Nem sikerült az Ön által vezetett Jobbiknak a listaállítás. Evidens kérdés: lemond-e pártelnöki posztjáról?

Egyértelműen nem. Az én feladatom az volt a nagyjából két évvel ezelőtt elkezdett munkában, hogy egyrészt megpróbáljam egyben tartani azt, amit az elődeim majdnem sikerrel szétvertek és szétromboltak, másrészt megpróbáljak olyan kapcsolatrendszert kiépíteni a párt körül, ami lehetővé teszi azt, hogy egy széleskörű társadalmi érdekképviselet újra megjelenítése a párt sajátja legyen. Ez a folyamat elkezdődött, és én azt gondolom, hogy sikerrel végre is hajtottuk, hiszen elég szoros kapcsolatfelvétel történt a kisgazdákkal, a MIÉP-pel vagy egyéb más olyan civil szervezetekkel, amik ugyan mikroközösségként működnek Magyarországon, de ezek a kis apró sejtek mind érdemi munkát végeznek a társadalmi érdekképviselet szempontjából.

Külső és belső okok

Tavaly februárban, mikor bejelentette a Jobbik az önálló indulást, azt mondta, hogy az egy százalékos EP-eredmény kijózanította a pártban maradókat, akik egy „határozott, kőkeményen a célt szem előtt tartó vezetést” kívánnak. Az, hogy nem sikerült még a listaállítás sem, rosszabb még az 1 százalékos EP-eredménynél is. Nemhogy a 106, de még a 71 jelölttől is messze vannak. Mik az okok?

Hát ez a kérdés eléggé, mondjuk úgy, hogy szélsőséges megállapítás volt.

Bocsánat, de nem péntek reggel vagyunk a Kossuth rádióban.

Így van. És akkor próbáljuk meg elemezni, hogy miért mondom ezt. Alapvetően az EP-induláshoz szükséges 20 ezer ajánlást a Jobbik alig tudta akkor túllépni. Ez azt jelenti, hogy – ezt talán a közvélemény nem tudja, de – nem egészen húszezer-egyszáz érvényes ajánlást tudott összegyűjteni akkor a Jobbik. Fontos megjegyezni, hogy a Jobbik stratégiai változtatáson ment keresztül, mégpedig abban, hogy nem zárta be a Jobbik mint párt a kapuit, hanem elkezdett nyitni kifelé. Tehát ez azt jelentette, hogy a Jobbik párttagsági könyvvel rendelkező jelöltjei nagyjából olyan 60-an voltak a 105-ből. A többiek olyan szereplői voltak ennek a választásnak, akik vagy valamilyen civil szervezet aktivistái voltak, vagy magánemberek, akik valamilyen ügyet képviselve már régen jelen vannak a politikai közéletben, de mondhatjuk azt is, hogy a politikának ezt a szegmensét nem ismerve vannak jelen. Tehát mondjuk úgy, hogy amatőrként indultak neki a választásnak például az ajánlásgyűjtés keretében.

Hogyha számszakilag megnézzük, hogy a Jobbik jelöltjei mennyi ajánlást gyűjtöttek össze ezen a választáson, és mennyit gyűjtöttek össze kínkeservesen az európai parlamenti választáson, akkor dimenzionális különbségek vannak. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a 105 ember körülbelül 60 ezer ajánlást gyűjtött össze. Hogyan lett ebből mégis körülbelül 50 állva maradt jelölt? (Az interjú kedd délelőtti készítésekor ennyi jogerős, vissza nem lépett jelöltje volt a pártnak. – A szerk.) Ez két részből állt össze. Az egyik rész az, hogy a választási irodák soha nem látott módon vizsgálták az ajánlásokat, és nekem szent meggyőződésem, hogy ez igen elfogult viszonyokat mutat. Például Nyíregyházán azért utasítottak el egy ajánlást, mert egy szám kilógott a rubrikából a rendelkezésre álló területről. Vagy mondjuk az „n” betűt felnőttesen írva nem púposra írta az ajánlásgyűjtő, hanem mint egy felnőtt ember. Hogyha valaki folyóírással szokott még írni – bár ez egyre kevésbé jellemző a magyar társadalomra a számítástechnika világában – akkor az egy „u” betűhöz hasonlít, és ezeket már nem fogadták el. De nem hivatkozunk erre, hiszen a választási törvény egyértelmű: csak a megkérdőjelezhetetlen ajánlásokat fogadhatja el a választási iroda.

Ugyanakkor azért mégiscsak idehoznék egy további példát éppen Budapest egyik választókerületében. Az történt, hogy egy adott utcának a 6-7. szám alatti lakosai. Ennek az utcának egyébként nincsen 67. száma, 6-7. száma viszont van. És csak azért, mert az ajánlásgyűjtő sietségből vagy felületességből nem tett kötőjelet a két szám közé, ezért érvénytelennek minősítették az ajánlást. Mondok egy másikat: Nógrád vármegye 1. számú választókerületének jelöltjétől 750 leadott ajánlásból 200-at fogadott el a választási iroda. Mindezt azért, mert az ajánlás gyűjtője a lap alján nem szabályszerűen töltötte ki a személyi számát: nem hagyott hézagokat, nem használt kötőjelet, hanem azt a számsort beírta, ahogy jöttek sorba a rubrikák, így nem töltötte ki az összes rubrikát. És ez bizony azt eredményezte, hogy a lapon nyolcasával megjelenő ajánlásokat a választási iroda már elutasította, mert érvénytelennek minősítették a gyűjtőnek az adatait.

Ezek külső tényezők, amelyek ugyanúgy vonatkoznak a Fideszre, a Tiszára, a Mi Hazánkra, a Kutyapártra és a DK-ra is.

Így van, ezért mondom én azt, hogy tulajdonképpen azok az emberek, akik kívülről érkeztek és rutintalanok voltak akár az ajánlásgyűjtés során, ők sajnos rendre belefutottak ebbe a hibába. Azt is hozzá kell tenni természetesen, hogy elképesztően nagy volt most a társadalmi nyomás. Soha nem látott gyűlölet van a magyar társadalomban, és igazából népszerű politikus az tud lenni ma Magyarországon, aki vagy isteníti-imádja Orbán Viktort és a Fideszt, vagy aki fröcsögve gyűlöli a nyilvánosság előtt ugyanezt a közösséget. Aki abban a térben gondolkodik, amiben én személy szerint emberként és politikusként gondolkodom, azaz hogy ügyek mentén a másik ember méltóságát megtartva kell politikai tevékenységet folytatni, az a politikai tevékenység ma Magyarországon nem feltétlenül népszerű. Nagyon hasznos, nagyon hatékony a társadalom szempontjából, de nem népszerű.

Most a magyar társadalom szemében egyetlenegy kérdés lebeg: Orbán léte vagy nem léte. Orbánt leváltani vagy hatalomban tartani.

És tulajdonképpen minden bizonyíték nélkül azt megállapíthatom, hogy a Magyarországon bejegyzett 168 párt közül jelenleg önerejéből kettő párt tudta produkálni a számára szükséges és kötelezően előírt jelölti ajánlásokat. Az összes többieket nagyon szívesen alávetném egy vizsgálatnak, hogy hogyan is sikerült nekik.

Melyik kettőre gondol?

A Tiszának és a Fidesznek ez egészen biztosan önerejükből sikerült. Bár azért az is kérdéseket vet fel. Mondjuk idézném Seszták Miklóst, a Fidesz–KDNP kisvárdai térségi országgyűlési képviselőjét, aki arról számolt be, hogy nem egészen 30 perc alatt gyűjtötték össze az 500 ajánlást. Vagy ide tudnám hozni szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye ikonikus szereplőjét, aki általában egyébként a Fidesz szavazatrablásában legalább a második helyen szokott szerepelni. Ez Tilki Attila, aki pont szembejött velem, amikor átvettük az íveket. Negyed 9-kor sétált ki az önkormányzat épületéből Vásárosnaményban, és egy olyan választókerületben, aminek a hossza nagyjából 100 kilométer, negyed tízre már leadta az összes ajánlást, szóval fizikailag sem tudta volna bejárni a választókerületet. Seszták Miklós meg pláne nem tudta volna nem egészen 30 perc alatt bejárni azt a területet, ahonnan fizikailag össze lehet gyűjteni.

Ahogy a Jobbiknak, úgy nyilván a két nagy pártnak is voltak ajánlásgyűjtői.

Nyilván nekem is, és ezért mondom én azt, hogy azért a varázslat ott van a Fidesz kezében.

Én személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy 2022-ben nem vállaltam jelöltséget, mert nem tudtam azonosulni a balliberális eszmékkel, és nem tudtam azonosulni azzal a gyurcsányi momentumos összefogással.

És nagyon boldog vagyok ettől, az én lelki békém megvan, és ezért 2022-ben nem vettem részt a választáson. Viszont 2018-ban igen!

De hogyan gyűjtöttem én össze az ajánlásokat? Fél kilenc körül kerültem sorra, felvettem az íveket, és felkerestem azokat az aktivistáimat, akikkel már jóval korábban mi barátságban voltunk, tartottuk a kapcsolatot. Körülbelül kettő nap alatt fizikailag meglettek ezek az ajánlások. Ezt a választópolgárok úgy képzeljék el, hogy ha mondjuk én elmegyek Záhonyba Vásárosnaményból, az oda-vissza közel 100 kilométer. Ha a másik irányba indulok el, mondjuk Fehérgyarmatra, az oda-vissza 70 kilométer. Magasliget 90 kilométer. Tehát ezeket a területeket bejárni úgy, hogy kiosztja az ember az ajánlóíveket, az ottani aktivistáim összegyűjtik az aláírásokat, majd visszagyűjteni az íveket, ez időbe kerül. De azzal tudok büszkélkedni, hogy ezzel a módszerrel nagyjából 122 teleírt ívet adtam le, és nyilvánvalóan elég hamar, a leadástól számítva néhány órán belül ezt rögzítette is a választási bizottság.

Tehát én azt mondom, hogy ma Magyarországon nagyon nehéz úgy politikai tevékenységet folytatni, hogy teljesen kettéosztódott a magyar társadalom az Orbán-imádók és az Orbán-gyűlölők társaságára.

Arról nem beszélve, hogy – ahogy a Jobbik életében ez már megszokott – mi valahogy mindig mindenkinek az útjában vagyunk.

A Fidesznek azért voltunk útjában, mert tudták jól, hogy ha a Jobbik listát állít, a Mi Hazánknak kétséges a Parlamentbe jutása, ugyanis megoszlanak a nemzeti radikális szavazatok. Nézzük meg a 2024-es önkormányzati választást, vármegyei közgyűlési listaállítást, és nézzük meg azokat a területeket, ahol indított a Jobbik listát, ott hogyan szerepelt a Mi Hazánk, illetve ahol nem indított a Jobbik listát, ott hogyan szerepelt a Mi Hazánk.

Tehát a Fidesz nagyon patikamérlegen kimérte, hogy ha mi listát állítunk, akkor veszélybe kerül az ő legfőbb szövetségese, a Mi Hazánk parlamentbe jutása.

Neki elemi érdeke volt, hogy mi ebben ne boldoguljunk, és minden akadályt elénk is gördítettek.

De ami számomra egészen elképesztő és döbbenetes, hogy az a politikai párt, ami kormányváltásra készül, és szüksége lenne minden szövetségesre, hogy le tudja győzni a Mi Hazánk és Fidesz-KDNP alkotta tengelyt, azok több mint 20 helyen megtámadták a Jobbik-jelölések jogerőre emelkedését. Mert úgy gondolták valamiért, hogy nekik is útjukba vagyunk. Megjegyzem, szerintem végzetes hibát követtek el, mert így bennem merülnek fel erős kétségek, hogy ha egymaguk kerülnek szembe a Fidesz–KDNP szövetséggel a Mi Hazánk támogatásával, akkor nem tudnak majd kormányt váltani. Bár ne legyen igazam, mert nagyon szeretném a kormányváltást!

Amiket felsorolt, azok zöme azért külső ok, ami miatt nem sikerült a listaállítás. De azért nézzünk szembe a tényekkel, belső okok is kellettek, hogy legyenek. Mik voltak ezek?

Hogyha megnézzük a Jobbik életét, akkor azt láthatjuk, hogy volt egy komoly felfutása 2003-tól. Amikor az emberek a százalékokkal dobálóznak, emlékeztetnék mindenkit arra, hogy amikor a Jobbik elindult az európai parlamenti választáson életében először, akkor nagyjából 1 százalék alá mérték a pártot, mégis három mandátumot tudott szerezni az Európai Parlamentben. Óriási meglepetést okozott.

Éppen ezért mondom én azt, hogy a közvélemény-kutató cégek már akkor is, most meg pláne nagyjából olyanok, mintha a ködöt szurkálnák. Fogalmuk nincs arról, hogy a társadalomnak mi az abszolút véleménye.

Vannak kutatási struktúráik, amiket alkalmaznak, csak ez nem terjed ki Magyarország teljes keresztmetszetére. De ugyanakkor azt is el tudom mondani, hogy sajnos – és ezt nem szabad elhallgatni senki elől – az egyik legcsapnivalóbb saját belső személyzeti politikája a Jobbiknak volt a párttörténetben. Soha, egyetlen pártból sem ment el, hagyta ott a frakcióját ennyi országgyűlési képviselő. Magyarországon még soha, egyetlen pártban sem történt ilyen fluktuáció.

Nézzük csak meg, hogy most a listát állítani képes pártok közül legalább kettő, de inkább három gazdagodott Jobbikban szocializálódott politikusokkal. Ilyen van a Tiszában is. A Mi Hazánk teljesen egyértelműen a Jobbik kineveltjeiből alakult, és meg kell mondjam, hogy függetlenül attól, tudom mennyi pénzt ér a Mi Hazánk vezérkara, néhány kivétellel szinte mindegyiküket személyesen ismerem, de akiket ismerek, azokra bizony a csirkéimet se bíznám rá, ez az én privát véleményem. Viszont az ügyek, amiket képviselnek, azokkal én nem tudok vitatkozni, hiszen a Jobbikból hozták ezeket az ügyeket. Ugyanakkor – ezt kevesen tudják, és én nem is biztos, hogy szívesen beszélek erről, de hát az igazság az akármilyen kegyetlen, mégiscsak igazság – hogyha megnézzük a Fidesz vezérkarát, nagyon sokan az ős-Jobbikból érkeztek, a Jobbik egyetemi tagozatából jutottak be a politikába. Nem vagyok rá büszke, de azért mégiscsak azt állíthatjuk, hogy Magyarország leggazdagabb szülőanyja a politikai szervezetek közül az maga a Jobbik. Ugyanakkor ez azt jelentette, hogy ez a sok mostohagyermek, amit megszült, ez mind szembefordult vele.

Itt megjegyezném azt is, hogy

ha 2022 előtt lennénk, akkor a Jobbik még most is tudna listát állítani.

De volt egy Volner János nevezetű áruló, aki a magyar Országgyűlésbe 2022 előtt bevitte azt a törvénymódosító javaslatot, ami meghatározta, hogy legalább 14 vármegyében és a fővárosban legalább 71 jelölttel lehet csak listát állítani. Ezt Volner János nyújtotta be az Országgyűlésnek, és természetesen a Fidesz ezt boldogan elfogadta. Nyilvánvalóan tudjuk, hogy ki fogta a kezét annak az íródeáknak, aki írta ezt a törvényjavaslatot. Összegezve én azt mondom, hogy a Jobbiknak az egyik legnagyobb problémája az a rendkívül körültekintés nélküli és fegyelmezetlen személyzeti politikája.

Tehát ez volt az oka a listaállítás sikertelenségének?

Amióta én elnök vagyok, igyekszem rendbe hozni ezt a kérdést. És az az elnökség, amivel együtt dolgozom, ebben nekem részben partnerem is. Most ne menjünk bele a részletekbe, hogy miért mondom azt, hogy részben, ez majd ki fog derülni néhány hét múlva. Mert azért nyilvánvalóan minden eredménynek kell, hogy következménye legyen, a mennybemenetelnek is, meg a pokolba jutásnak is. De mi egy olyan politikai szervezet vagyunk, ami már ismeri a pokolnak minden bugyrát, mi megjártuk azokat, tehát nehogy azt higgye valaki, hogy fel fogjuk adni!

Mi életben fogunk maradni, visszajövünk, mert az ördög is fél tőlünk. És azt fogja tanácsolni, hogy inkább hagyjuk őt békén, mert neki ebből elege van.

Tehát vissza fogunk jönni az életbe. Ugyanakkor határozottan azt mondom, hogy azt a munkát, amit elkezdtünk a személyzeti politikával, azt le kell zárni. Az a helyzet, ami most megteremtődött, lehetőséget is fog erre teremteni. Én azt szoktam mondani, hogy a jó idők gyenge embereket szülnek, a gyenge emberek rossz időket szülnek, és a rossz idők újra erős embereket fognak szülni, ezek leszünk mi most. És aki most gyenge, az biztos, hogy nem fog kitartani ebben a közösségben, hanem valahogy el fog távolodni. És mi a legnagyobb tisztelettel, de örömmel fogjuk ezt fogadni, mert ebben az országban a tisztességnek és a becsületnek kéne, hogy helye legyen a teljes magyar politikában.

Most sajnos azt kell mondjam, hogy Ady Endre 1902-ben, március idusára megírt eszmefuttatása örök érvényűnek tűnik. Ebben azt írja, hogy sajnos a magyar társadalom kettéoszlott a herékre és a dolgozókra. A dolgozók próbálják túlélni a túlélhetetlent, a herék pedig tovább szipolyozzák a dolgozókat. Mi a dolgozók mellé fogunk állni.

Akinek nincs üzenete, húzassa le magát a jelöltek listájáról!

Beszéljünk a közeljövőről! A Jobbiknak van ötven egyéni képviselőjelöltje. Többen már jelezték, hogy visszalépnek, nem indulnak el a választáson, mások egyelőre ezt még nem tették meg. Ön személy szerint elindul-e a választáson?

Egyértelműen igen.

Akkor a Fidesz szekerét tolja?

Egyértelműen nem. Sőt, akkor egy picit megyek messzebbről és aztán magamhoz érkezem. Tehát az a helyzet, hogy most 50 jelöltje van a Jobbiknak. Egyébként 68-an szereztek arra jogosultságot, hogy jelöltek legyenek, de vagy már az ívek leadásának pillanatában, vagy később jelezték a választási irodának, hogy mégiscsak visszalépnének, és nem kívánnak jelöltek lenni. Ezt a Jobbik minden egyéni jelölt döntésére rábízza. Tehát nálunk nagyon-nagyon fontos, hogy ebben a kérdésben sem erőszakolja a párt a jelöltjeit, hanem szuverén politikusként kezelünk mindenkit. Minden segítséget megadunk nekik és tisztelettel bánunk velük akkor is, ha állva akarnak maradni, feltéve, hogy ennek van értelmes magyarázata, és akkor is, ha vissza akarnak lépni, feltéve, hogy ennek is van értelmes magyarázata. És az értelmes magyarázat nem lehet a pénz.

Az Ön esetében mi a magyarázat?

Többen kérdezték tőlem is a választókerületemben, hogy visszalépek-e. Sőt, többen kérték, hogy lépjek vissza, ugyanakkor legalább sokszor annyian kérték, hogy ne lépjek vissza. Azt üzenem innen, Budapestről a Vásárosnaményban élőknek és a Vásárosnamény környéki embereknek, illetve azoknak a jelölteknek vagy jelölő szervezeteknek, akik jelöltet tudtak állítani, hogy nyitott vagyok arra, hogy a visszalépésről tárgyaljak, de feltételeim vannak.

Nem vagyok hajlandó olyan politikai szervezettel vagy olyan jelölttel tárgyalni, aki 2018-ban előlem mint legerősebb ellenzéki párt legerősebb ellenzéki jelöltje elől nem lépett vissza.

És akkor itt felhívnám a figyelmet arra is, hogy kikkel lehet számolni ebben a kérdésben. Ebben a választókerületben három olyan politikai szervezet van, aki érdemben tud érdekképviseletet biztosítani az ott élőknek. Az első a DK. Eszébe ne jusson senkinek egy Gyurcsány Ferenc-féle utódpártból, hogy tőlem azt kérje, lépjek vissza, hiszen 2022-ben sem vettem részt velük semmiben, mert nem tudok azonosulni az internacionalista, eszement liberalizmusukkal. Én egy nemzeti, jobboldali, konzervatív, keresztény ember vagyok és ehhez tartom magam. Tudom, hogy a világnak van liberális része is, internacionalista része is, de én ővelük nem tudok mit kezdeni és nem is akarok. Örülök neki, hogyha jó egészségnek örvendenek, de hagyjanak engem békén! Képviseljék a saját érdekeiket, ahogy én is képviselem a saját embereim érdekeit. A másik maga a Tisza Párt. 2018-ban a Tisza Párt elnöke még azt a Tilki Attilát támogatta, aki most is a Fidesz jelöltje. Szerintem ezt megbeszéltük. A Mi Hazánk esetében nem lehet eltagadni, hogy a Mi Hazánknak és a Jobbiknak vannak közös világnézeti pontjai. Sőt, nagyon sok van, hiszen mindent a Jobbikból vittek magukkal a mi hazánkosok, amit most ők használnak. És én értékesnek is tartom ezeket az érdekképviseleti tevékenységeket, amit ők elvégeznek. Ugyanakkor azért nem gondolhatja komolyan az a politikai szervezet, aki a vármegye másik végéből hozott egy idegen embert jelöltnek, hogy az az ember majd fogja tudni képviselni a térségben élőket. Ez volt a politikai ideológiai feltételem. A többiek kereshetnek bátran. Szóval nagyjából kizártunk mindenkit.

Az előzőek a politikai szervezeteknek szóltak. De az egyéni jelöltekhez is szólnom kell. Az egyéni jelöltek közül várom a jelentkezését annak, aki a térség vízgazdálkodásáért, egészségügyi intézményeinek megmaradásáért, oktatáspolitikájáért, önálló önkormányzatiságáért, gazdaság- vagy vidékfejlesztéséért tőlem többet tett. Például környezetvédelmi kérdésben én voltam az az ember, aki feljelentést tettem Románia és Ukrajna ellen és sikeres nyomozást folytattattam le – bocsánat, hogy ezt így mondom –, ugyanis az ügyészség is megállapította, hogy igazam volt, amikor feljelentettem ezt a két hitvány országot, mert szennyezték a Szamost, a Tiszát, a Krasznát.

Az egészségügyi ellátórendszer esetében már 2012-ben tüntetést szerveztem a naményi vagy a fehérgyarmati kórház elé, és sikerült önkormányzati képviselőként elérnem, hogy a vásárosnaményi kórház szemészeti szakrendelése megmaradjon állami intézményként a kórház területén. Az oktatáspolitikában többször kezdeményeztem, hogy minden településhez kerüljön vissza az iskola. Én gyakorló oktatóként is részt vettem a vármegye oktatási életében, hiszen iparművészként három évig a Waldorf iskolában voltam kézműves oktató. A vidékfejlesztés és a gazdaságfejlesztés kérdésében határozottan én voltam az, aki több megyei közgyűlési felszólalásomban vagy akár több nemzetközi fórumon is próbáltam azt elérni, hogy az EU-s vagy magyar forrásokat úgy telepítsünk a térségbe, hogy a 30 kilométeres szabály érvényesüljön: a lakóhelyéhez képest 30 kilométeren belül mindenki megélhetést kaphasson. De menjünk tovább a mezőgazdaság térségére, hiszen Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye erről volt híres. Én voltam az, aki a vármegyei közgyűlésben és Bencze Jánoson keresztül az Országgyűlésben is kezdeményeztem, hogy vessünk ki tilalmat az ukrán génmódosított mezőgazdasági alapanyagokkal szemben, vagy a kínai méz beáramlását akadályozzuk meg.

Tehát én nem vagyok ellenére semminek a tárgyalások tekintetében, de

nem tudom elfogadni, hogy egy jelölt attól jó jelölt, hogy egy felhype-olt vagy nagy társadalmi támogatásnak örvendő politikai szervezet jelöltje, ettől ő még nem lesz jó.

Nekem egy célom van, hogy a térségben élő emberek sorsa jobbra forduljon, és ezt csak olyan emberek tudják elkövetni, akik értenek hozzá. Ha valaki csak úgy lett jelölt, hogy fogalma nincs a közigazgatásról, fogalma nincs a vidékfejlesztésről, fogalma nincs arról, hogy milyen forrásokat hogyan lehet hasznosan felhasználni, az ne kérje tőlem, hogy lépjek vissza, mert én hűséggel szolgálom az ott élő embereket és önző módon is szolgálom az ott élőket, mert én is ott élek, tehát magamat is szeretném szolgálni és az én világomat is szeretném jobbá tenni.

Van egyébként esélyes képviselőjelöltje a Jobbiknak az állva maradt körülbelül 50 jelölt között?

Én most nagyon őszinte leszek:

nagyon sok olyan jelölt van, akitől jobb jelöltet a választókerületében nem tudok elképzelni a területi érdekképviseletre, de a magyar társadalom állapotát ismerve nem tudom azt mondani rájuk, hogy eséllyel indulnak.

Viszont nagyon fontos a szereplésük, mert fel tudják hívni a figyelmet azokra a problémákra, amik a társadalmat érintik. Hogy mást ne mondjak, lássanak csodát, a Tisza programjába vette például a Férfiak 40 programot. Vagy akár programjára tűzött több olyan egészségügyi kérdést, amit a Jobbik már évtizede képvisel. Szóval van ennek értelme, és én azt mondom, hogy a jobbikos jelöltek jelenléte akár így vagy akár úgy, de arra kényszeríti az összes többi jelöltet, hogy szedje össze magát, próbáljon meg szakmai síkon is gondolkodni és segíteni az ott élőkön, mert szégyenben fog maradni, hogy egy jobbikos jelölt sokkal jobb jelölt lenne, mint ő.

Viszont így, hogy nincsen Jobbik-lista, tehát biztosan nem lesz 5 százaléknyi szavazat, innen kezdve az egyéni jelöltekre leadott szavazat nem lesz töredékszavazat sem, azaz a voks mandátumban biztosan nem manifesztálódik. A köznyelv ezt úgynevezett elveszett szavazatnak nevezi. Mit üzen azoknak, akik azt mondják, nem akarják, hogy a szavazatuk elvesszen?

Én azt tudom mindenkinek mondani, hogy menjenek el szavazni minél nagyobb létszámban, hiszen a magyar választásoknak az egyik fő kérdése, hogy nagyjából 69 százalékon ragadt a részvételi arány. A Fidesz–KDNP-t úgy lehet legyőzni, hogy ha ez 80 százalék fölé fog menni, tehát arra biztatok mindenkit, hogy menjen el

Számomra nincs olyan, nem létezik olyan fogalom, hogy elveszett szavazat.

Demonstratív szavazat van, ez felhívja a jelöltek figyelmét, hogy egy adott képviselőjelöltet támogat egy adott társadalmi réteg. Ezzel üzeni a győztes jelöltnek, hogy az az üzenetrendszer és az a munka, amit az alulmaradt jelölt képviselt, az számukra nagyon fontos. Minden jelöltnek kell, hogy legyen valamilyen üzenete, legalábbis nagyon remélem. Szóval azt meg innen üzenem minden jelöltnek, ha nincsen neki üzenete és csak mondjuk pártlisták támogatása miatt indul el, akkor húzzon el a francba a politikai térképről, mert nincs ott keresnivalója. Tehát vegye már komolyan a magyar választópolgárokat és a magyar emberek életét, és hogy ha nincsen neki konkrétan az ott élőkhöz üzennivalója, akkor húzassa le magát a jelöltek listájáról. Már nincs értelme, hogy ott legyen. Viszont hogyha van neki, és a magyar választópolgár lát olyan üzenetet – legyen ez Z. Kárpát Dani esetében mondjuk a devizakérdés –, akkor minden devizás menjen el, és Óbudán szavazzon Z. Kárpát Danira, jelezve ezzel, hogy Danit akarják érdekeik képviselőjének, vagy azt jelezve, hogy ha Dani nem jut egyéni mandátumhoz, akkor legalább a devizakérdést vegyék már olyan komolyan, mint Z. Kárpát Dani.

Vagy aki mondjuk úgy gondolja Vásárosnaményban, hogy van két domináns párt, a Fidesz–KDNP és a Tisza, valamint vagyok én. Csendesen megjegyzem, hogy 2018-ban, amikor nagyon sok jelölt volt és senki nem ment el előlem a térképről, én 30 százalékot hoztam el a szavazatokból úgy, hogy az egyéni jelöltségemre leadott szavazatok 11 százalékkal voltak magasabbak, mint a jelölő szervezetemre leadott szavazatok. Ez nagyon fontos. A felkészült jelöltre leadott szavazatok soha nem vesznek el, mert minimum üzenetértékkel bírnak a győztes jelöltre nézve, hogy ezt a problémát, amit ez a jelölt felvetett, ezt meg kell oldani. Szóval mindenkinek azt mondom, hogy ha van olyan jelölt, aminek az üzenetrendszerében talál saját magára érvényes, megoldásra váró problémát, illetve javaslatot a probléma megoldására, akkor menjen el, és szavazzon rá, így legalább üzenje meg a győztes jelöltnek, hogy helló, mi is itt vagyunk, mi ezt meg szeretnénk oldani. És ha már nem a mi jelöltünk nyert, akire mi behúztuk a voksot, akkor te oldd meg!

Azt elárulja, hogy listán kire fog szavazni?

Ez egy nagyon-nagyon súlyos kérdés. Jelenleg a magyar belpolitikában, hogyha jobban megnézem a területi érdekképviseletet, a vásárosnaményi választókerületben nem tudok olyan listát, amire szívem szerint szavaznék. Egyéni jelöltet tudok, nyilvánvalóan ezt mindenki kitalálja, hiszen én hiszek magamban és bízom magamban, de most nem tudok arra sarkallni senkit, hogy erre vagy arra a pártra szavazzon.

Miért nem?

Néhány napja egy Facebook-posztban megemlékeztem március 15-éről. Akik az én környezetemben laknak, tudják, hogy nekem a műhelyem tetején most már több évtizede lobog a magyar zászló. Az Árpád-sávos is. Az 1848. március 15-i ifjak úgy döntöttek, hogy az Árpád-sávos zászlót kiegészítik egy zölddel. Én erről úgy emlékeztem meg néhány napja, hogy a piros szín az erőt jelenti. A fehér a hűséget. Ez mind a kettő egy hihetetlenül erős emberi erény. Ha valaki hűséges, akkor minden erejét összeszedve fog segíteni azokon. A remény viszont a gyengék motivációja. Ez nagyon furcsa kérdés.

Ez azért magyarázatot igényel.

Akinek már nincs ereje és nincs hite és nincs hűsége, azt már csak remélni tud.

Én nagyon szeretném, ha a magyar társadalom elérne odáig, hogy „kétszínű” lenne a lelke. Hűséges és erős. És ne próbáljon meg reménykedni lózungokban, meg olyan politikai ígéretekben, amik egyik napról a másikra változnak!

Most mondjam azt őszintén az embereknek, és vegyem magamra a felelősséget, hogy a kormányváltás érdekében menjetek el és szavazzatok a Tiszára, miközben a Tisza prominens politikusa akár naponta megváltoztatja a politikai álláspontját? Én nem tudok erre sarkallni senkit. Én azt mondom, hogy az egyéni jelöltre koncentráljanak.

Mégis csak lesz egy listás szavazólap is az Ön és a többi választópolgár kezében is!

Én most a saját eszem szerint őszintén elmondom, hogy nagy valószínűséggel egyéni jelöltre fogunk szavazni.

És érvénytelenül szavaz listára?

Bennem a hit az egy gyenge pont. Én nem hitből élek, hanem erőből és hűségből. Én tisztán becsülettel szoktam élni.

Nem tudok hinni a Fidesznek, mert évtizede becsapja az embereket. Hitvány, korrupciós politikát folytat. Elcsalja a Dárius kincsét is csak azért, hogy az ő holdudvara jól járjon.

Nézzük a Tisza listáját! Ők a Fideszben szocializálódtak. A Tisza vezérkara egy az egyben a Fideszből érkezett az ellenzéki oldalra. Azért felhívnám a fideszesek figyelmét, hogy a Jobbikkal történt ilyen pártszakadás és a Jobbik ebbe belerokkant. Csendesen megjegyzem, nem bánnám ezt látni fordítva is. Tehát bármit is gondoljak a Tisza Párt elnökéről és a politikai nyilatkozatairól, amik gyakorlatilag naponta változnak és naponta merőben mást mond, mint az előzőekben. Megmondom őszintén, szívesen látnám, hogy a Fidesz ebbe a pártszakadásba belerokkan. Nem azért, mert kárörvendő vagyok, hanem mert szerintem hasznára lenne a magyar társadalomnak, hogy belerokkanjon. Tehát ennyit a Tiszáról. Azért azt mindig meg szoktam jegyezni, és aki ismer engem az tudja, hogy én tiszai ember vagyok, én túléltem már egy szinte mindent és egy mindent elsöprő árvizet. Ez az egyik ’97-’98-ban volt, a másik pedig 2001-ben. Mind a kétszer kint voltam a gáton. 2001-ben ki is szakadt a gát, és bizony a jóravaló emberek takarították el azt a mocskot és hordalékot, amit a Tisza hozott. Most is így lesz.

Hogy arra tudnék-e sarkallni valakit, hogy szavazzon a Mi Hazánkra? Hát ez azért nem fér bele a normalitásba, mert a teljes vezérkara egy árulásra, egy anyagilag megtámogatott árulásra épül. Az üzeneteik és az ügyek, amit képviselnek, számomra megkérdőjelezhetetlenek, jó az, amit csinálnak. De tudom, hogy ők emberként mit érnek. És azt is tudom, hogy ha a Mi Hazánk a parlamentbe kerül, nem a tisztességes mi hazánkosok fognak bekerülni a parlamentbe, hanem a Novák Előd-típusok. Azért úgy őszintén szólva van kritikám ezzel kapcsolatban.

Kétfarkú Kutya Párt… Tényleg, azért… Persze én szeretem a viccet, székely vagyok, tehát a székelyvicceket meg egyszerűen imádom. Ettől már jobban csak a rendőrvicceket, meg a zsidóvicceket szeretem. De ezt azért mondom bátran, mert a székelyeket szeretem a legjobban, és azért minket, székelyeket csúfolnak ám a viccek rendesen. Szóval én ezt tényleg viccnek is veszem. De azért a magyar közéletet mondjuk ingyen sörrel, meg ingyen marihuánával kecsegtetni, az nem fér bele az én értékrendembe.

Van még a DK.

Álljunk meg egy szóra! Nyilvánvalóan eszembe nem jutna, hogy arra sarkalljam az én szeretteimet, hogy menjenek el és szavazzanak a DK-ra. De azért a felsoroltak közül itt nagyon-nagyon komolyan megemlítem – és a legnagyobb alázatot veszem elő, mert nekem erre most szükségem van, hogy ezt ki tudjam mondani –, a DK-nak a vásárosnaményi választókerületben, ahogy Magyarországon is van létjogosultsága, mert ők őszintén képviselik az internacionalista, balliberális eszméket. És tetszik ez nekem vagy sem? Isten olyan kegyes, hogy az ő Napja az internacionalista és balliberális emberekre is ugyanolyan szeretettel süt, mint énrám. És nekem el kell viselnem azt, hogy vannak ilyen emberek. És én nem haragszom ezért rájuk, mert ők ilyenek, én meg más vagyok. Nem kell őket szeretnem se. Csak ők fogadják el, hogy én nem ilyen vagyok. Fogadják el, hogy én nacionalista vagyok, ahogy én el tudom viselni, hogy ők meg nem azok, és nem akarok velük szalonnát sütni. De a DK-nak ilyen szempontból van létjogosultsága. De hogy Dsida Jenőt idézzem, nyelvemen vasszeget üssenek át, ha azt ki merném mondani, hogy szavazzatok a DK-ra!

Házon kívül, ügyeket képviselve

Beszéljünk még a Jobbik közép- és hosszú távú jövőjéről is! Európai parlamenti képviselőjük 2024 óta nincs, szinte biztos, hogy májustól országgyűlési képviselőjük sem lesz. Vannak még bástyáik: polgármesterek, önkormányzati képviselők. Frakció híján, sőt mivel nem lesz lista, így az 1 százalékos eredményt sem fogják elérni, az anyagi forrásaik alaposan meg fognak csappanni. Mik a tervek?

Magyarországon nagyjából 300-tól több olyan szervezet működik, ami érdekképviselettel foglalkozik, és semmilyen anyagi támogatásban nem részesül. Ez természetesen nem jó egy fizikailag nehézségek elé állítja azt a szervezetet, aminek nincsen „potyapénze”.

De azért valljuk be, állami támogatás mellett működtek úgy politikai szervezetek, hogy semmilyen érdemi teljesítményt nem tudtak produkálni, mert a Fidesz–KDNP biodíszletnek használta őket.

Tehát semmi érdemi munkát nem tudtak elvégezni az Országgyűlésben, mert a Fidesz ellenállt. Szóval ez az alaptézis.

Itt az ellenzéki pártokra, frakciókra gondol?

Igen, sajnos. És nem az ellenzéknek, hanem az Orbán-kormánynak a hitványságáról beszélek, mert számos olyan javaslata volt az ellenzéknek, amit igenis be kellett volna, hogy fogadjanak. Ugyanakkor eredmény nélkül füstölte el az összes ellenzéki párt a nekik folyósított állami támogatást.

Na, most a Jobbiknak van egy csomó olyan ügye, amit folyamatában kell, hogy képviseljen. Ilyen a gyermekvédelem, a devizahiteles kérdés, az autós társadalom, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság újraélesztése és még sorolhatnám.

Én a magam részéről soha nem voltam országgyűlési képviselő, tudom milyen a parlamenten kívülről politizálni. Megjegyzem, úgy, hogy soha nem voltam országgyűlési képviselő, mégis azért a New York Times 2018 nyarán interjút készített velem a magyarországi választási csalásokról.

Mert parlamenten kívülről tudtam képviselni, például azt az ukrán-magyar nemzetközi szerződést, amivel a nyugdíjalapunkból sok milliárd forintot lopnak el a Fidesz hitvány viselkedése miatt az Ukrajnából ide importált nyugdíjasok. És azért ezt itt csendesen megjegyezném, hogy ez nagyon-nagyon felháborító azóta is, ráadásul úgy, hogy a nemzetet szakították ketté ezzel a fideszesek. Mert magyart magyar ellen fordítottak: az anyaországi magyarok nem feltétlenül azt nézték, hogy csaló vagy nem csaló, hanem hogy kárpátaljai magyar vagy nem az. Így fordult ellene magyar a magyarnak. Vagy mint ahogy mondtam, parlamenten kívülről értem azt el, hogy a magyar ügyészség nemzetközi eljárást indított Románia és Ukrajna ellen a folyószennyezések miatt. És még sorolhatnám ezeket az ügyeket. Tehát én tudom, milyen a parlamenten kívülről politizálni.

A Jobbik is parlamenten kívülről politizált 2010-ig.

Így van, így van, és legalább olyan hatékony volt, mint parlamenten belülről. Tehát az én számomra az, hogy nem lesz listája a Jobbiknak – ami egyébként jelenleg matematikailag nem zárja ki, hogy nem lesz országgyűlési képviselője – nem azt jelenti, hogy abba kellene hagyni a társadalmi érdekképviseletet. Nemes egyszerűséggel ez azt jelenti, hogy van egy igen elfajult és megváltozott belpolitikai hangulat, ami „orbánista” vagy „Orbán-ellenista”. Megjegyzem, hogy a saját gyermeke fordult Orbán Viktor ellen és tömeget képzett. És nagyon ügyesen tette egyébként, ezt nem lehet elvitatni. Azért kérdőjel van bennem, hogy az a néhány milliárd forint, amiből a Tisza kampányol, az honnan van. Hogy vajon belföldről van? Vagy honnan lehet ez?

De a lényeg az, hogy ahogy az ábra mutatja, a Tisza sem országgyűlési párt jelenleg, mégis képes politikai tevékenységre. Miért ne sikerülne ez nekünk is? És ugye minket, igazából

a Jobbikot, legalábbis amióta én vagyok az elnöke, nem a pénz motiválja, hanem a társadalmi problémák felvetése, az azokra megoldási javaslat tétele.

Ezért segítettük létrehozni a devizahitel kérdésével foglalkozó civil szervezetet. Vagy ezért segítettük a Jobbik Gyermekmentő Akciócsoportot. Vagy ezért állunk ki például debreceni civil jelöltünk mellett, aki bejelentette, hogy a Jobbik és ő maga személyesen követeli az összes akkumulátorgyár azonnali bezárását.

Tehát van egy csomó olyan dolog, amit képviselni kell a magyar társadalom érdekében, de ezt azért jó lenne úgy tenni, hogy ne legyünk terhére a magyar költségvetésnek. És jó lenne így politizálni végre. Én egy picit, megmondom őszintén, hogy túlzásnak tartom a pártfinanszírozási keretrendszert. Én azt gondolom, hogy ezt sokkal komolyabban kéne kezelni, és például a pártoknak vagy a frakcióknak folyósított temérdek állami támogatás helyett mondjuk ki kéne pótolni az egészségügyi büdzsét. És én azt gondolom – persze nem azonosulva Lázár Jánossal, aki szerint „akinek semmije nincs, az annyit is ér” –, hogy az az ember komolyan vehető a társadalmi érdekképviseletben, aki képes bebizonyítani, hogy a saját életében is tud előremutató példával lenni. Képes családot alapítani, képes egzisztenciát teremteni, képes kiszámítható életpályát teremteni saját magának és a gyerekeinek. Aki erre nem képes önmagától, nem hiszem, hogy képes lenne arra, hogy a társadalom érdekeit érdemben képviselje, vagy érdemben tudná egy közösségnek megmutatni, hogy merre legyen tovább. Szoktam mondani, hogy nekem van több Bibliám. Egészen pontosan én hármat szoktam forgatni. Ha valaki meglepődne, akkor az egyiket nem minősítették még Bibliának. Én protestáns vagyok, és igen, szoktam forgatni az Ószövetséget is. Mint ahogy az Újszövetséget is. De van egy másik, társadalmat érintő Bibliám, ez Hermann Hesse ikonikus alkotása, Az üveggyöngyjáték, amiben a szellemi hierarchiára épülő társadalmi szerkezetet mutatja be a Nobel-díjas író. És én azt gondolom, hogy a társadalomnak el kéne oda jutnia, hogy az arra alkalmas embereket bízza meg az adott probléma megoldásával, és nem azt, aki magáról azt állítja, hogy majd ő megcsinálja.

Tehát a Jobbik eljutott egy olyan fázisába, amikor végleg megtisztulhat a felesleges terhektől, ezt értse mindenki, ahogy akarja!

Végleg bebizonyíthatja, hogy igen, parlamenten kívülről is lehet társadalmi érdekeket képviselni, és mi ezt be fogjuk bizonyítani. És igen, lehet úgy politizálni, hogy nem gondoljuk azt magunkról, hogy csak mi tudjuk jobban. Lehet, sőt kell is együttműködni civil szervezetekkel, és a társadalommal párbeszédet kell folytatni. Erre kaptunk mi most lehetőséget.