Mannerheimet a mai napig osztatlan elismerés övezi Finnországban, pedig valójában svéd származású, ráadásul a cári orosz titkosszolgálat ügynöke volt, majd végigharcolt két világháborút, ami legendává tette.
Gyerekkorában az apja helyett nagybátyja nevelte fel, aki nem volt túl jó véleménnyel róla. Csupán fegyelmezetlensége miatt küldte katonaiskolába 15 évesen, de Mannerheim inkább kilépett. 1887-től viszont megragadt a szentpétervári lovassági iskolában, majd önkéntesként jelentkezett az orosz-japán háborúba. Később már titkosszolgálati ügynökként tért vissza keletre, teljesen egyedül, lóháton, néprajzkutatónak álcázva magát, Közép-Ázsián keresztül.
Az első világháborúban a cár katonájaként harcolt, a forradalom kitörése után visszatért Finnországba, ahol a polgárháború "fehér" erőit vezette a függetlenséget kikiáltó Svinhufvud kormányfő felkérésére. Sikerült megszereznie a központi hatalmak támogatását, majd a rövid életű Finn Királyság régenseként is működött, de 1919-ben választási vereséget szenvedett, így egy időre elhagyta a politikát, hogy inkább emberevő tigrisekre vadásszon.
Svinhufvudot 1931-ben államfővé választották, ő pedig felkérte Mannerheimet a vezérkari főnöki pozícióra, aki el is fogadta azt. Ezután fejleszteni próbálta az ország gyenge haderejét, ami később kulcsfontosságú volt. 1939-ben a sztálini Szovjetunió hadat üzent Finnországnak, a Vörös Hadsereg könnyű győzelemre számított. Mannerheim nem értett egyet a finn diplomácia irányával, ezért többször is benyújtotta lemondását. Ezután viszont tárgyalóasztal helyett inkább akcióba lépett, 72 évesen átvette a főparancsnoki tisztet.
Harcmodorát a gyorsan mozgó kis egységek és a gerillataktika jellemezte, ami akkor modern stratégiának számított. A szovjetek létszámban háromszoros, repülőgépeknél harcminszoros, míg a tankoknál százszoros túlerőben voltak, Mannerheim csapatai viszont három hónapig ellenálltak a vörös áradatnak, de tovább képtelenség volt tartani a frontot.
Mannerheim-vonal
Ez egy védelmi vonal volt, amit a tábornokról neveztek el. Tulajdonképpen a szovjetek találták ki, miután elakadtak az offenzívával. A vörös propaganda azt terjesztette, hogy csúcstechnikás, vasbetonból épített védvonal mögött tartják a frontot a finnek, ilyet pedig még soha senki nem tudott áttörni. Valóban létezett védelmi vonal, de egyáltalán nem volt kiépített: néhány géppuskafészekből és lövészárokból állt.Miután a németek megtámadták a Szovjetuniót észrevette a lehetőséget, hogy most visszaszerezheti elveszített területeit a keleti szomszédtól, viszont nem akart teljesen behódolni Hitlernek, ezért visszautasította, hogy a finn csapatok részt vegyenek Leningrád ostromában, valamint a zsidók ellen sem hozott intézkedéseket.
A Hitlerrel történt megbeszélésekről tartja magát egy legenda, ami minden bizonnyal igaz lehet, ismerve a tábornok stílusát. A Führer kifejezetten gyűlölte a cigarettát és annak füstjét, Mannerheim pedig nagyon látványosan a tárgyalás közben rágyújtott egy szivarra, tesztelve Hitler tűrőképességét.
Amikor már egyértelmű volt, hogy kik győznek a háborúban, Mannerheim az elnöki székbe ült, a lappföldi háborúban kiűzte az országból a német csapatokat, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal tárgyalva sikerült megakadályoznia, hogy szovjet katonák szállják meg Finnországot.
A kiváló tábornok remek diplomata is volt: mindkét oldalra tett gesztusokat a háborúban, de igazán egyik irányba sem köteleződött el. 1946-ban lemondott államfői tisztségéről, 1951-es haláláig Portugáliában és Svájcban élt.
(forrás: BBC History Magazin - június)