Szerdán volt a megnyitója a Párbeszéd Házában az „Aleppó. Háború. Újjászületés.” című kiállításnak. Bielik István, Hemző Károly-díjas fotóriporter és Solymári Dániel humanitárius szakember Szíriában készült fényképeiből láthatunk válogatást. Bielik István anyaga a háborút tárja a közönség elé, a fotóssal a helyszínen volt lehetőségünk beszélgetni.
Mikor járt Szíriában?
2013. februárjában. Körülbelül három hetet töltöttem Aleppóban és a környékén.
Hogyan jutott a háborús övezetbe?
Akkor a Népszavánál dolgoztam, szabadságot vettem ki és saját felszereléssel, saját pénzből utaztam. Már hónapokkal korábban szervezni kezdtem, volt egy spanyol újságíró, akinek követem a munkásságát, Facebookon kerestem meg, ő már elég sok időt töltött akkor Szíriában. Ő ajánlotta a későbbi fixeremet. A törökországi Gaziantepen keresztül utaztam.
Mennyire volt akkor veszélyes hely Aleppó?
Néhány sarokra a szállásunktól még harcok dúltak. Arra azért lehet számítani, ha háborúba mész, hogy ott fegyverek vannak, lőnek és repülőgépekről bombáznak. Amikor átértem a határon és elindultunk Aleppó felé a fixeremmel, volt, hogy lőttek az autónkra. Persze mondta, hogy nem kell félni, messze vannak, csak úgy lövöldöznek az autókra. Ezek felmérhető veszélyek, az Iszlám Állam akkor még nem volt annyira aktív a környéken, később viszont pont a segítőmtől rabolták el azt az izraeli-német újságírót, akit másodikként fejeztek le. Ez sokkal inkább felmérhetetlen veszélyforrás, mint a bombázás.
Rendkívül erős fotókat készített, mekkora hatást gyakorolnak Önre ezek a történetek, akár szellemileg, akár lelkileg?
2013-ban még nem volt annyira erős hatással rám. Ez a kiállítás tavaly decemberben is látható volt a Bazilikában, válogattam a képeket, fogalmaztam a képaláírásokat, akkor, utólag voltak olyan fotók, amik erősebben hatottak rám, mint amikor elkészültek. A helyszínen felfokozott állapotban vagy, vadászgépek húznak el, néhány utcára tőled bombák csapódnak be, állandóan magas az adrenalinszinted, főleg a kényelmes, európai élethez képest.
Fotósként a háború az elsődleges témája?
Jártam Kijevben, amikor a Majdanon kitört a forradalom, 2015-ben Kelet-Ukrajnában fotóztam. Mindig a társadalmilag elnyomottabb rétegekkel foglalkoztam. A háború, mint konfliktus mindig visszatérő motívum a témáim között. Most egy Málenkij robottal kapcsolatos projekten dolgozok, a túlélőkről készítek fotósorozatot és interjúkat. A háború, mint motívum folyamatosan visszatér, csak a feldolgozás módszere változik.