Közel-Kelet
Kezdjük a tőlünk távolabb eső dolgokkal: a Közel-Keleten idén két fontosabb választásra kerül majd sor, ezek közül az egyik a libanoni általános választások lesznek. Az országban 2014-ben kellett volna megtartani a voksolást, ám miután a parlament képtelen volt megállapodni az új elnök személyéről, a képviselők kétharmados többséggel, további 3 évre meghosszabbították mandátumukat. A parlamenti megmérettetések pontos dátumát még nem tűzték ki, de a tét nem lesz kevesebb, mint a Szíriával szomszédos állam politikai stabilizálása, ami kissé javíthat a régió kaotikus viszonyain és további gátat szabhat a szélsőséges iszlamizmus terjedésének.
A másik fontos dátum május 19. lesz, ekkor tartják az iráni elnökválasztást. Hasszán Rohani, jelenlegi államfő mellett eddig hárman jelentették be indulásukat, ám további jelöltek felbukkanása is várható. A voksolás azért kiemelten fontos, mert a végeredmény nagyban befolyásolhatja, hogy Irán miként viszonyul majd az új amerikai kormányzathoz, illetve milyen intenzitással vesz részt a jövőben a szíriai hadműveletekben, ahol jelenleg a Bassár El-Aszad elnököt támogató katonai szövetség egyik meghatározó tagja.
Amerika
A 2016-os amerikai elnökválasztással még korántsem ért véget a következő elnöki ciklus körüli felhajtás, bár idén csupán két államban tartanak majd államigazgatási, illetve kormányzóválasztást. New Jerseyben republikánus, míg Virginia államban demokrata politikus mandátuma jár majd le. Mindkét államban komoly küzdelem várható, hiszen a rendkívül megosztó elnökválasztás után a politikai értelemben jelentéktelenebb győzelmeknek is hatalmas presztízsértéke van, ami Donald Trump részéről sokszorosan fog számítani, ha egy második ciklust is végig akar majd vinni.
Európa
Kétségtelen, hogy az idei év legnagyobb politikai sztárja az öreg kontinens lesz. 2017 gyökeresen változtathatja meg egy sor nemzetállam vezetését és ezzel akár az európai integráció irányvonalát is. A három legfontosabb voksolás a következő államokban lesz: Németország, Franciaország és Hollandia.
Mindközül a leglényegesebb talán a német parlamenti (augusztus 27. és október 22.) és elnökválasztás (február 12.) lesz. Bár nem túl valószínű, hogy Angela Merkel távozik a hatalomból, vagy a CDU-CSU pártszövetség és a szociáldemokraták nagykoalíciója országos szinten megbomlik, de a német belpolitika térképét komolyan átrajzolhatja az Alternatíva Németországnak (AfD) várt előretörése.
A jobboldali pártnak idén először lesz komoly esélye arra, hogy bekerüljön a német Bundestagba. Ez önmagában hatalmas teljesítmény lenne, de ráadásul az sem zárható ki, hogy a szélsőségesnek titulált párt akár 16 százalékos, vagy ennél magasabb eredményt is bezsebelhet. Ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy a mainstream politikai alakulatok a német közéletben bevett "népfrontos" elszigetelési taktikával próbálják majd megfojtani Frauke Petryéket (politikai alapon elutasítják minden indítványukat és nem lesznek hajlandók együttműködni velük - a szerk.), de önmagában a párt parlamenti jelenléte komoly fejtörést okozhat majd a rendszer képviselőinek.
Ezzel szemben az elnökválasztás gyakorlatilag lefutott dolog, itt már biztos, hogy a szociáldemokraták jelöltje, Frank-Walter Steinmeier kap felhatalmazást a parlamenti pártok és a tartományi parlamentek delegáltjaiból álló Szövetségi Kongresszustól.
A jelentős választások tekintetében Franciaország szorosan követi a németeket: a galloknál szintén parlamenti és elnökválasztás is esedékes lesz, előbbi június 11-én és 18-án, utóbbi április 23-án és május 7-én. A nagy kérdés mindkét esetben az lesz, hogy a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front vajon képes lesz-e végre felülkerekedni a kétfordulós rendszer által jelentett kihíváson és a baloldali szavazókat is megszólítva jó eredményt elérni a második fordulókban?
Eddig ugyanis a bal- és jobboldali szavazók konzekvensen összezártak a radikális jobboldali alakulat előtt, ha az jó eredményeket produkált az első fordulóban, és csak azért, hogy megakadályozzák a Nemzeti Front sikerét, a legesélyesebb mainstream jelöltekre szavaztak. Ez a taktika azonban a mostani, elsősorban a bevándorlásnak és a terrorizmusnak köszönhető elégedetlenségi hullám mellett nem biztos, hogy működni fog, így könnyen lehet, hogy a Nemzeti Front meghatározó erővé válik a törvényhozásban. Az még ennek ellenére is kétséges, hogy az unióból való kilépés mellett kardoskodó Marine Le Pen le tudná győzni François Fillont az elnökségért folytatott küzdelemben, de még ez sem zárható ki teljesen.
Hollandia szintén parlamenti választások elé néz, méghozzá március 15-én. Mark Rutte, hivatalban lévő liberál-konzervatív miniszterelnök és jelenleg 15 százalékos népszerűségnek örvendő kormánya komoly bajba kerülhet, ha a közvélemény-kutatások helytállónak bizonyulnak és a Geert Wilders vezette Holland Szabadságpárt tényleg 24 százalék körüli eredményt fog elérni. A hírhedten muszlimellenes alakulat nem csupán a korlátlan bevándorlásnak vetne véget, de a Brexit mintájára ők is népszavazást tartanának az uniós tagságról, ami a holland közhangulatot ismerve, akár az ország kilépésével is végződhet.
Bár nemzetenként más-más karaktere lesz a politikai versenynek, alapvetően három fő, Európa sorsát alapvetően befolyásoló kérdésről döntenek majd a választók:
- Nemzeti szuverenitás: Az euszkeptikus alakulatok eredményei világosan jelezni fogják, hogy a Nyugat-Európa polgárai mennyire hajlandóak a jövőben is lemondani nemzeti önállóságukról gyakorlatilag felelősségre vonhatatlan intézmények javára. Az európai bizalmi deficit könnyen véget vethet az elmúlt évtized központosító, az európai integráció elmélyítésén és a nemzetállamok felszámolásán munkálkodó irányvonalának. Ennek egy további aspektusa, hogy mindhárom ország radikálisai az unióból való kilépést szorgalmazzák és népszavazást is kiírnának róla, ha módjukban állna, ami végzetes csapást jelenthetne az EU-ra nézve.
- Migráció: Az, hogy az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlás mára központi európai politikai kérdéssé vált, nehezen megkérdőjelezhető. A jelenséghez való viszony sok szavazónál alapjaiban döntheti el, kire húzza az x-et. A munkanélküliséget és a gazdasági kérdéseket egyértelműen háttérbe szorította a terrorizmus és a bevándorlás témája (előbbi az emberek 32, utóbbi 45 százaléka szerint a legfontosabb probléma).
- Elitellenesség: A három választás arra is rá fog világítani, hogy a szavazóknak mennyire van elegük az eddigi politikai elit tevékenységéből, illetve személyi állományából. Amennyiben a protesthangulat mégsem olyan erős, mint jelenleg várható, könnyen előfordulhat, hogy a rendszerpártoknak elég lesz csupán szimbolikus, vagy retorikai irányváltásokat, intézkedéseket, gesztusokat tenniük a választók irányába, hogy elkerüljék a komolyabb veszteségeket. Erre igen jó esély mutatkozik, tekintettel arra, hogy a mainstream politikai erők kezében összpontosul a tényleges hatalom, amivel igencsak megnehezíthetik a radikálisok számára az áttörést.
Magyarország
Ugyan idén köztársasági elnököt választ a parlament, szinte biztos, hogy Áder János marad az államfő, úgyhogy hazánkban nem kell csontig rágni a körmünket izgalmunkban.
Viszont az év második felében - de várhatóan még előbb - felpörög majd a 2018-as választási kampány, ami a kormányzati gátlástalanság és a Habony-média jóvoltából előreláthatóan a modern Magyarország egyik leggusztustalanabb, lejáratással és karaktergyilkosságokkal kísért mocskolódás-orgiájaként vonul majd be a történelemkönyvekbe.
A tét egyértelműen az lesz, hogy sikerül-e összeroppantani a kormánypártok által felépített centrális erőteret, képes lesz-e a Jobbik jövőre két vállra fektetni a Fideszt és egy sokkal élhetőbb modellel leváltani a bukott fülkeforradalmi rendszert?
Soros György 2017-es jóslatától leesik az álla!
Az Express beszámolója szerint a nagy befolyással bíró 86 éves üzletember a következőképpen látja a világ mai helyzetét:"A nyílt társadalmak válságban vannak, és a különböző zárt társadalmi formák - a fasiszta diktatúráktól a maffiaállamokig - felemelkedése zajlik."Soros szerint ennek az az oka, hogy a jelenlegi politikai vezetők cserbenhagyták a választókat, akik kiábrándultak a kapitalizmus és a demokrácia jelenlegi formáiból: