Az alternatív szó lexikoni magyarázat szerint azt jelenti, hogy „kettős, két választási lehetőséget felkínáló” – a tényt pedig nem kell magyarázni. Ezeknek a párosítása önmagában ellentmondást szülhetne, ugyanis ha van egy fix tény, az nem biztosít két választási lehetőséget, maximum két értelmezési keretet, ez viszont nem befolyásolja magát a tényt. Az alternatív szó nem helyezheti érvényen kívül a létező igazságot, csak más megközelítést adhat neki.
Trump csapata viszont az alternatív kifejezést nem egy új értelmezési keret létrehozására alkalmazza, hanem a tény felülírására, vagy módosítására, párhuzamos tény felállítására. A kamuhírek után legitimmé szeretnék tenni a párhuzamos tényuniverzumok létezését is. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek lehet saját véleménye vagy állást foglalhat a beállítottsága szerint, hanem azt, hogy több valóság létezik, és válogathatunk a nekünk tetsző tények közül, ugyanazon a témán belül is. Akár gyárthatunk saját, párhuzamos valóságot is, annak érdekében, hogy ezzel magyarázzuk a hazugságunkat. Az alternatív tény kifejezés használata gyakorlatilag az ordas nagy átverések szofisztikált magyarázatává válhat.
Az új elnök háborút indított a fősodrú média ellen, leginkább annak köszönhetően, hogy az amerikai mainstream platformok az elnökválasztási kampány során Clintont támogatták. Az elnök szóvivőjének véleménye is passzol a hadjárathoz, ugyanis szerinte például nem a beiktatási tömeg mérete a lényeg, hanem az újságírói támadás ténye. Tehát nem a valóság számít, hanem az új kormányzathoz való viszony.
A közösségi média is komoly segítséget nyújthat az alternatív valóságok létrehozásához. Ezek az oldalak a felhasználó hírfogyasztási szokásai szerint rangsorolják a tartalmakat, így főleg olyanokkal találkozhatunk, amiket egyébként is követni szoktunk, tehát könnyen be lehet kerülni az álhírek körforgásába. Az emberek többsége olyan információkhoz szeret jutni, amik alátámasztják az ő világképét – ha ezzel ellentétessel találkozik, nagy valószínűséggel átgörget rajta, így előbb-utóbb fel sem kínálja az algoritmus, mert érzékeli, hogy nem vagyunk vevők rá. Véleményem szerint ezen a hiteles hírforrások erőteljesebb térnyerése segíthet, nem pedig a kamuhír-szűrő, de ez egy másik történet.
A kamuhírek létrejöttének alapvetően két eredője lehet a médiában: szándékos hazugság – amolyan a cél szentesíti az eszközt módon – egy olyan témában, amiből a valóságot alapul véve nem tudnánk jól kijönni. A másik az ellenőrizetlen cikkek, riportok születése, amik hiteles forrásból származó információk híján tartalmazhatnak valótlanságokat is. A végeredmény szempontjából mindegy a kiindulópont, ezekből a hírekből nagy eséllyel az interneten keringő hoax lesz, ami befolyásolja az embereket és egy párhuzamos valóságba helyezi őket.
Először a beiktatás után használták az alternatív tények szófordulatot, méghozzá annak kapcsán, hogy Barack Obama elnöki ceremóniájára nagyságrendekkel többen voltak kíváncsiak a Capitolium előtt. Sean Spicer szóvivő ezután kijelentette, hogy a világtörténelem elnöki beiktatásai közül ezen voltak a legtöbben, ami nyilvánvaló hazugság. Kellyanne Conway ezután védte meg úgy kollégáját, hogy a szóvivő nem hazudott, csupán alternatív tényeket használt.
Trump már ezt megelőzően és azóta is előszeretettel élt alternatív tényekkel. Korábban kijelentette, hogy a globális felmelegedés egy nagy átverés és még az erre vonatkozó adatokat is el akarja tüntetni. Legutóbb pedig a beutazási korlátozással kapcsolatos rendelete után azt mondta, hogy a reptereken gördülékenyen és hatékonyan működik a szabályozás betartása. Holott a legtöbb repülőtéren káosz és fejetlenség alakult ki a hirtelen változás miatt. Kérdés: ha Trump már ilyen, a kormányzás szempontjából kevésbé létfontosságú témákban sem találja meg az összhangot a médiával, akkor mi lesz, ha a sokkal ingoványosabb talajú témákban (pl.: egészségügy, államháztartás stb.) kell magyarázatot adnia a döntéseire? A rá nézve negatív fejleményeket elintézi azzal, hogy az hazugság?
Az ő esetében azért is van pikantériája a dolognak, mert a politikai korrektség felrúgása volt az egyik legfőbb fegyvere a kampányban. Jelenleg pedig a hazugságot átminősíti egy politikailag sokkal korrektebb verzióra, az alternatív tényekére – tulajdonképpen azt használja, ami ellen harcolt.
A szavazók tudatos félrevezetése eddig is részese volt a politikai eszköztárnak, de a hazugság szentesítése és egy párhuzamos valóság létrehozása, bármelyik fél részéről is történjék, újabb távlatokat nyit a médiaháborúban.