Abban jellemzően egyetértés van, hogy senki nem akar látni/szagolni/kerülgetni koszos és büdös, sokszor részeges embereket az utcán, de arra már kevésbé térnek ki a viták, hogy hogyan kellene elhelyezni ezeket az embereket, a szállók ugyanis eddig is teli voltak, ráadásul egy zárható szekrényt sem kapnak az ott meghúzódódók, hogy maradék értékeiket biztonságban tudhassák.
A politikai pártok különböző módon közelítik meg a kérdést, bár a legélesebb törésvonal most is a kormányzat és az ellenzék között húzódik meg. Úgy tűnik, Sneider Tamás, a Jobbik elnöke Facebook-oldalán "HIT" címen egy sorozatot indított a keresztény politika alapvetéseiről, amelynek első részében a hajléktalanság ügyét tárgyalja a Szentírás fényében.
Mint posztjában írta,
„Párbeszéd és segítség! Korunk hajléktalanjai ugyanígy segítségre szorulnak, még csak csodát sem várnak, de emberséggel - legyünk keresztények vagy ateisták - tartozunk nekik.”.
Írásában a hajléktalankérdés mai megítélését ahhoz hasonlította, mint amikor a Szentírás szerint a jerikói vak (Mt 10,46-52), aki az útszélen koldult, majd a közelgő Jézust hallva hangos kiáltásba kezdett, az Istentől visszakapta a látását, nem pedig el lett takarítva az útból, hogy Jézus ne lássa őt koszosan és büdösen.
Sneider Tamás posztja nyilvánvalóan üzenet és pozícionálás ebben a kérdésben, és eszerint a szociálisan érzékeny néppártot hirdető elnök a hajléktalankérdést szintén összetettebb kérdésként kezeli, mint egy száraz rendészeti ügyet.