Balassa Péter a hazai futballkedvelők számára vált először ismertté, hiszen korábban a Haladásnál, a Debrecennél és a Videotonnál is játszott a hazai első osztályban. Ez idő alatt több éven keresztül volt a Szombathelyi Haladás csapatkapitánya. 2010 óta azonban már a közélettel foglalkozik, s míg eleinte önkormányzati képviselőként képviselte Szombathelyet, április harmadika óta már országgyűlési képviselőként dolgozik a Parlamentben. A Jobbik politikusával a múltról, a hazai sport jelenéről és Magyarország európai jövőjéről is beszélgettünk.
Ha azt mondom 1994. március tizenharmadika, akkor mi jut eszébe erről a napról?
Az első NB1-es mérkőzésem volt a Ferencváros ellen. Még egy újságcikk is megjelent arról, hogy milyen fiatalon tudtam debütálni a hazai bajnokságban. Akkor még teltház előtt játszott a Haladás és 1:1 lett a végeredmény. Emlékszem, Elekes Attila megveregette a vállamat, hogy minden rendben lesz majd.
Hol nehezebb bemutatkozni? Az NB1-ben vagy az Országgyűlésben?
Nagyon más szituációról beszélünk. Fiatalon annak rendeltem alá mindent, hogy első osztályú labdarúgó legyek, meg majd válogatott is lehessek. Most, hogy túl vagyok az első felszólalásomon, lehet, hogy nehezebb volt a parlamenti bemutatkozás, de számomra óriási megtiszteltetés, hogy a magyar embereket képviselhetem a nemzet templomában. 47 évesen családos embereként már sok mindent megéltem a hazai politikában, de teljesen más műfaj, mint a sportolás. Én mindig ugyanazt az utat fogom járni, mint amit meghirdettem, akár a szombathelyi képviselőségem alatt, akár a Jobbik szombathelyi vezetőjeként. Nagyon sok lemondásra volt szükség, hogy eljuthassak 2022-ben odáig, hogy már országgyűlési képviselő lehessek.
Milyen lemondásokról van szó?
Elsősorban az idő. Kétgyermekes családapa vagyok, vállalkozást vezettem, mindezen felül labdarúgó-csapatnál vagyok vezetőedző. Ráadásul, a 15 éves sportpályafutásom alatt nekem sosem voltak szabad hétvégéim a meccsek miatt. 2009-ben befejeztem a pályafutásomat, 2010-ben pedig már önkormányzati képviselő voltam, vagyis 1 év pihenőm volt csupán.
Mi vezetett oda, hogy a pályafutása végeztével a közélettel próbáljon szerencsét?
Igazából nem terveztem. Volt egy ominózus Lombard-perem, ahol kiálltam az igazamért, ugyanis az akkori tulajdonos nem volt hajlandó a szerződésben foglaltakat teljesíteni. Végül, a bíróság nekem adott igazat, mintegy 4 év után. Ez a per az országos sajtót is körbejárta. Csapatkapitány voltam sokáig Szombathelyen, így nyilván mindig kiálltam a csapattársaimért. Szerintem mindig meghatározó személyiség voltam az öltözőben. 2008-ban volt egy lakossági megkeresés, hogy lehet a közélettel meg kéne próbálkoznom. Vona Gábor, a párt akkori elnöke le is ült velem tárgyalni, de az első két alkalommal még nem vállaltam el a feladatot, harmadik nekifutásra azonban már igent mondtam.
Mennyivel volt másabb a kilencvenes évek labdarúgása a maihoz képest? Azt látjuk, hogy a rendszerváltás után egyre kevesebb pénzből gazdálkodtak a klubok. Sorra szűntek meg a pályák, egyre több együttes került csőd közelbe. 2010 óta viszont, mintha „túlságosan" is a szívén viselné a hazai futball sorsát a kormányzat.
Sárváron egy fekete salakos pályán kezdtem el futballozni, ami akkor nyilván nagy élmény volt, de a mai fiatalok már elképzelni sem tudják azokat a körülményeket, mint amelyek mellett mi felnőttünk. Összehasonlíthatatlan a mai viszonyokhoz képest. Engem soha nem a pénz motivált. Én, amikor 18 évesen felkerültem a Haladáshoz, akkor kaptam egy Sárvár-Szombathely közötti vasúti bérletet és édesanyám azon lelkendezett, hogy ez mekkora segítség a családnak. Engem csak az motivált, hogy elérhessem a célomat és a Haladásban játszhassak. A mai fiataloknál már nem ezt látom, hanem azt, hogy minél hamarabb már az anyagi motiváció is megjelenik a teljesítmény helyett. Nekem nagyon jó korosztályos csapattársaim voltak, mint Tóth Norbert, Király Gábor vagy Németh Gábor, akiket soha nem a pénz motivált. Szakmai részről nézve pedig a legnagyobb változás az, hogy akkor alig volt 1-2 külföldi játékos, most meg, alig van 1-2 magyar játékos a csapatokban.
A kormány mégis nagy pénzeket fektet az akadémiák működtetésére. De, ha ennyi légiós van az első osztályban, akkor az nem azt jelenti, hogy ez a rendszer nem működik hatékonyan?
Ha visszamegyünk az MLSZ elnökének, Csányi Sándornak a beiktatására, akkoriban ő elég hangzatos ígéreteket tett, amelyekből több sem valósult meg. Főleg, ha a magyar játékosok játékperceire, vagy a nézőszámokra gondolunk. Azzal sem értek egyet, hogy az első három osztály jelenlegi versenykiírásával is meg van elégedve, szerintem kevés a 12 első osztályú csapat. Főként azok tükrében, hogy az NB1-ből hiányoznak olyan vidéki fellegvárak, mint a Diósgyőr, a Nyíregyháza, a Szombathelyi Haladás, a Győr stb., ahol több ezer néző járna ki a mérkőzésekre. Irgalmatlanul kevés magyar játékos játszik idehaza, az akadémiákról pedig nagyon kevés megfelelő játékos kerül ki.
De mi lehet ennek az oka? Hiányzik a szakmai tudás?
Nehéz erre választ adni. Azt látjuk, hogy sosem volt még ennyi pénz a hazai labdarúgásban. Stadionok és pályák épültek, ami nyilván egy jó irány. Ugyanakkor sajnos Magyarországon túlpolitizált a sport. A legtöbb hazai sportági szövetség élén kormánypárti politikusok állnak, ami nonszensz. Véleményt bárki formálhat, de nem túl szerencsés, ha egy politikus kéri számon a szakmát, ahogy azt a hazai rendezésű férfi kézilabda-Eb után történt. A szakmát a szakmára kell hagyni, a politikát pedig a politikára. Egy aktív sportoló sem szól bele és mondja meg, miként kell politizálni az Országgyűlésben.
A Tao-rendszer bevezetésével rengeteg forrás áramlott a hazai sportba, mégis egyelőre az eredmények terén vannak hiányosságok. Mennyire lehet hatékony támogatási formulának tekinteni a Tao-t?
Kényelmes bölcsőben van a magyar sport. A nyolcvanas és kilencvenes években kevésbé dominált a pénz a sportban. Hiányzik az a szikra, az a bizonyítási vágy a mai sportolókból, mint, ami régen volt. Nagyon sokszor adódik, hogy valakit kikiáltunk tehetségnek, de ha ehhez nem párosul szorgalmas munka, abból nem lesz kiváló sportoló. Sajnos több egyesületnél is a nagyobb forrás azt a helyzetet adta, hogy a fiatalok szerepeltetése helyett, a külföldi játékosok szerződtetése felé fordultak.
Rátérve a nagypolitikára. Immáron egy hónapja országgyűlési képviselő. Milyen tapasztalatai vannak eddig a képviselői munkáról?
Teljesen más munka, mint az önkormányzati volt. Én a legjobb tudásomat igyekszem bevetni a képviselői munkám során annak érdekében, hogy a Vas megyei emberek érdekeit szolgálhassam. Én nem akarok mellébeszélni, meg a cirkuszolásban részt venni, engem kizárólag az érdekel, amire felhatalmaztak a választóink. Nyilván, már önkormányzati képviselőként megtapasztaltam, hogy a kistelepülések polgármesterei inkább a kormányhoz húznak, ennek több oka is lehet, de én nem fogom nézni, hogy ki miben hisz, ha valaki megkeres egy probléma miatt, én segíteni fogok, mert nekem ez a dolgom országgyűlési képviselőként.
Említette, hogy a térségért fog dolgozni. Melyek a legfőbb területek, amelyekre koncentrálni szeretne?
Nem szeretnék egy területet sem kiemelni. Én önkormányzati képviselőként is arra törekedtem, hogy ügyek mentén politizáljunk az emberek érdekében. Én minden olyan ügyet támogatok, amely az ország fejlődését szolgálja. Szerintem rossz hozzáállás, hogy pusztán azért ellenzünk valamit, mert a másik ezt a javaslatot nyújtotta be. Szombathely is annak issza meg a levét, hogy mostohagyerekként bántak a várossal, csupán azért, mert ellenzéki vezetésű volt, szemben mondjuk Zalaegerszeggel vagy Székesfehérvárral.
Az április harmadikai választás nem úgy alakult, ahogy az ellenzéki összefogás várta. Mi volt a probléma, miért teljesített ilyen gyengén az ellenzék? Nem tudták az ellenzéki pártok eljuttatni az üzeneteiket a választóknak?
Visszamennék egy kicsit az előválasztásra, amikor is egy felfokozott hangulat volt az országban. Rengeteg embert mozgatott meg az előválasztás, amely végeztével aztán nagyon leültek az ellenzéki pártok. Sajnos nem sikerült meglovagolni azt a lendületet, amelyet az ellenzéki pártok közötti egészséges versengés hozott magával. Sajnos ezután voltak olyan megnyilvánulások, kiszólások az ellenzék részéről, amelyek nem bizonyultak szerencsésnek. Ezeket a helyzeteket a Fidesz könyörtelenül kihasználta a propaganda-gépezete által. A háború vagy béke tematikát is erősebben tudta eljuttatni a választókhoz a kormány, mint mi. A választóknak kell egy üzenet és egy vezéregyéniség. Úgy látszik, pártpolitika helyett ma már inkább személyekre szavaznak az emberek, ebben pedig jelen pillanatban Orbán Viktor erősebb volt.
Az Európai Unió és Magyarország kapcsolata az utóbbi években megromlott. Elképzelhető, hogy Oroszország elszigetelődése után a magyar kormány elkezd a nyugat felé mozdulni ismét? Lehetséges, hogy Navracsics Tibor miniszteri kinevezése is ennek szól?
Megjegyezném, hogy Volner János megalapította a Huxit nevű pártját. Ezt nem véletlenül mondom, ugyanis ennek is van egy fajta üzenet értéke.
Elképzelhetőnek tartja, hogy kivezetné az Orbán-kormány Magyarországot az Európai Unióból?
A kormány teszteli a társadalmat. Nem véletlen Volner János megjelenése. Én most nagyon komoly konspirációt látok a dolog mögött. Tény és való, hogy Navracsics kinevezése abba az irányba mutat, hogy a kormány igyekszik egy kicsit közeledni Brüsszelhez, ha úgy alakul. Másfelől, viszont a „Volner-eset”, már egy továbbgondolás a Fidesz részéről, arra az esetre, ha mégis szakítani kell Brüsszellel. A politikában minden előfordulhat, azt is érzékeljük, hogy az esetleges kilépés már közbeszéd tárgya Magyarországon. Akkora felhatalmazást kaptak most a magyar társadalomtól, hogy Orbán Viktoré a felelősség, hogy ebben a kérdésben milyen álláspontot képviselnek. Én jelen pillanatban, ha válaszolnom kéne, akkor azt mondanám, hogy nem tudom elképzelni a kilépést, de a jelenlegi rezsim részéről, bármi elképzelhető.