Az elmúlt pár nap legfontosabb külpolitikai eseménye kétségkívül a diplomáciai nagyüzem volt Donald Trump körül. Épp ideje volt, hiszen ki ne emlékezne rá, a régi-új amerikai elnök egyik fő kampányüzenete az volt, hogy ő véget vet az orosz–ukrán konfliktusnak „huszonnégy óra alatt”, „két telefonhívással”.
Az persze nyilvánvaló volt, hogy ez barokkos túlzás. Trump novemberi megválasztása, majd januári beiktatása után sem történt semmi érdemi előrelépés az azóta pedig háromévessé nyúlt háborúban. Pedig a Fehér Ház lakója valóban próbálkozott. Az újabb és újabb orosz csapások azonban neki is szemet szúrtak, így például egy április végi súlyos támadás után Trump kerek perec ezt üzente közösségimédia-oldalán az orosz elnöknek:
„Vlagyimir, FEJEZD BE!”
Ezt követően pedig az amerikai vezető azt mondta, Putyinnak semmi oka nem volt polgári célpontok elleni támadásra, szerinte ezt azt jelenti, hogy az orosz államfő
„talán nem is akarja befejezni a háborút, csak kocogtat engem”
Trumpot tényleg nem lehet azzal vádolni, hogy félvállról venné a mediátori vállalását. Bár februárban emlékezetesen nagyon csúfos véget ért a közte és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök közti megbeszélés (a kudarcban Zelenszkij mellett JD Vance amerikai alelnök szerepe is „elévülhetetlen”), az előbb említett április végi események közben újra találkoztak, mégpedig sokkal békésebb körülmények között, a Vatikánban, Ferenc pápa temetését megelőzően, erről pedig egy ikonikus fotó is készült.
Látványos előrelépés egy hete történt, amikor Putyin és Trump az alaszkai Anchorage-be szervezett csúcstalálkozót, ám
annak eredménye csupán egy konkrétumok nélküli közös sajtótájékoztató volt a két szuperhatalom vezetője között,
melyen Putyin hosszan, Trump röviden beszélt.
Ennél azért jóval több konkrétumot tartalmazott az a multilaterális csúcstalálkozó, melyet az amerikai vezető hétfőre hívott össze Washingtonba. Ezen először Zelenszkij elnök volt a Fehér Ház vendége, majd az Európai Unió és a NATO vezetői is megvitatták elképzeléseiket Trumppal, aki a megbeszélés alatt Putyin elnökkel is telefonos tárgyalást folytatott.
Hogy ez a nagyüzem a semmihez képest jelentős előrelépés, az látványos, Friedrich Merz német kancellár szerint „két héten belül sor kerülhet” egy Putyin–Zelenszkij csúcstalálkozóra, és Trump is optimizmusának adott hangot, mondván:
„Egy bizonyos időn belül, nem túl sokára, egy-két héten belül tudni fogjuk, hogy sikerül-e megoldanunk ezt, vagy folytatódik ez a szörnyű harc.”
A kedélyeket és a reményeket azonban ezúttal is a Kreml hűtötte le. A telefonbeszélgetésről Jurij Usakov, az orosz elnök külpolitikai tanácsadója azt mondta,
egyelőre nincs szó orosz–ukrán elnöki csúcstalálkozóról.
Moszkva szerint ugyanis csak abban állapodtak meg, hogy az isztambuli orosz–ukrán tárgyalásokhoz képest megemelik a delegációk szintjét. Amire az optimisták azt mondhatják, előrelépés, a realitás azonban az, hogy a harcoló felek eddigi tárgyalásain a küldöttek mandátuma eddig nagyjából a fogolycsere-megállapodásra terjedt ki. Ezt a szintet megugrani nem túl nehéz, ez világos.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter pedig látványos időhúzásba kezdett. Az orosz diplomácia első embere Merz kéthetes, illetve Trump egy-két hetes határidejét gyakorlatilag beláthatatlan időtávra kitolva azt mondta,
„lépésről lépésre, fokozatosan, a szakértői szintről indulva, és az összes szükséges lépést megtéve” kell felkészülni egy orosz–ukrán elnöki tárgyalásra.
Lavrov hangsúlyozta, hogy bármilyen magas szintű találkozót rendkívül gondosan kell előkészíteni.
Ez pedig az előbb felvázoltak alapján egészen biztosan hónapokig fog tartani.
Így tehát közeli békéről álmodozni továbbra is lehet, de az önámítás. Legjobb esetben is az év negyedik negyedében kerülhet sor Putyin és Zelenszkij találkozójára, és egyáltalán nem biztos, hogy az béketárgyalás lesz, mert a felek még abban sem értenek egyet, tűzszünetre vagy békekötésre van-e szükség első körben. Ez viszont azt jelenti, a geopolitikai bizonytalanság továbbra is jelen lesz a világgazdaságban, a fennálló kockázat pedig akadályozza a világ jegybankjait, így a Fedet is a magas kamatszintek csökkentésében – bármennyire is szeretne már kamatvágást Trump. Így a hőn áhított gazdasági fellendülés is várat még magára. Nem lesz repülőrajt.