"Ha nem tudjuk megmondani, mi ellen harcolunk, akkor azt sem tudjuk megmondani, hogy mi a harc jó formája. Mi az tehát, ami ellen harcolni kell?"*
*G. Fodor Gábor Az Orbán-szabály (2021)
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Egy homofób, egy kirekesztő és/vagy egy vesztes Orbán Viktor ellen harcolni egy futballstadionban nem éppen a harc jó formája, de még csak a legyőzendő ellenfelet sem jelöli meg helyesen.
Bár ennek felismerése Münchenben nem is sikerülhet - több szempontból sem.
Akik a NER-ben a hatalommal szemben politizálnak, tevékenykednek, azok jó esetben tisztában vannak azzal, hogy a Habony-Rogán politikai boszorkánykonyhában rájuk a tagadók, a nemek szerepét osztották, míg a miniszterelnök az igen-ember (ugyanakkor volt, illetve van egy ügy, ami kivételnek számít, és amire a cikk végén visszatérek). A zsigeri ellentmondásnak egyik leglátványosabb példája a stadionok (így, egy szuszra) és a futball támogatása, amit 2021 nyarán a koronavírus-járvány kezelése még tovább erősített.
A tény, hogy a 2013-as katasztrofális 8-1-es hollandiai vereség után - iszonyú állami források becsatornázása árán - a magyar labdarúgó-válogatott az új Puskás Arénában, a részben hazai rendezésű Európa-bajnokság csoportmeccsén 1-1-es döntetlent játszott az aktuális világbajnok Franciaországgal. Mindezt közel teltház előtt - egyedüliként a kontinensen, a szintén sokat támadott hazai vakcinaprogram eredményeként. Az előrelépést, pontosabban a teljesítményt elvitatni nem lehet, és mivel a magyarfoci sikertelenségét az ellenzék összekötötte Orbán személyével, így jó esetben annak sikere is a miniszterelnökre száll.
Szintén hazai pálya a fideszes boszorkánymesterek számára a pedofilellenes törvény homoszexualitást érintő kiegészítése.
Ellenben épít gyárat az Egyesült Államoknak, a törököknek, Kínának és a németeknek.
A magyar belpolitikát/társadalmat ezzel a furcsa, tisztán pénzalapú pragmatizmussal tökéletesen képes uralni a Fidesz - legalábbis egyelőre az ellenzéki összefogás is csak egy ikszre tűnik jónak.
S bár Orbánt lenézhetik Münchenben, ő tökéletesen kijelölte magának és a táborának azt, ami ellen harcolni kell. A német politikának azon részével szemben sorakozik fel, amelyik abban éli ki a társadalmi igazságérzetét, hogy a magyar válogatott meccse alatt szivárványszínűre festené a müncheni Allianz Arénát.
De vajon miért nem egy magyar munkást, miért nem egy német multiban túlmunkára kényszerülő magyar bérrabszolgát festenek fel a müncheni stadion falára?
"A Magyarországon beruházó észak-rajna-vesztfáliai cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány azon törvénymódosító javaslatait, amelyek tovább növelik az ország versenyképességét, és a korábban kihívásként emlegetett munkaerőpiaci helyzeten javítanak"
- Szijjártó Péter külügyminiszter 2018 novemberében így nyilatkozott Düsseldorfban a rabszolgatörvény megalkotásának hátteréről.
A magyar külgazdasági miniszter azt is elmondta, hogy a magyarországi vállalatok már régóta kérték, hogy „biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni",
Ez a hozzáállás semmit nem változott azóta sem, sőt! Például 2020-ban a Pénzügyminisztérium által szétosztott 1200 milliárd forintos támogatásnak a 21,5 százalékát kapták meg a német hátterű vállalkozások, miközben az esetükben a hozzáadott érték 13,5 százalék. Borzasztó, de a német Audi már így is több támogatást kap Magyarországon, mint Németországban, illetve ahogy korábban a G7 bemutatta, részben a magyar munkásuk hozzáadott értékéből finanszírozzák a német munkaerő magasabb fizetéseit. A gazdasági szakportál szerint erős kérdés, hogy miért a magyar adófizetőknek kell besegíteni annak a vállalatnak a működésébe, amely transzferárazási gyakorlatával az adófizetést évtizedek óta lehetőség szerint kerüli. Egyébként az Audi 2020. február 4-i döntése szerint, a koronavírus berobbanása előtt, 2 milliárd euró, azaz körülbelül 700 milliárd forint osztalékot utalt haza az anyavállalatának.
2021-ben a legtöbb állami támogatást szintén egy német multi kapta: 11,2 milliárd forint jutott a Thyssenkrupp Components Technology Hungary Kft.-nek, azért, hogy bővítse a gyártósorait. Ezért az összegért cserébe a cég azt vállalta, hogy 460 új munkahelyet hoz létre. Ezzel a kormány egy munkahelyet 24,3 millió forinttal támogatott. 2020-ban egyedi kormánydöntés alapján 67,1 milliárd forintnyi állami támogatást osztott szét a kabinet. Összesen 27 vállalat részesült a pénzosztásból. A szabadeuropa.hu összeállítása szerint
Egy periférián működő EU-s ország kiszipolyozása úgy tűnik nem ér stadionfényeket Münchenben.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/587pu0a7bY4.jpg?itok=K7ShsMs9","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=587pu0a7bY4&t=19s&ab_channel=nemzeti1tv","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
Pedig a magyar bérfelzárkóztatás volt az a pillanat, amikor az ellenzék (pontosabban a Jobbik a bérunióval) állított valamit, és a kormány mondott arra nemet - és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvében a magyar munkások helyzetének javításában Orbán Viktor azóta is a nem-ember szerepében tetszeleg. Ugyanazért mondtak nemet akkor a bérfelzárkóztatás európai szintű megreformálásra, mint amiért benyújtották a rabszolgatörvényt, ragaszkodnak a korábbi orbáni tételhez, miszerint versenyelőnyt jelent Magyarország számára az olcsó hazai munkaerő.
Vajon egyszer fognak harcolni egy (melósokat) kizsákmányoló Orbánnal szemben Münchenben? Vagy az már a németeknek is fájna?