Hogy kinek mi a boldogság, sok mindentől függ. Alaptermészettől, élethelyzettől, intelligenciától, kortól stb..
A mai, súlyosan és bántóan átpolitizált magyar közéletben, főleg egy választási évben nyilván sokakban leegyszerűsödik a boldogság meghatározása a
"Végre bukjon az a szemét Orbán!",
illetve a
"Pusztuljon a Soros-, Simicskabérenc ellenzék!"
Ennek ellenpontjaként terhelhetném most az olvasót néhány elcsépelt, instant bölcsességgel, hiszen az újév első napjai kiváló táptalaját adják az ilyen jellegű gondolatoknak.
Helyette inkább felteszem a kérdést:
Az emberek, az emberek közösségének, a magyar nemzetnek a boldogságát várhatjuk-e a nagypolitikától? Pontosabban:
függhet-e a boldogságunk kizárólag a nagypolitikától?
Megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy elfogadjuk,
a boldogságunk odafönt, a Duna partján, abban a nagy tornyos épületben dőlnek el?
Amibe legfeljebb egy-egy X behúzásával szólhatunk bele négy évente? Egészséges dolog, hogy emberi kapcsolatainkat egyre inkább az határozza meg, hogy kinek milyen a politikai hovatartozása?
Nem. Mert szerintem paradox módon
a politika akkor lenne hatékonyabb szolgálója a boldogságunknak, ha a mindennapi életünket nem a politika, a pártszimpátia határozná meg, hanem az emberi minőség.