A hazai választási kampányokban nem először fordul elő, hogy úgynevezett post-truth „vélemények” csapnak össze. Az igazságon túli narratívák ütközése talán Donald Trump első választási győzelmét követően „nyert létjogosultságot”. Az akkor első ciklusát töltő államfő beiktatási ünnepségén szemmel láthatóan jóval kevesebben jelentek meg, mint négy évvel korábban Barack Obamáén, ennek ellenére a republikánus vezető azt mondta, az övé volt nagyobb létszámú. Mikor fényképfelvételekkel bizonyították, nincs igaza, a Fehér Ház szóvivője azt mondta,
„ezek alternatív tények”.
Ugye most is hasonló felvételek keringenek a nagy politikai erők korteskörútjairól, valamint a március 15-i rendezvényekről, „bizonyítva”, hogy egyik vagy másik rendezvényén mennyivel többen vannak.
Ez ugyan viccesen hangzik, de a szociálpszichológia olyan, hogy az általunk kedvelt személy, csoport állításait szívesebben hisszük el. A csalódás ugyanis kognitív disszonanciát, azaz kényelmetlenséget okoz. Szóval talán itt indult el a post-truth világhódító útjára.
Ennek lényege tehát nem a valóság (truth), hanem a valóságon túli (post-truth) világ,
a narratívák ütközése.
Nem igazság és hazugság csap össze, mert ezek már elmosódtak, látszólag jelentéktelen nüanszok vagy épp azok elhagyása miatt válik egy vélt vagy valós igazság hazugsággá.
Immár többedik alkalommal Magyarországra is betört ez a trend. 2018-ban az volt a narratíva, hogy a Nemfidesz migránsokkal árasztaná el az országot, 2022-ben az, hogy a Nemfidesz háborúba vinné a fiainkat. Mindkét kampányban végig a Nemfidesz volt védekező pozícióban, neki kellett magyarázkodnia cáfolva/tagadva, de mindenképp vergődve a kormánypárt által diktált narratívában.
Most először vagyunk olyan helyzetben, hogy
már nem a Fidesz diktálja a narratívát,
hanem csak vergődik a neki kényelmetlen narratívában, azaz kullog az események után.
Pedig ők kezdték. Ők emelték be a titkosszolgálati akciókat a kampányba, ők akarták azt elhitetni, hogy a Nemfidesz Ukrajnába küldené a magyarok pénzét. És ehhez
a Fidesz Magyarország biztonságát kockára téve gátlástalanul felhasználta a hazai titkosszolgálatokat.
Csakhogy kicsúszott a dolog a kezük közül, már nem ők írják a médiaagendát. Először a Panyi-ügy hozadékaként Szijjártó Péterről derült ki, hogy nemcsak forró drótón árul el bizalmas uniós információkat az oroszoknak, de emellett még
magyarellenes szlovák politikusokat támogat a felvidéki magyar párt(ok) helyett.
A Fidesz pedig magyarázkodásra kényszerült.
Majd jött Szabó Bence, aki az interjújában azt vallotta, a szolgálatok nyomást gyakoroltak a rendőrségre a politikai ellenfél (nevezzük Nemfidesznek, de a kedves Olvasó úgyis tudja, kiről van szó) elleni hajtóvadászat részeként.
A Fidesz pedig ismét magyarázkodásra kényszerült.
A magyarázkodásban felbukkant Gundalf nevű fiatal geek pedig egy másik interjúban azt közölte, a szolgálatoknak tett vallomásában olyan dezinformációkat mondott, hogy azt a propaganda felhasználhassa ellene (tehát megfelelje a kormányzati narratívának), de könnyen cáfolható legyen.
Pillanatnyilag, azaz kedden reggel, tizenkét nappal a választások előtt itt tartunk, várjuk a kormányzati reakciót.
Hogy ki mondott igazat és ki nem, az most teljesen mindegy, hiszen – mint említettük –
mindenki a saját komfortzónájának kényelmesebb „valóságot” hiszi el.
Két dolgot azonban le kell szögeznünk:
1.) Most a Fidesznek tényleg visszanyal a fagyi. Vagyis azt a módszert, amit eddig ő alkalmazott a mindenkori Nemfidesszel szemben, most ellenük alkalmazzák. Mégpedig profin. Magyarázkodásra kényszerítik, aminek legfényesebb bizonyítéka, hogy a cáfolat/tagadás miatt a Fidesz-propaganda eléggé hermetikusan elszigetelt véleménybuborékjába is be kell engedni a nemfideszes fő narratívát.
2.) Egy normálisan működő ország titkosszolgálati akciói nem a választási kampány elemei, annak részletei mindig a színfalak mögött zajlanak. Legfeljebb egy-két „diplomata” eufemizmussal említett hírszerző kiutasítása kerülhetne a hírekbe.
Mi meg csak remélni tudjuk, hogy egyszer majd egy olyan normális Magyarországon fogunk élni, ahol a titkosszolgálatok nem a kampány, hanem valóban – nomen est omen – titkos műveletek végrehajtói.