Sokszor - és joggal - kérdezik tőlünk, ellenzéki politikusoktól, mennyire frusztráló, hogy falra hányt borsó, amit mondunk, hogy gyakorlatilag akkor is mindent lesöpör a hatalom, ha annak a felvetésnek nincs is pártpolitikai éle. Az őszinte válasz erre az, hogy nagyon.
Az állandó szélmalomharc, az örökös sziszifuszi küzdelem nyilván rendkívül nyomasztó tud lenni, de olykor feldereng valami halvány reménysugár. Ilyen helyi, viszont az érintettek számára mégis nagyon fontos győzelem született a nyíregyházi kollégiumügyben is.
Természetesen ehhez az kellett, hogy a kormányt szembesítsék a siralmas állapotok, valamint azon orbáni axióma közt feszülő ellentéttel, amely szerint hazánk versenyképessége fiataljaink tudásában rejlik.
Az inkább indiai lepratelepet, semmint európai oktatási intézményt idéző gyalázatos körülmények ordító szembenállása a szép szavakkal mellbevágó volt. A széleskörű társadalmi felháborodás azonban segített megismertetni az illetékeseket a méltatlan - és éppen ezért tarthatatlan - helyzettel.
Az áldatlan kollégiumi állapotokat bemutató poszt tízezernyi haragos megosztója egyértelműen jelezte, hogy nem tartja normálisnak és elfogadhatónak, hogy a jövő szakembereinek szállása ilyen ocsmányul nézzen ki.
Az intézkedés kikényszerítéséhez egyfelől szükség volt erre az elementáris erejű közösségi reakcióra. Ahhoz azonban, hogy "az emberek közt, az emberekért" szlogen ne csak üres ellenzéki lózung maradjon, kellett egy olyan politikus is, akinek volt szeme a látásra, volt füle a hallásra, és nem utolsó sorban hitelessége ahhoz, hogy lerántsa a leplet a valóságról.
Kollégista fia körülményeiért aggódó apaként ugyanis semmi művi, semmi röhejes "mindenszarista" lájkvadászat nem volt Adorján Béla számonkérő dühében.
Merthogy a Jobbik elnöke nem egy gondosan elszeparált budai úri - vagy előkelő agglomerációs - lakópark, ne adj' Isten, pesti romkocsma mélyéről okoskodott, s játszotta a hazai viszonyokon megdöbbent muciológust.
A szegregáció ellen bőszen papoló, de saját gyerekeit inkább méregdrága és jól védett luxus magániskolába járató "elit" képmutató magatartásával ellentétben a fiát pedig egy vidéki gépészeti technikumba iratta. Ha maradt még néhány hitelességi zsetonja az ellenzéknek, akkor azt pontosan az ilyen életközeli, két lábbal a földön álló mentalitás jelenti.
Csak így győzhet a normalitás!
(Címlapkép: Adorján Béla/Facebook)