Szeptember elején felfoghatatlan tragédia kapcsán ismerte meg az egész ország a kis Bács-Kiskun vármegyei falu, Miske nevét. Egy 22 hónapos kislányt brutálisan megöltek a hároméves testvére szeme láttára. A gyilkost – a nevelőapát – elfogták. Ám az igazán hátborzongató részletek csak ezután kerültek napvilágra.
Kiderült, hogy
a kisgyermeket korábban az „édesanyja” és az „édesapja” (ha használható egyáltalán ez a kifejezés ilyen emberekre) korábban is bántalmazta egy buszon.
A borzasztó jelenet egyik szemtanúja a rendőröket is értesítette, a „szülők” azonban letagadták a történteket. Az ügyet továbbították a gyermekjóléti szolgálatnak, ám érdemi intézkedés a tragédia bekövetkeztéig nem történt.
Most, amikor a nyilvánosság a „Zsolt bácsi” kiléte körüli gyomorforgató tippelgetéstől és az erre adott fékevesztett kormányzati fenyegetőzéstől hangos, különösen fontos, hogy minél hangosabban leszögezzük: a valódi kérdések nem a bulvármocsár mélyén, hanem a magyar valóságban merülnek fel.
Hogyan fordulhatott elő, hogy az állam és társadalom képtelen volt megvédeni egy 22 hónapos csöppség életét?
Még úgy sem sikerült ezt, hogy akadtak jóérzésű emberek, akik felhívták a figyelmet a baljós jelekre.
Miért fuldokolnak egész országrésznyi területek – elsősorban a kistelepülések – a bűn áradatában az önmagát a „vidék kormányának” nevező garnitúra kormányzásának 16. évében? Csak egy döbbenetes példa: Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében naponta (!) 16 bűncselekmény történik. De a helyzet országosan sem jobb. A regisztrált bűncselekmények száma 7 éve nem volt ilyen magas, tavaly már elérte a 230 ezret, idén pedig várhatóan még több lesz. Ez az adat 2021 óta másfélszeresére nőtt.
Amikor ezzel a hátborzongató tendenciával és a miskei borzalom tanulságaival szembesítettem a kormányt az Országgyűlésben, Rétvári Bencének volt képe azzal visszavágni, hogy aznap én nemmel szavaztam képviselőtársaim mentelmi jogának felfüggesztésére.
Egy 22 hónapos kisgyermek meggyilkolását, idős emberek megölését és kirablását, egész országrésznyi területek rettegésbe taszítását hasonlította különböző tüntetéseken történt piszlicsáré ügyekhez!
És ehhez a gyalázathoz jó szokásuk szerint ismét maga elé rántotta a rendőröket – azokat, akik a leginkább tisztában vannak a helyzet súlyosságával és akiket nap mint nap cserben hagy a kormány.
Ebből is világosan látszik, milyen reménytelenül elszakadt a valóságtól a politikai elit. Mi azonban éppen azt a küldetést vállaltuk, hogy az Országgyűlésben, a médiában, a lakossági fórumokon és mindenhol, ahová eljutunk, szembesítsük őket a valódi problémákkal, amelyekre valódi megoldásokat kínálunk. Mert erre kötelez az eskünk, amelyet mi még nem felejtettük el.
(A szerző a Jobbik frakcióvezetője.)