy esetleg egymilliárd forint arra jutott volna, hogy normális úton el tudjanak jutni munkába, vagy orvoshoz, már egy kicsivel jobban élhetnénk.

Ideillik, hogy a választások után a Fidesz elvenné kistelepülések önállóságát is.

Alapvető célom az önkormányzatiság megvédése. A legkisebb településen élők is hivatottak arra, hogy önmaguk, és a megválasztott vezetőik eldönthessék, hogy mire van szüksége a közösségüknek. Ahhoz, hogy a falu, a község fejlődjön, és ne haljon ki, a polgármesternek kapocsként szolgálni a polgárok és az országgyűlési képviselő között.

Parlamentbe kerülve mind a 22 települést saját otthonomnak választom, onnantól kezdve megszűnök csak szentesinek lenni.

Mindent megteszek az ellen, hogy az a rémálom, amely lebontaná az önkormányzatok szuverenitását, begyűrűzzön hozzánk. A települések önállóságát megszüntető kormányzati szándéktól a térség polgármesterei is félnek.

Erről nem beszéltek a településvezetők Farkas Sándorral?

Személyes beszámolók alapján ez úgy nézett ki, hogy Farkas Sándor 2-3 havonta összehívta a 22 polgármestert, elmondta nekik, amit akart, talán 1-2 kérdésre válaszolt, aztán továbbállt. Mezőhegyesi átköltözése után idén márciusban ismét kinevezték őt a ménesbirtokért felelős kormánybiztosnak, rengeteg további feladattal. Az elmúlt 20 évben is alig tett valamit a településekért, nem valószínű, hogy a következő 4 évben fog megtáltosodni, és most kezd el dolgozni értünk. Ezt érzi mindenki.

Baloldali, sőt már fideszes szavazók is elmondták nekem, listán a saját pártjukat támogatják, egyéniben azonban rám szavaznak, mert tudják, hogy sokkal együttműködőbb leszek.

Megígértem nekik is, és megígérem most is, parlamenti képviselőként is elérhető leszek, most is nyilvános a lakcímem, a telefonszámom, emellett fórumokat, fogadóórákat fogok tartani.

Nemrég arról hazudott a kormánysajtó, hogy pont Szentesen egyezkedett Vona Gábor a DK-val. Mi történt a valóságban?

A Figyelőnek tényleg kellene egy szemüveg. De a viccet félretéve, nagyjából bemértük, honnan fotóztak, és 15-20 méterről lehetett volna jobb minőségű fotókat is készíteni. Gyurcsány Ferenc természetesen a közelben sem volt, Vona Gábor viszont az én meghívásomra tartott két utcafórumot, Mindszenten és Szegváron, előtte pedig a szentesi étteremben ebédeltünk. A DK-s Kiss Csabát ismerem, hiszen ő is szentesi, egy utcában nőttünk fel, de ő nem volt ott, Vona Gábor sofőrét akarták úgy beállítani, hogy ő a DK-s önkormányzati képviselő. Az erre fogékonyaknak nagyon jól jött ez a hazugság ahhoz, hogy hallucinogén állapotba kerüljenek.

Arról már beszélt, hogy elsősorban a körzet 22 települését képviseli majd a parlamentben, de van még olyan terület, ahol szívesen dolgozna?

Igen, a rendvédelem. Abszolút közbiztonságpárti vagyok, több területen végeztem rendőrszakmai munkát. Szeretem, ha rend van, otthon is, a településen is, és az országban is. Végtelen ostobaságnak tartom, hogy megpróbáltak a katonából rendőrt, a rendőrből katonát csinálni. A rendőrnek településeken kell a közrendvédelmet fenntartani, a bűnözőket elfogni, míg a határvédelmet, az ország szuverenitását katonáknak kell biztosítania.

Vallom, amit a Jobbik is vall, a kerítés marad, önálló határőrséggel megerősítve, a rendőr pedig dolgozzon otthon a saját településén.

(Borító- és címlapkép: Szabó Zoltán Ferenc (b.) és Vona Gábor - fotó: Béli Balázs/Alfahír)

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Balogh Gábor

Friss