Teleki Blanka 1806-ban látta meg a napvilágot egy erdélyi arisztokrata család, a Teleki család első gyermekeként Kővárhosszúfalván. Életének minden fontos eszmeisége már szülei vérében is csordogált. Sem a magyar szabadságért dobogó szív, sem a nevelés fejlesztéséért való odaadó küzdelem nem volt ismeretlen családjában. Édesanyja, Brunszvik Carolina ugyancsak híres pedagógus volt, illetve nagynénje, Brunszvik Teréz munkássága sem ismeretlen senki előtt, aki az óvodák történetéről egy-két mondatot hallott már. Ő alapította ugyanis az első óvodát „Angyalkert” néven. Apja, Teleki Imre inkább elvonuló életet élt, hosszúfalvi kastélyuk bejáratára is a következő Ovidius-idézetet íratta: „Qui bene latuit bene vixit.” azaz „Ki jól rejtőzött, jól élt.”
Ebben a korban az arisztokrata családok gyermekeivel otthon nevelőnő foglalkozott. Nem volt ez másképp Blankáék esetében sem. A család legnagyobb leánygyermeke azonban hamar kitűnt tehetségével: matematika, festészet, zene, nyelvek – minden tanulmányt szívesen és könnyedén elsajátított. Apja ezt látván, először Kolozsvárra küldte tanulni, de ezzel sem elégedett meg, többet látott lányában: nagynénjéhez irányította, akinek otthonát zeneszerzők, írók, festők látogatták. Bécsben még ő tanította Beethovent zongorázni is, akivel azóta is barátságot tartott. A lelkes pedagógus, akiből a hazaszeretet sem hiányzott („Mint a nép nevelője, a hazámnak akartam szentelni életemet. A tömegeké lesz erőm és időm, s a jövő nemzedéké szeretetem.” – így ír saját életéről.) Blankára nagy inspiráló hatással volt, így hamar ő is a pedagógusi pályát választotta. Több helyen tanított, majd nagynénje bemutatta Széchenyi Istvánnak, végül Münchenben tanult zenét, festészetet és olasz nyelvet.
1846 novemberében, tehát mintegy 170 éve alapította meg Teleki Blanka első leánynevelő intézetét, amely kifejezetten a magyar szellemben való nevelést tűzte ki célul. Az iskola népszerűsége gyorsan növekedett. Világtörténelmet, hazai történelmet, földrajzot, „számvetést”, francia, német, olasz nyelveket, magyar nyelvtant, helyesírást, irodalmat, kézimunkát, éneklést, rajzolást, illetve vallást tanultak a növendékek. Néhány különleges, a mai iskolarendszerben már nem magától értetődő tárgy is helyet kapott: tánc, mitológia és zongora. Mindez magyar nyelven folyt.
A történelmet és az irodalmat Fehér Pál (a márciusi ifjak közt Vasvári Pálként ismert) tartotta. Ez nagyban befolyásolta az iskola szellemiségét is. A forradalom alatt Teleki Blanka méltóságteljes iskolavezetőként viselkedett: az Életképek c. folyóiratban megjelent cikkével nőtársait a tiszta hazaszeretet őrzése mellett önmérsékletre intette. A szabadságharc után 10 év várfogságra ítélték. Ebből általános amnesztia következtében 1857-ben, 6 év után szabadult. De utána sem volt nyugta. Budapesten nyomozók, titkos rendőrök követték, és egészsége sem volt teljes ezekben az években.
Végül külföldön élő Emma húgánál talált menedéket, ahol Antonina, unokahúga nyújtott vigaszt neki, mivel egykori növendékeinek szeretetét idézte fel. Nagynénje hatására az ifjú Antonina is a tanítást választotta hivatásául, hazaköltözött, és ő is nőneveléssel foglalkozott Kolozsváron.
Teleki Blanka 1862-ben halt meg Párizsban. A montparnasse-i temetőben került végső nyughelyére. Bár nem Magyarországon, sírja mégis egy kis magyar szigetként domborul, magyar nemzeti színű szalagokkal letakarva. Ma szerte az országban több kollégium, általános iskola és gimnázium viseli nevét. A magyar arisztokraták azon tagjai közé tartozott, akik vagyonukkal és tehetségükkel saját nemzetüket szolgálták, nem önös célok, hanem a magyarság felvirágoztatásának nemes célja lebegett szemük előtt.
Ahogy a tárgyalást vezető egyik hadbíró írt róla periratában: „Ritka szellemi képességű és tudományos műveltségű, meg nem félemlíthető, szilárd akaratú és fáradhatatlan kitartású hölgy.” Sok tekintetben vehetünk példát Teleki Blankáról:
- töretlen hazaszeretet
- másokért való odaadó küzdelem
- kitartó, elkötelezett munka
Sok tekintetben megvalósult mindaz, amiért Teleki Blanka küzdött. Ma a lányok ugyanúgy tanulhatnak. Bár ma talán sok akkori, igazán nőkre szabott tantárgyat visszahívnánk abból az időből. Talán jön még egy Teleki Blanka, aki a mai, sok tekintetben éppen a másik irányba kibillent világban fejti ki áldásos munkáját a magyar nők művelődéséért. Blanka élete és munkássága azt a mindig érvényes üzenetet hordozza számunkra, hogy egy nemzet felemelkedéséhez elengedhetetlenül fontos a nők megfelelő művelődése, nemzeti szellemű nevelése, így válhatnak igazán jó anyákká, a magyarság megfelelő körülményeket biztosító alapjává és a nemzet művelt asszonyaivá.