A pillanatnyilag Romániához tartozó Erdélyben helyi magyarok beszámolói szerint az utcán szinte izzik a magyargyűlölet. A román kormány ugyanis nem éppen „európai” eszközökkel él az erdélyi magyarsággal szemben. Csak szemezgetünk barbár módszereikből, amelyek sajnos az Európai Unió szemét nem szúrják. De hogy is szúrnák, hiszen ők a migránsok kényeztetésével vannak elfoglalva, és mint tudjuk, a székelyek mindenek, de nem migránsok saját hazájukban, annyi biztos!
Egy erdélyi nagyvárosban élő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom-tag (továbbiakban: vármegyés) arról számolt be, hogy a társasháznak, amelyben lakik, portásánál érdeklődött két civil rendőr, miféle lakos, mióta lakik ott stb. Azóta bármi rongálás történik a házban, őt kérdezi a kurátor.
Románia legnézettebb tévécsatornáin beszéltek nyíltan Beke Istvánról és Szőcs Zoltánról úgy, mint egyértelmű terroristákról. Természetesen átterelve a vádat az egész magyarságra. Majd heteken keresztül minden egyes vármegyés arcképét többször bemutatták a csatornán mint „a terrorista barátai”, hogy még ennyire se érezzék kényelmesen magukat évezredes hazájukban. Azóta az utcán különféle bandák méregetik, támadják meg, illetve munkahelyükön zaklatják őket.
A román hatalom még a legaljasabb eszközökkel sem restellt élni, hogy megfélemlítse a vármegyéseket, és ezzel megtörje a magyarság igazán tevékeny, előadásokat, kulturális rendezvényeket, magyar gyerektáborokat, magyar koncerteket szervező magját. Ugyanis a két vármegyés börtönbe vitele után fenyegető sms-eket küldtek több HVIM-tagnak rossz magyarsággal: „úgy tunik, te következel. vigyazz egy kicsit magadra”.
Mindez az 50-es évek rémes napjait idézi mindannyiunk számára, ha belegondolunk, hogy nekünk kellene ilyen körülmények között élnünk: az utcán megnéznek az idegenek; a határon megállítanak, kipakoltatnak, kérdezgetnek; fenyegető üzeneteket kapunk; és bármely éjszaka teljesen váratlanul betörhetnek hozzánk a „rendőrök”, hogy legalább három egész hónapra embertelen körülmények között, rácsok mögött tengessük napjainkat nagyobb magányban és elszigeteltségben, mint amit valaha tapasztaltunk. A vádak természetesen koholtak, a pereket saját pályán, saját nyelven játsszák, saját ügyvédekkel.
Támogatná a székely hazafiakat?
Anyagi támogatást az alábbi számlaszámokra lehet küldeni:RO10BTRLEURCRT0240034001 – EURO RO65BTRLGBPCRT0240034001 – GBP RO23BTRLHUFCRT0240034001 – HUF RO60BTRLRONCRT0240034001 – RON
Kedvezményezett: Szőcs Melinda
SWIFT kód: BTRLRO22
Közleménybe írja bele, hogy “gyűjtés” (gyujtes).
Bank neve: BANCA TRANSILVANIA S.A.
Ezért nem biztosíték a jogi feddhetetlenség. Bárminemű bizonyíték hiányában is rá lehet húzni a vizes lepedőt akárkire. Legalábbis annyira, hogy megbélyegezzék, és szabadságát korlátlan ideig elvegyék. Aztán jöhet a perek végeláthatatlan sora, amelyek legtöbbjén nem történik semmi, csupán elnapolják az ügyet, hogy még tovább tartsák fogva a vádlottakat.
És ami az egyik legfontosabb vonatkozása az ügynek: ez a támadás nem pusztán a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat célozza. A román állam most teszteli Magyarországot, meddig mehet el a magyarság elnyomásában. Hol a határ, hol az ingerküszöb, amire már felállnak a politikusok a Parlamentben is. Hát itt az idő… De nincs mit félnünk, mert ahogy Szőcs Zoltán bukaresti börtönben írt április 15-ei levelében olvashatjuk:
„Az Úr azokkal van, akik bíznak Őbenne, akik a jót és igazat cselekszik, akik nemzetünk jövőjét Istenhez kötözve a homlokukon hordják.”