5

Orbán borús napon érkezett Berlinbe

Orbán és Merkel
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Napi jegyzet - Stabilabbak a magyar-német kapcsolatok, mint a kancellárságának végéhez közeledő Angela Merkel kereszténydemokrata politikai közösségének a helyzete.

Összefüggés nincs, de azért mégiscsak érdekes hátteret adott Orbán Viktor berlini látogatásának, hogy Angela Merkel tanítványa és kiszemelt utódja, Annegret Kramp-Karrenbauer bedobta a gyeplőt a lovak közé.

Figyelem: ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.

A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnökéről már rég kiderült: a nyomába sem ér mesterének, és nem ő lesz az, aki majd megújítja pártját, hogy aztán elfoglalhassa az előmelegített kancellári széket. Jelen állás szerint már csak addig marad pártelnök, amíg a CDU nem tud valakit a helyére ültetni, az pedig már biztos, hogy nem lesz belőle kancellárjelölt. Ő döntött így, de minden jelentősebb német kommentár szerint AKK (ahogy röviden nevezni szokás) sorsát a türingiai események pecsételték meg.

Kramp-Karrenbauer tagadja, hogy így lenne, állítása szerint már hosszú ideje érlelődött benne az elhatározás. Ugyanakkor ettől még igaz lehet, hogy Türingia szerdán megválasztott miniszterelnökének, Thomas Kemmerichnek a gyors és zajos bukása volt az utolsó csepp a pohárban. Kevesen hiszik el, hogy a CDU vezetésének ne lett volna valamilyen formában tudomása a „megbocsáthatatlan bűnről”. Arról, hogy a CDU együtt szavazott a szélsőjobboldali veszedelemnek tartott AfD-vel a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) jelöltjére, aki csak így tudott Türingia kormányfője lenni. Mérgében Angela Merkel akkorát csapott az asztalra, hogy borult minden. Türingia új kormánya, az FDP miniszterelnöke, Thomas Kemmerich és végül AKK is.

Mi lesz most a CDU-val? Jó kérdés. A Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írta: Carsten Linnemann frakcióvezető-helyettes szerint mély válságba került a CDU, és sosem volt még ennyire megosztott. Egy erős személyiségre lenne szükség a kereszténydemokrata párt élén, aki képes úrrá lenni a megosztottságon és vezetni a CDU-t. Linnemann attól tart, hogy ha ez nem sikerül, akkor a CDU elveszti néppárti státuszát. Tilman Kuban, a CDU ifjúsági szervezete, a Junge Union vezetője és Linnemann egyaránt bírálta Kramp-Karrenbauert a türingiai események kezelése miatt. Álláspontjuk szerint AKK gyenge vezetőnek mutatkozott, azzal pedig, hogy új választásokat sürgetett a tartományban, a CDU-tól balra és jobbra álló formációkat erősítette.

Borús napok ezek a német kormánypártnak, ráadásul nem sok maradt hátra a soron következő 2021-es választásokig. Angela Merkel utolsó hivatali ciklusának a végén jár, a CDU fejetlenül ténfereg.

Orbán Viktornak is jobb lett volna, ha német partnerei nem most veszítik el a fejüket. Azzal persze nyert, hogy a kancellár „nagyon-nagyon pozitívnak” nevezte a magyar gazdaság fejlődését, és a magyar gazdaságpolitika „okos beruházásairól” beszélt (dicsérettel tavaly Sopronban sem fukarkodott, fel is bolydult tőle akkor a magyar belpolitika), de a magyar miniszterelnök minden bizonnyal az Európai Néppárt kapcsán is biztató szavakra vágyhatott. Arról nem szól a fáma, hogy kapott-e, vagy sem, a CDU belső problémái azonban gyengíthetik a német érdekérvényesítést az Európai Néppártban.

Merkel és Orbán csak rövid időre álltak kamerák elé Berlinben, nem beszéltek azokról a dolgokról, amiben nem értenek egyet. A Tagesspiegel szerint néppárti körökben azt mondják (bár ez nem nagy megfejtés): a Fidesz számára a pártcsaládban való tagságánál is fontosabb kérdés, hogy jó kapcsolatban legyen az Osztrák Néppárttal (ÖVP) és a CDU/CSU pártszövetséggel. Ehhez azt is hozzá kell tenni: Orbánnak ugyanennyire prioritás az is, hogy ezek a politikai erők stabilak legyenek, mert rajtuk dőlhet a Fidesz néppárti tagsága is.

Akárhogy is hat a CDU mostani gyengélkedése a német érdekérvényesítésre, az semmiképpen sem várható, hogy a magyar-német kapcsolatok gyengüljenek. A Brexit után kibontakozó, egyre intenzívebb német-francia viaskodásban felértékelődik Kelet-Közép-Európa támogatása az uniós vitákban, Merkel szolid udvarlását a magyar gazdasági fejlődéssel kapcsolatban is ennek tudatában kell értékelni. A német érdek ugyanis mindig, minden körülmények között az, hogy a kontinentális Európa vezető hatalmaként diktálhasson.