Magyarország erős és büszke - olvashattuk nyáron, ha ráböktünk a térképre és a kiválasztott helyszínre utaztunk, már ha a határon belül csapódott ujjunk a papíron, a keletre, nyugatra, északra vagy délre eső bevándorlóországokat akkurátusan elkerülve, azt a szentségtörést már meg sem említem, ha esetleg magára a határkerítésre zuhantunk volna rá geográfiai-gondolati síkon, mintegy megsemmisítve azt, hogy utat nyissunk a hordáknak. Nem értettem akkor a büszkeség aktualitását, a honatya friss bejegyzéséből viszont arra következtetek, hogy demokratikus ország már akkor se voltunk, a Soros nevű pedig akkoriban is ármánykodott, ha akkor tudatában vagyok ennek, minden bizonnyal hetykén húzom ki magam a metró mozgólépcsőjén a plakát szemrevételezésekor.
Azóta túl vagyunk már néhány ég- és földinduláson, minden idők második legsikeresebb nemzeti konzultációját maga mögé utasító minden idők legsikeresebb nemzeti konzultációján, aminek eredményéről ugyan nincsenek információink, de feltételezzük, hogy a bölcs és tanult magyar nép a bonyolult, megfontolásra érdemes kérdéseket látva gyorselemzéseket futtatott le önmagában, majd a megfelelő válaszokat beikszelve hozta a kormány tudomására, hogy a legkevésbé sem szeretné, ha a Soros nevű olyan embert költöztetne az amúgy kevéssé kedvelt szomszédja helyére, aki előbb megerőszakolja a feleségét, aztán felrobbantja az egész környéket, beleértve a sarki presszót és a közértet is.
Innen jutunk el időrendben a Freedom House-jelentésig és az újabb vagy épp permanens büszkeségig, bár némi zavart okoz, hogy közben kiderült, a kormány több menekültnek adott oltalmazotti-/menedékjogot Magyarországon, mint amennyit a Soros nevű Brüsszel révén javasolt volna a konzultáció állításai szerint.
Az említett zavar nem is annyira az erős és büszke nép, sokkal inkább az erős és büszke kormány köreiben ütötte föl a fejét, a Gyurcsány-cég nevű Altusz államtitkár például Máltán beszélt az érintettek befogadásáról, a komoly kaliberrel rendelkező Pintér Sándor hirtelen azt mondta, nincs is Soros-terv, Lázár János szerint pedig az államtitkár csak vizionált. (Két rendőr megy az utcán, látnak valamit a földön, az egyik belenyal, mi ez itt?, kutyaszar, még jó, hogy nem vizionáltunk, stb)
Az ellentmondást végül a magyar nép segítségére siető miniszterelnök oldotta fel, mikor elárulta, hogy a befogadottak nem a Soros-féle robbantók, akikről ők eddig beszéltek, hanem olyanok, akik illedelmesen kopogtattak.
Itt volt hát a hiba, kicsit ludas benne a kormány is, úgy kellett volna feltenni a kérdést korábban, hogypéldául: "Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy Afrikából és a Közel-Keletről évente legalább egymillió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is, de olyanokat, akik nem kopogtatnak!" Egyet-e értünk ezzel? Na ugye.
Mindjárt más lett volna a helyzet, és nincs ez az egész kalamajka. Ráadásul a miniszterelnök is sokkal jobban kijöhetett volna például abból a szituációból, mikor Demeter Márta LMP-képviselő kérdése alól "Boldog karácsonyt!" válasszal bújt ki a Parlamentben (a némethszilárdi értelemben vett nem büszke magyarok nagy megrökönyödésére) - mégpedig eképpen:
- Hogy van az, hogy terrorizmusért körözött emberek flangálhatnak maga körül? Kiderült, hogy Ghaith Pharaon az ön vejével üzletelt. Hogy van ez? Magyarázza meg!
- Kopogtatott.