A hatalommal együtt felelősség is jár. Nemcsak hangzatos pozíciókkal, jól csengő titulusokkal és busás fizetéssel. A hatalom ugyanis nem arra való, hogy elérhetetlenné tegye azt, aki megszerezte, hanem éppen ellenkezőleg: odafigyelést követel azok iránt, akiket a politikusok valójában nem uralnak, hanem szolgálnak.
Ehhez képest május 1. óta mintha maga a hatalom is szabadságra ment volna. A miniszterek, minisztériumok, szervek és intézmények elérhetőségei gyakorlatilag eltűntek a politikai Bermuda-háromszögben. Pedig attól, hogy valaki „ellenzéki oldalon áll”, még nem élből az a célja, hogy kritizálja a hatalmon lévőket, sőt: van, hogy pont segítő szándékkal fordulna a kormány felé. Így aztán mindenki úgy próbál kapcsolatot teremteni a kormánnyal, ahogy tud. Van, aki hivatalos levelet ír. Van, aki telefonál. És ha már minden kötél szakad, marad az SMS.
Adorján Béla, a Jobbik elnöke is ez utóbbit választotta – jobb híján. Több mint egy évtizede húzódó, a Tiszát, a Szamost és a Krasznát érintő folyószennyezési ügyben kereste meg Gajdos László környezetért felelős minisztert. Nem indulatos Facebook-posztot küldött, nem számonkérő kirohanást puffogtatott az éterbe, hanem egy kulturált, részletes megkeresést. Felajánlotta a rendelkezésére álló rendőrségi, nyomozati és ügyészségi anyagokat, sőt még azt is, hogy személyesen egyeztet.
A válasz az üzenetre mindössze ennyi volt:
„Köszi.”
Talán tényleg ez a XXI. századi kormányzás új kommunikációs minimuma. Probléma? Köszi. Dokumentumok? Köszi. Évtizedes folyószennyezés? Köszi.
Csak azt nem tudni, hogy a „köszi” után mikor jön a „majd intézzük”. És főleg: mikor jön az intézkedés.
Mert a hatalom nem attól hatalom, hogy van hozzá minisztériumi tábla, szolgálati autó és fizetés. Hanem attól, hogy amikor valaki segítséget kér, van, aki meghallgatja.
A „Köszi” pedig erre azért meglehetősen szerény teljesítmény.