Kincses Gyula: Ha ezt értette struktúraváltás alatt Kásler Miklós, akkor ebben teljesen egyetértünk

Kincses Gyula
Kincses Gyula

Nem kezd tisztogatásba Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara november végén megválasztott elnöke, a szervezetre és a háttérben működő céghálóra viszont alapos átvilágítás vár. A céges partner által felkínált luxusterepjáró helyett egy kisebb kategóriás hibridautót kért az országjáráshoz, de munkába BKV-val jár. A miniszter által felvázolt struktúraátalakítási tervekkel egyetért, de szerinte a hatékony átalakításhoz fel kell vállalnia a kormánynak az ezzel járó politikai terhet is. Kincses Gyula az Alfahírnek arról is beszélt, hogy bemutatkozó látogatásán miről beszéltek az egészségügyi államtitkárral. 

Kásler Miklós gratulált már önnek az elnöki tisztséghez?

Igen. Már az első munkanapomon azzal fogadtak a titkárságon, hogy itt van a miniszter úr köszöntő levele, és itt várt az államtitkár levele is, amelyben két időpontot is felajánlott, hogy találkozzunk.

Mivel telt a hivatalba lépés utáni bő egy hét?

Innen is köszönöm azt a rengeteg biztatást és gratulációt, ami érkezett, elnézést kérek, ha nem válaszoltam mindegyikre. Ez egyik oldalról nagy öröm, a másik oldalról hatalmas felelősség. A gratulációk jelentős része nem közvetlen a szakmából érkezett, hanem betegoldalról, tehát az az üzenetünk átment, hogy a jobb gyógyítási feltételekért küzdünk, ami betegérdek is. 

Miután mi minden szempontból újak vagyunk, logikus, hogy itt az elején rengeteg munka megy el azzal, hogy fel kell vennünk a fonalat az eddigi, zártan működő kamarai vezetés után. Meg kell ismerni a struktúrákat ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy szükség van-e változtatásokra. Nagyon nagy feladat az egész kamara gazdálkodásának, háttérszervezeteinek az áttekintése.

Még nem kezdődött el?

Van ami igen, van ami nem. Átvilágítani a kollegák közül a röntgenesek tudnának maximum. De ez egy másik szakma, ezt nem nekünk kell végezni és főleg nem indulati alapon. Amikor bejöttem először dolgozni, akkor esett le a nagy hó. Értekezletet hívtunk össze és azzal kezdtem, hogy „jó napot kívánok, Kincses Gyula vagyok az új elnök, és tetszenek látni, hogy hatalmas hóesés van, ennek ellenére nem hoztam se seprűt, se lapátot.” Mindenkinek meg kell adni azt a bizalmat, hogy a munkája alapján derüljön ki, hogy tud-e velünk jönni.

Ugyanígy a kamara mötötti céghálókról sem az eddigi pletykák alapján kell dönteni, hanem meg kell vizsgálni objektív alapon, megfelelő szakemberek segítségével.

De egyelőre mindenkinek fehér a könyve.

Mivel sikerült meggyőzni a tagságot ahhoz, hogy 16 év után ne a már ismert és megszokott régit, hanem új vezetést válasszanak a Magyar Orvosi Kamarának?

Nem a kampány intenzitása jelentette önmagában a sikert, hanem hogy volt egy igény a kollégákban, hogy az egyre inkább becsontosodott, a tagságtól egyre messzebb kerülő és érezhető eredményt nem hozó vezetés helyett valami más jöjjön. Ha nem vagyunk, ez az igény akkor is lett volna. Volt rés, ahova be lehetett türemkedni.

Másrészt egyszerűen elkezdtünk beszélgetni. Éger István valójában jót tett azzal, hogy minden csatornát elzárt az Újratervezés orvoscsoport elől. Mert emiatt kénytelenek voltunk informális, egyéb csatornákat igénybe venni, és így sokkal több embert értünk el. Elkezdtünk országot járni, ahol hajlandóak voltak minket fogadni, ott hihetetlen élmény volt azt látni, hogy kíváncsiak voltak arra, hogy kik vagyunk és örültek annak, hogy van kinek elmondani a problémáikat. Hogy valaki egyáltalán megkérdezi őket. 

Mi volt az, amit a legtöbben problémaként említettek?

Nagyon sok minden. Természetesen a bér az egy megkerülhetetlen dolog, ahogy a szakdolgozó-ellátottság mindenütt jelen levő probléma. De igenis a kollegák érzik azt, hogy ez nemcsak bérkérdés. Ha nincsenek meg azok a szakmai, pénzügyi, személyzeti és szerkezeti változások, akkor nem lesz több orvos.

Az, hogy tömegével jönnek majd haza a jobb bér miatt, az irreális elképzelés.

A béremelés az elvándorlás ellen tud részben védelmet nyújtani. De számtalan, a mindennapokat nehezítő részletprobléma is előjött, ezeket is kezelni kell.

Kásler Miklós, a humántárca vezetője miniszteri meghallgatásán és a Nézőpont Intézet egészségügyi konferenciáján is egy olyan struktúraváltoztatásról beszélt, ami nagyjából egybecseng arról, amit korábban ön szükségesnek nevezett.

Helyes. Kórházbezárásról mi sem beszéltünk, hanem súlypontáthelyezésekről, funkcióváltásokról. Az aktív ellátás telephelyeit csökkenteni kell, azokat viszont sokkal jobban fel kell szerelni, pénzzel, eszközzel, emberrel, amelyek megmaradnak. Ennyire szétszórtan nem lehet korszerűen és hatékonyan gyógyítani. Azt kell a konkrét helyzet ismeretében eldönteni, hogy vannak-e olyan telephelyek, amiknek a fenntartása ágazaton belül nem értelmes, és ezeket a szociális szférának átadni.

Amíg nincs elég ápolási otthon, addig egy csomó ápolási feladat rázúdul a krónikus osztályokra.

Nem felülről kell kidobni a beteget a kórházbezárással, hanem alulról kell megágyazni elszívni. Tehát erős járóbeteg-ellátás, nagyobb kompetenciájú alapellátás kell. Ha ez megvan, akkor semmilyen politikai problémát nem jelent az, hogy a középszintű dolgok a fekvőbeteg-ellátásból a járóbeteg-ellátásba kerültek. Az egynapos sebészet az nem elvesz a betegtől valamit, hanem kisebb megterheléssel jár. A felső szint, a centrumok azok erősítendők, azokra mindig is szükség lesz.

Ha ezt értette struktúraváltás alatt Kásler Miklós, akkor ebben teljesen egyetértünk.

Az a nem pozitív üzenet a kormány részéről, hogy a sajtó nyilvánosságra hozott egy ilyen tervet és ahelyett, hogy azt mondták volna, hogy „igen, jobb egészségügyet akarunk és ennek ez az útja”, elkezdtek tagadni, hogy „milyen tanulmány”?

Ezzel a kiszivárgott előterjesztéssel az az egy baj volt, hogy nem szükségletalapú tervezés alapján, hanem a szakemberhiány alapján született meg. Politikai szempontból ez tök okos dolog, hogy ahol már úgysincs orvos, azt zárom be, mert ott nem veszik észre, hogy bezártam. Csak egészség szempontjából nem jó, mert hol nincs orvos? Ott, ahol szegénység van. Ezzel az egészségügyhöz való hozzáféréssel kapcsolatos egyenlőtlenségeket növeljük.

Erről beszéltek pénteki találkozójukon az egészségügyi államtitkárral?

Arról a struktúraátalakítási irányról, amiről most beszéltünk, igen. Abban teljes volt az egyetértés, hogy a beteget nem felülről kell kidobni, hanem az ellátás alsóbb szintjeit meg kell erősíteni.

És a béremelés szóba került?

Egyetértés volt abban, hogy a bérkérdés nem megoldása a magyar egészségügy problémájának, hanem előfeltétele. Természetesen az államtitkár asszony nincs abban a helyzetben, hogy konkrét ígéreteket mondjon, de ő is azt mondta, hogy látják, hogy az előrelépéshez erre is szükség van. 

Abban teljes egyetértés volt, hogy olyan finanszírozási rendszert kell kialakítani, ami minden, közszolgáltatásában dolgozó orvos, így például a vállalkozóként működő házi- és a fogorvosok számára is lehetővé teszi a kialkudott bér felvételét.

Hogy erre aztán milyen közjogi konstrukció alkalmas, az egy következő találkozó témája lehet. Ez egyébként egy bemutatkozó látogatás volt, nem volt napirendje.

Tehát akkor konkrétumot nem beszéltek meg?

Ez egy bemutatkozó látogatás volt. Beszélgetni tudunk, de megbeszéléshez valamilyen kormányzati állásfoglalás szükséges. Azért mondom, hogy az államtitkárnak is tudnia kell, hogy van-e kormányzati mozgástér, de azt mondta, hogy

a kormányzat is látja, hogy itt valamit lépni kell.

A bértárgyalások formálisan sztrájktárgyalásként folytak eddig, azt pedig a szakszervezetek tudnak, a kamara nem. A bemutatkozó látogatásnak ez nem volt célja. 

Bérrendezési ígéretek már korábban is voltak a kormány részéről, az Újratervezés szóvivőjeként arról beszélt, hogy keményebb eszközökkel kell nyomást gyakorolni a kormányra. Mikor történhet meg ez? 

Az országos küldöttközgyűlés megadta a felhatalmazást ennek a megindítására, amennyiben ez szükséges. Az én neveltetésemből az következik, hogy kell adni egy feladatot és egy határidőt, úgy illik, hogy ez valamennyire reális legyen. És ha az nem teljesül, akkor bele kell állni.

De nem abban gondolkozunk, hogy rögtön berúgjuk az ajtót. 

Az önként vállalt túlmunka felmondása azért is jó eszköz, mert nem lehet azonnal érvényesíteni. Bejelentést lehet tenni, de a túlóra nem havonta érvényesíthető, így  a túlmunka felmondása után egy-két hónapig még a normál túlmunka elrendelhető, azaz nem áll be rögtön zavar az ellátásba.  Ez azért fontos, mert orvosok vagyunk, és az alapcél a megfelelő eredmények elérése,. De úgy hogy ez ne veszélyeztesse a betegek ellátást. Ha elég sokan bejelentik a túlmunka felmondását, akkor abból nagyon könnyen láthatja a kormányzat, hogy hónapok múlva hol, mekkora probléma lesz. Tehát van egy időablak arra, hogy üljünk le és oldjuk meg anélkül, hogy ez közvetlen ellátási zavart okozna. 

Tehát akkor nemcsak a bérrendezésről van szó?

A bértárgyaláson a bérrendezésről van szó. Csak mi nem akarunk ott megállni. Ha ott eredményt érünk el, még nem lehet hátra dőlni, akkor vannak még minimumfeltételek, még van etika, van a hálapénz, vannak még szakmai szabályok, és a finanszírozási rendszert is át kell alakítani. Ezek mind olyan dolgok, amiknek nem szabad a napirendről lekerülni. Ezért fogalmaztam úgy, hogy az államtitkár asszonnyal egyetértettünk, hogy a bérrendezés nem megoldás, hanem előfeltétel.

Technikailag ezt hogyan kellene elképzelni?

Ebben nyilván vannak olyan dolgok, amiket nekünk kell rendezni. Az etikai helyzet kezeléséhez jó eséllyel nem kell a kormányzatra várni, az etikai kódex a mi dolgunk, mert mi tudjuk betartani, betartatni, ellenőrizni.

Az etikai ügyeket jobban kell kommunikálni a társadalom felé, hogy mik azok az esetek, amikben kénytelenek voltunk lépni.

Nemcsak csinálni kell, de tudatosítani is, hogy itt egy másfajta mérce működi mostantól.

Arról, hogy a kormányzat milyen napirendet fogad el, mi nem tudhatunk, csak partnerséget tudunk ajánlani. Mi részesei akarunk lenni a folyamatoknak, nem elszenvedői.

A MOK részéről nyilván az orvosokat képviselik, de korábban arról beszélt, hogy az egészségügy szempontjából megkerülhetetlen a szakdolgozók helyzete. Az ő érdekükben mennyit tudnak tenni?

A gyógyítás korszerűen ma már csak csapatmunkában képzelhető el. És ennek a teammunkának rendkívül fontos tagjai az egészségügy egyéb dolgozói, akár diplomás, akár diploma nélküli. Mi ezt így gondoljuk.

Ebből következik, hogy a szervezeteinknek is együtt kell működni, de nekik megvan a saját szervezetük. Tehát mindenképp akarunk egyfajta ágazaton belüli szolidaritást, de ettől még direktben a szakdolgozói kamara képviseli a szakdolgozókat, az orvosi kamara pedig az orvosokat.

"Ahány főorvosi pozíció, kétszer annyi köpenyzseb" - interjú Kincses Gyulával, az Újratervezés szóvivőjével

Hálapénz, reformok nélkül újratermelődő kórházi adóssághegyek, betegközpontú egészségügy - ezek azok a területek, ahol azonnali szemléletváltásra van szükség az Újratervezés orvoscsoport egyik szóvivője szerint. Kincses Gyula úgy látja: a megújításra szoruló Magyar Orvosi Kamara jelenleg semmit nem nyújt az éves tagdíjért cserébe és a tagság érdekeiért sem áll ki úgy, ahogy kellene.

Mennyire lehet pontosan munkába járni BKV-val? Jobb, mint mondjuk egy terepjáró?

Ma is 105-ös busszal jöttem, és ezt tartom. Érdekes módon az elnökcsere után az egyébként kedvezményesen bérelt terepjáró visszakerült a bérbeadóhoz, és ezután közölték, hogy egy új terepjárót fognak nekem hozni. Mondtam, hogy nem szeretnék nagy autót, csak egy i30-at, és ezután ők tettek egy olyan ajánlatot, hogy ebből a kategóriából inkább egy plug-in hibridet biztosítanak, amit elfogadtam.

Az, hogy zöld rendszámos, nem flancoló autója van az orvosi kamarának, az egy jó üzenet. De mondom: munkába a 105-ös busszal járok, de lehetőség szerint hetente járni fogom  a vidéket, tagszervezeteket, ahogy azt korábban ígértük. Orvosklubokba, kisebb rendezvényekre is akarok menni,  és ehhez valóban szükség van egy jó konstrukcióban bérelt, környezetkimélő, alacsony költségű autóra.