- A makói Continental üzemben uralkodó, országos felháborodást keltett embertelen munkakörülmények ügye rendeződni látszik, szombaton hazaengedték a kazánosokat, vasárnap nem kell bemenniük dolgozni. Ám a kánikula máris visszatért, és persze jövőre is lesz nyár, meg az ezzel járó hőség. Sikerült valamilyen rendszerszintű megoldást találni az áldatlan helyzetre?
- A helyzetet nem a szakszervezet okozta. A dolgozók nagyon helyesen felfüggesztették a munkát. Ezt követően jött a helyi szakszervezetünk. És az ottani vezetőnk nagyon jól járt el. A VDSZ mindig a tárgyalásos megoldás híve.
Nem adjuk fel. Vannak helyzetek, amikor határozottan, erősen kell lépni, mert csak így érhetünk el eredményt a végén.
Most is abban bízik minden dolgozó, hogy sikerül hosszú távon ezt az esetet is rendezni.
- A makói gyárban nem ez volt az első konfliktus a munkaadóval. Júliusban a túlmunkáért járó pótlékokkal trükközött a Continental, és a gyárban dolgozó dohányosok fotózásáról, pihenőidejük csökkentéséről is érkeztek hírek. A munkajogi szabályozás ennyire hézagos, vagy a cég veszi semmibe a törvényeket?
- Évek óta időnként a munkáltató elképesztő lépései miatt kell harcolni. A német cég egy igen jó nevű vállalat. Sok országban szerteágazó termékgyártásban érdekelt. Magyarországon is több üzeme van. Budapesten, Veszprémben, Vácon, Nyíregyházán, Szegeden és Makón. A többi cégnél is van szakszervezetünk. Ott nincsenek ehhez hasonló csaták. Azért ez sokat elárul, nem? Több perünk is volt.
Normális esetben nem a pereskedés segít a munkavállalókon. Itt valahogy ez a cég sexepilje.
Nem örülök neki. De ez kizárólag a cég vezetőjén múlik. Mi akkor is a dolgozók érdekeit tekintjük elsődlegesnek. Azért az sokat elárul, hogy míg mondjuk a szegedi gyárról az újságok nem írnak ilyeneket míg a makóiról igen. Pedig ott német igazgató van.
- A kormány 2010 óta több ponton is módosította a Munka Törvénykönyvét. Ön szerint ezek előre-, vagy inkább visszalépésként értékelhetőek?
- Módosította? Újraírta! Úgy, hogy minket meg sem kérdeztek! Aztán gyorsan 3 szakszervezetissel meg 3 munkáltatóval aláírt egy papírt. Ennek a levét isszuk már ötödik éve. Munkavállalói szempontból teljes visszalépés.
Mondanom sem kell, hogy ebből is a cégek profitálhatnak.
Időnként a kormány elhúzza a mézes madzagot, hogy „Na akkor mi a baj a törvénnyel?” De érdemi pozitív változás semmi.
Úgy tűnik ezt csakis egy új kormány tudja megváltoztatni.
- A különböző szakszervezeti tömörülések közötti vitákról, rivalizálásokról gyakran olvasni a sajtóban. Vannak azért olyan ügyek, amelyeknek a mentén össze tudnak fogni, vagy a munkaadók és a kormány sikeresen érvényesítik az "oszd meg és uralkodj!" elvét?
- Mindkét esetre van példa. Az látszik, hogy a politika azért jól játszadozik a szakszervezetek és a munkaadók között. De vannak olyan alapkérdések, amelyekben a szakszervezetek teljesen együtt gondolkodnak és ha kell cselekednek.
Az is igaz, hogy az elmúlt hét évben több esetben volt olyan konföderáció, amelyik nagyon a kormányzat ölében csücsült. Most is lehet ilyen.
- Az elmúlt években számos, több tízezres demonstráció zajlott különböző vitatott kérdések mentén a netadótól a CEU ügyén keresztül a civiltörvényig. Ám a sajnos koránt sem ritkaságszámba menő munkahelyi visszaélések, vagy épp a munkaidő keretek áprilisban tervezett - végül visszavont - brutális átalakítása miatt nem vonultak tömegek az utcára. Mi lehet ennek az oka?
Mi az ok? A kérdés sokkal összetettebb.
Én azt látom, hogy ma a dolgozók nem akarnak magukért igazán tenni.
Többségében a szakszervezetkre hárítják a saját passzivitásukat. A szakszervezet pedig bármennyire is furcsa, nem a vezetőkből, hanem a tagokból áll. És ha a tagok nem akarnak kimenni az utcára, akkor ha piros hó esik, sem lesz demonstráció! A makói eset és az év elején Aszódon a sztrájkunk a bérekért kivételes eset. De ezekből is az igazolható,
ha van közösség, ha van akarat akkor – szakmai irányítás mellett – tudunk lépni.
- A Magyar Szakszervezeti Szövetség - amelynek a VDSZ is tagszervezete - júliusban egyeztetett a Jobbik béruniós kezdeményezéséről. Meggyőzték önöket az elképzelés helyességéről?
Erről senkit sem kell meggyőzni! Bár ennek a kérdésnek a sikerességében nem vagyok túl bizakodó.