Orbán Viktor az EP-választási kampány ideje alatt nem volt hajlandó személyesen találkozni az Európai Néppárt által kijelölt „bölcsekkel”, akik a Fidesz tagságáról való döntéshez hivatottak háttérinformációt gyűjteni, és a magyarországi tapasztalataikról jelentést tenni. A magyar kormányfő levele - ahogy a sajtóban megjelent részletek alapján megtudhattuk - igyekszik rövidre zárni a vitát, gyakorlatilag a felmerült „vádpontok” megalapozottságát egytől egyik elvitatva.
Orbán válaszai javarészt semmitmondók, ám azt sugallják, kategorikusan elzárkózik attól, hogy akár konkrét esetek mentén vizsgálják a felmerült problémagócokat.
Orbán szerint
„a magyar jogszabályok mindenben megfelelnek az uniós jognak, ezért nem indított még eljárást az Európai Bizottság”.
Arra a kérdésre, hogy miért kampányol az EU és az Európai Néppárt ellen, Orbán azt válaszolta: csak nyílt párbeszédet szeretnének a kritikus témákról. Ezzel szemben Magyarországon az elmúlt években állandósult az „üzenjük Brüsszelnek” típusú EU-ellenes propaganda; Orbán az EP-kampány alatt a Néppárt politikai ellenfeleit látta vendégül Budapesten, méltatva azok politikáját, miközben gyengének és alkalmatlannak titulálta a kormánysajtó által „baloldalra tolódónak”, „bevándorláspártinak” titulált Európai Néppárt csúcsjelöltjét.
A magyar miniszterelnök szerint
„a magyar bíróságok függetlensége garantált az alkotmányban”.
Bár a közigazgatási bírósági rendszer bevezetésétől egyelőre visszatáncolt a kormány - félve a külföldi reakcióktól, különösen a Fidesz esetleges kizárásától az Európai Néppártból, a magyar bírósági rendszer függetlensége körüli anomáliákat jól mutatja az Országgyűlés keddi döntése.
Az Országos Bírói Tanács szerint a keddi szavazás következménye, hogy nemzetközi színtéren is egyértelművé válik:
Az Európai Tanács napokban megjelent ajánlása többek közt tartalmazza:
„az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása szempontjából döntő fontosságú fékek és ellensúlyok tovább gyengültek a bírósági rendszerben, az OBT egyre nehezebben képes ellensúlyozni az OBH elnökének hatásköreit, ami aggályokat vet fel az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban.”
A szólás- és véleményszabadság helyzete miatt sem kell aggódni Orbán szerint, hiszen „a legfontosabb közéleti médiumok kormánykritikusak”.
Ezzel szemben a Mérték Médiaelemző Műhely elemzésében arra jutott, hogy figyelembe véve a KESMA-t (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány), a KESMA-ból kimaradó, bizonyíthatóan kormánypárti médiacégeket és a közszolgálati médiát, a teljes Fidesz-közeli portfólió a hír- és közéleti szegmens 77,8 százalékát teszi ki (s akkor ebbe még nincs belekalkulálva a jellemzően önkormányzati tulajdonban levő helyi média).
Orbán szerint
„a korrupció miatt sem kell szégyenkezni, mert az OLAF vizsgálatainak 47 százaléka ügyészségi nyomázást von maga után, az európai átlag csak 42 százalék.”
Ezzel szemben nem csak Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak jött jól, hogy az OLAF-jelentés (Elios-ügy) ellenére az adófizetőknek okozott kárért nem indultak büntető eljárások, illetve a károkat (uniós támogatás kiesése) szintén az adófizetők pénzéből kellett kompenzálni, de a korrupciós kitettséget vizsgáló nemzetközi rangsorokban szintén a régiós lista végén kullog Magyarország.
A napokban nyilvánosságra került infografikák („Pénzesőben fürdik a NER: 14 infografika arról, mekkora üzlet Orbán Viktor családtagjának és a Fidesz barátjának lenni”, HVG) is rámutatnak:
Orbán szerint a civil szervezetek nincsenek elnyomva. Ezzel szemben a 2017. évi LXXVI. törvény (ún. civil átláthatósági törvény) által teremtett politikai klíma, a kormány szempontjából ellenséges civil szervezetek adminisztratív, hatósági ellehetetlenítése, valamint a civil szféra kormányzati támogatáspolitikán és állami vállalatokon keresztüli torzítása (ami pl. a Fideszes kampányokat futtató, ezzel tiltott pártfinanszírozást megvalósító CÖF-nek százmilliós összegeket juttat, míg valódi, közhasznú civil szerveződésektől elzárja a működéshez szükséges pénzcsapot) effektíve megvalósítja a civil társadalom elnyomását, politikai kontrollját.
Végezetül, Orbán szerint „a CEU önként távozott Bécsbe”, senki nem vegzálta őket. Ez olyan pofátlan hazugság, aminek legegyértelműbb megnyilvánulása az volt, amikor kifejezetten a CEU-t célozva külön jogszabályt (lex CEU) alkottak, majd diplomáciai huzavona indult New York állammal és az ottani oktatási hivatallal az oktatási tevékenységről, s így a működési engedélyről, s persze az a körülmény is, hogy a kormány nem volt hajlandó tárgyalni a CEU-val, és a működésről szóló egyezmény aláírását - saját ígéretét ismételten megszegve - elszabotálta.
Orbán Viktor egy nappal a Fidesz néppárti tagságáról szóló döntés előtt levelet írt a bajor kormánynak, amiben a magyar kormány nevében biztosította őket arról, nem fog keresztbe tenni annak, hogy a Müncheni Műszaki Egyetem a CEU-val való együttműködésének keretében részt vegyen a magyar felsőoktatásban. A magyar miniszterelnök ebben garantálta, hogy a CEU továbbra is Magyarországon kutathat és oktathat, ám jogi garanciákat a mai napig nem adott a magyar kormány.
A szerző politológus, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője.