Elég megalapozottnak tűnik az a félelem, hogy aki szórakozásból megkínoz egy állatot, az az emberekre is veszélyes. Egyértelmű, hogy az együttérzés, a kegyelet, az irgalom, a józanész és a társadalmi normakövetés együttes és totális hiánya időzített bombát jelent minden egyes esetben.
Tehát veszélyben vagyunk. Te, én, mi, mindannyian. Mert hülyék, barbárok vesznek körül.
Veszélyben vagyunk, mert ezek a bombák köztünk robbantak, robbannak, és fognak robbanni. És ez az az összefüggés, amit gyengébb képességű társaink nem értenek meg maguktól, és ezért értetlenül ontják magukból a –bizonyára most is jön majd néhány ilyen- kritikát, hogy
„ez a legfontosabb?”, vagy „egy kutya fontosabb, mint egy ember?”
Hogy nagyon őszinte legyek, valójában romantikus regényeket lehetne írni arról, hogy igen, valójában nagyon sok kutya és macska sokkal fontosabb nagyon sok embernél ezen a Földön, de hiába kínálkozik a lehetőség, most (sem) a kreatív gyűlölködés a cél. Most ugyanis azt kell megértenünk és megértetnünk, hogy
egy állat öncélú, felesleges, semmilyen célt nem szolgáló, kegyetlen és komoly fájdalmakat okozó bántalmazása vagy meggyilkolása csak beteg elmék kereteibe fér bele. Normális emberekébe nem.
Ha lehet, ezért se beszéljünk most a haszonállatok leöléséről, akármilyen szörnyű példákat is lehet hozni – ott legalább létezik a mentség, hogy húst akarunk enni. De egy kutya felakasztásában, egy macska kazánba dobásában ilyen mentség nincs. Ott csak vegytiszta elmebetegség van, amit kezelnie kell a mindenkori hatalomnak, különben az a szomorú igazság, hogy valójában a hatalom létezésének sincs értelme:
ölni, szenvedni, meghalni kormány nélkül is tudunk.
Némileg ezért jelent felüdülést az, amikor a kegyetlenségekhez tétlenségével asszisztáló vérszagú parlamenti padsorok között egy-egy újabb hang szólal meg. Tegnap ilyen volt a friss parlamenti politikus, Tiszavasvári hamarosan leköszönő jobbikos polgármestere, dr. Fülöp Erik is. Az újonc képviselő emlékeztette a kormányt, hogy nemrég Helvécián brutális módon lefejeztek egy kutyát, Zuglóban pedig a felismerhetetlenségig megcsonkítottak egyet, majd közterületen kidobtak. Ezekre talán többségünk még emlékszik, szinte a napokban történtek. A valós eseteknek úgyis csak töredékét ismerjük.
Mint a politikus mondta,
„Tragikomikus, és a jelenlegi szabályozás súlyos kritikáját mutatja, hogy a legkegyetlenebb állatkínzások elkövetőit a Btk. szabályozások alapján maximum 3 év szabadságvesztésre ítélheti a bíróság, a gyakorlatban pedig sajnos azt tapasztalhatjuk, hogy az állatkínzók és állatgyilkosok az esetek többségében csak felfüggesztett szabadságvesztést kapnak”
És ez így is van. Jelenleg még mindig csoda, ha letöltendőt kap valaki, és valójában az sem lehet több pár hónapnál, mert az esetek többségében inkább felfüggesztik a végrehajtást. Éppen ezért
a jelenlegi szabályozásnak nincs semmilyen visszatartó ereje
– állapította meg a parlamenti képviselő is, azt szorgalmazva, hogy szigorítsák az állatvédelemre vonatkozó törvényt. Aztán érdekes választ kapott Völner Pál államtitkártól, aki erre reagálva azzal védekezett, hogy a 2 és 3 éves letöltendőt is már ők hozták be 2010-ben, és az emberölés is csak 5 évtől indul, így szerinte arányaiban jó ez így. Pedig valójában csak egy problémával takart el egy másik problémát, hiszen az emberölésnek sem 5 évről kellene indulnia.
Gondolom, saját gyilkosának mindenki többet adna ennél, ha tehetné.
Ezt követően az államtitkár felsorolt egy csomó olyan ítéletet, aminek többségénél felfüggesztett, vagy csak hónapokban mért letöltendő büntetés lett a végeredménye. Hogy ezzel mit akart cáfolni vagy bizonyítani a jobbikos képviselőnek, azt talán csak ő tudja. Itt lehet megnézni a négyperces videót a párbeszédről, ha valaki értelmezni akarja:
De az az igazság, hogy addig nehéz lesz eredményeket elérni, amíg a bírói ítéletek kímélni próbálják a börtönférőhelyek számát - merthogy abból az uniós kritikák szerint sincs elég. Legalábbis nehéz másra gondolni a felfüggesztett végrehajtások számára nézve.
Ez viszont tipikusan olyan ügy, ami legyen csak a politika baja, ne pedig az embereké. Mert az embereket az fogja érdekelni, ami rájuk tartozik: hogy a biztonságos élethez való jogukat az állam biztosítsa, és ne zárja őket össze elmebeteg gyilkosokkal, agresszív gonosztevőkkel.
Mert minden megkínzott állat többet jelent saját tragikus sorsánál: valójában könnyen lehet, hogy a miénket készíti elő. És itt, ezen a ponton igenis lépni kell.