Négy és fél évvel korábban szabadult Marian Cozma egyik gyilkosa

Kifogástalan magaviselete miatt. 

A bulvárlaphoz eljuttatták a Sztojka Iván szabadulóbulijáról készült videó felvételt.

„Úgy jár-kel mindenfelé, mintha mi sem történt volna. Járt Budapesten, Siófokon, jól érzi magát."

 - mondta a szemtanú, aki jellemző módon neve elhallgatását kérte, mert fél, hogy "baja esik". Sztojka természetesen már be is szerzett egy új BMW-t. 

Marian Cozma kézilabdázót 2009-ben gyilkolták meg egy szórakozóhelyen. A halálos szúrást Sztojka barátja, Raffael Sándor ejtette rajta, de a bíróság szerint neki is komoly szerepe volt a sportoló halálában. A 18 évre ítélt Raffael akkor szúrta szíven a sportolót, amikor az dulakodott Sztojka Ivánnal és Németh Győzővel, és a két férfi a falnak szorította.

A szúrás után Sztojka bele is rúgott a már a földön fekvő Cozmába.

A harmadrendű vádlottként bíróság elé állított férfi először 20 évet kapott, amelyet másodfokon elképesztően enyhe, mindössze 8 éves szabadságvesztésre módosítottak. A Kúria 2012-ben hozta meg a végső döntést, amelynek értelmében 13 évet kellett volna rács mögött töltenie. Ám, most 

"kifogástalan magaviseletére" hivatkozva négy és fél évvel büntetése letelte előtt feltételesen szabadlábra helyezték

Hogy Sztojka Iván milyen veszélyt jelenthet a társadalomra nézve, azt jól mutatja, hogy nem a Cozma-gyilkosság volt az első emberölési ügye. Korábban egy házaspár életének kioltásával is kapcsolatba hozták, ám azt a nyomozást végül megszüntették. 

A Cozma-család 250 millió forintnyi kártérítésért indított pert 2012-ben, és a bíróság végül 211 millió forint (fejenként 42,2 millió) megfizetésére kötelezte a sportoló haláláért felelős Raffael Sándort, Németh Győzőt, Sztojka Ivánt, P. Gábort és B. Csabát. Később ezt az ítéletet is jelentősen enyhítették, végül már csak 16 milliót kellett volna fizetniük az elkövetőknek - de a család ebből se látott a család egy fillért sem az elmúlt években.

(Borítókép: Sztojka Iván 2011-ben megvadul a veszprémi tárgyaláson. Fotó: Gáspár Gábor, Veszprémi Napló Online)