Minden nemzetnek megvannak az ünnepelt hősei, nagy uralkodói, példaképei. Nekünk, magyaroknak szerencsére sok jutott nagy királyokból, nagyszerű hősökből, igazi példaképekből annak ellenére is, hogy a történelmünk vérzivataros és szomorú eseményekkel teli. Államalapító szent királyunk, I. Szent István közel ezer éve, Nagyboldogasszony napján ajánlotta fel fiatal országát, Magyarországot Szűz Máriának, hogy óvja és védje minden bajtól, patronálja a világ forgatagában, majd első uralkodónk távozott a földi világból. Letette a magyar államiság alapjait, egyházat alapított, törvényeket adott ki, vaskézzel fegyelmet teremtett, egyszóval létrehozta az államot, ami annyi viszontagságon át, de még mindig létezik. Őrá emlékezünk augusztus 20-án.
De valóban emlékezünk rá? Vagy időközben elfelejtettük, hogy mit adott a magyar történelemnek?
Nemzeti ünnepünk kétoldalúságával le kell számolni. Szent Istvánra a Szent Jobb-körmenettel, a számtalan emlékező programmal és természetesen az állami ünnepséghez kötődő eseményekkel együtt kell emlékezni. Mert Magyarország születésének napja több, mint egy tűzijáték és az arról szóló vita.
Sajnálatos módon a közélet szűkebb és tágabb bugyraiban évről évre méltatlan módon emlékezünk meg Magyarország megalapításáról, első nagy királyunk tetteiről, munkásságáról, leszűkítve az ünnepet arra, hogy a mindenkori kormányzat augusztus 20-án este 9 óra körül több ezer kisebb-nagyobb rakétával, tűzijátékkal, lézershow-val és miegymással zárja le az ünnepségsorozatot.
Évről évre felmerül, hogy ez mennyibe kerül a magyar államnak, mennyibe kerül egy-egy állampolgárnak, milyen jó lenne másra költeni. Jelen sorok írója ettől teljes mértékben távol tartja magát, azt nemzeti ünnepünk kiüresítésének tartja. A magyar állam alapvető problémái, a kétségtelenül sok nehézséggel küszködő, és mellette sok hibával működő magyar egészségügy nem ettől fog megjavulni, ahogy a létszámhiánnyal küszködő, megbecsültségtől messze álló rendőrség se ettől lesz ütőképesebb, és az évszázad egyik nagy politikai és gazdasági átverésének áldozatai, a devizahitelesek se a tűzijátékra elköltött pénz miatt vannak nagyon nehéz helyzetben
Ez a közéleti felszín nagyon egyszerű, sok esetben sajnos primitív, demagóg világképe, de közben elveszítjük azt, amit Szent István adott nekünk: ezen a napon az örökségünket kell megünnepelnünk, azokra a tettekre kell emlékeznünk, amik nélkül nem lennénk itt, a Kárpát-medence közepén, de legalábbis más irányt vett volna történelmünk. Szent István állam- és egyházszervező munkássága több, mint egy tűzijáték, több olcsó politikai hangulatkeltésnél. Szent István tevékenysége minden, ami Magyarországot jelenti:
– hogy különbözőek vagyunk, mégis vannak kötelékek, amik egységessé tudnak tenni bennünket a bajban;
– hogy ugyan mást gondolunk a világról, de mégis meg tudunk egyezni közös célokban;
– hogy egyszerre vagyunk nyugatiak és a keleti örökség birtokosai.
Az egyensúlyt történelmünkben Szent István és utódai teremtették meg, és azok siklatták ki, akik nem ezen az úton haladtak.
Mi, magyarok sokat köszönhetünk államalapító királyunknak, ezt pedig mi, kései, XXI. századi utódok, egy nagyon hosszú, megannyi tragédiával teli XX. század, egy elsikkasztott rendszerváltás és körülményei ellenére sem felejthetjük el. Ehhez nem kell mást tenni, hogy augusztus 20-át visszaadjuk annak az embernek, annak a szentnek, aki a legjobban megérdemli, és aki nélkül Magyarország se lenne: adjuk vissza augusztus 20-át Szent Istvánnak!
Ez az a misszió, amit zászlónkra kell tűzni, és lesz olyan látványos, mint egy tűzijáték.
(A szerző történész, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje Budapest 5. választókerületében.)