A közlemény szerint a férfi azért fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mert sérelmezte, hogy egy vérplazmagyűjtéssel foglalkozó vállalkozás nem fogadta őt mint donort és kizárta a vérplazma-adományozásból.
A hatóság megállapította, hogy a férfit a plazmaközpontban hátrány érte amiatt, hogy egy hajléktalanszálló a bejelentett lakcíme, ám a kizárás mégis ésszerű volt, ugyanis azt közegészségügyi-járványügyi szempontok, a betegek érdekeinek védelme, valamint vér- és minőségbiztonsági követelmények indokolták.
A férfi ezután kérte a határozat felülvizsgálatát, ezt a bíróság jogerősen elutasította, és indokolásában rámutatott arra, hogy a felperest a vállalkozás az alkalmazott minőségbiztosítási rendszere alapján zárta ki a vérplazma-adományozásból.
Kiemelték: a minőségbiztosítási rendszer szigorúbb feltételeinek alkalmazását a vérplazma felhasználásával készült készítményeket kapó betegek testi egészséghez fűződő, az Alaptörvényben elismert jogának magasabb szintű biztosítása indokolta.
A bíróság megállapította továbbá, az Egyenlő Bánásmód Hatóság helytállóan értékelte úgy, hogy a férfi kizárásának az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő és ésszerű indoka volt, ezért a vérplazmagyűjtéssel foglalkozó vállalkozás nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét - írták.